Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Eddig nem hittem benne, ma mégis úgy gondolom, létezik a természetfeletti fórum

Eddig nem hittem benne, ma mégis úgy gondolom, létezik a természetfeletti (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Eddig nem hittem benne, ma mégis úgy gondolom, létezik a természetfeletti

szept. 1. 10:44
Délutáni olvasmány. Most találtam.
21. 3265084553 (válaszként erre: 20. - 82499f2528)
2010. okt. 8. 16:39
Ami különleges az a vágyunk. Szeretnénk ha így lenne. Ezen vágyunkból táplálkozik a hitünk.
2010. okt. 8. 06:51
Nincs bizonyíték....De mégis valami különleges van ebben...Én hiszek benne..
2010. jún. 23. 14:46
Sajnos a halál utáni létre semmilyen erős bizonyíték nincs.
18. Klaudia84 (válaszként erre: 17. - Miki56)
2010. jún. 23. 14:28

Bocsi hogy eddig nem reagáltam!


Köszönöm!!!!Én hiszem s tudom hogy halál után a lélek tivább "él" s vannak kik köztünk bolyonganak. Na jó lehet hogy ez egy filmbe illő mondat és lehet mások kinevetnek s őrültnek tartanak de szerintem léteznek emberfeletti erők!

puszi

17. miki56
2010. máj. 16. 11:02
Klaudiának! Az én apukám váratlanul rosszul lett és mire bevitték a kórházba meghalt. Mindez 1988-ba történt.Halála után mindennap kb. fél évig vele álmodtam, és minden álom úgy kezdődött, hogy megkérdeztem tőle, hát Te élsz? A válasz mindig az vólt miért ne élnék, fél év után többet nem jelentkezett, Én pedig elkezdtem keresni, hogy van-e élet a halál után. Vallom, hogy ezek az álmok inditották el az életemet egy egész más úton. Keress ,és találni fogsz dolgokat, bizonyitékokat a kérdéseidre. Andrea
2010. máj. 4. 07:54

Én a férjemmel álmodom rengeteget. Két éve váratlanul, fiatalon halt megy egy pillanat alatt.


Egyik álmomban azt mondta, hogy nem akartam meghalni csak így alakult, én rákérdeztem, hogy-hogy így alakult, de nem kaptam azóta sem választ, nem tudom ez mit jelenthet. Sok minden másról is beszélünk és olyan jó érzés mikor álmomban újra átölel.....Hisz akkor egy kicsit újra élem a régi életünket amilyen már sosem lesz, minden rossz Nélküle, nagyon hiányzik.

15. Azizza (válaszként erre: 5. - Angica0901)
2010. máj. 1. 06:04

Kedves Ismeretlen!

Engedd, hogy a hétköznapjaitok menjenek tovább! Apud mindig vigyázni fog rád/rátok, pontosan tudja mi történik, de lélekben próbáld meg elengedni! Neki is fontos hidd el! Ja! Nem utolsó sorban: EMLÉKEZZ!!!:)

14. Azizza (válaszként erre: 10. - Klaudia84)
2010. máj. 1. 06:02

Klaudia! Próbáld meg elengedni édesapádat, mert nagy eséllyel azért van melletted, mert kötődsz még hozzá lelkileg. Őrizd meg az emlékeidet, gondolj rá áradó szeretettel és éld a mindennapjaidat tovább!

Tudod a lelkecskéje érzi: kapaszkodsz belé.

Had repüljön arra a gyönyörű helyre...beszéld meg vele, hogy elengeded a kezét:) Csak segíteni próbálok:) üdv

13. Azizza
2010. máj. 1. 06:00

Kedves fórumozók!

Vallom, hogy a földi lét után nem szűnik meg a szerettetek a semmibe. Nekem is volt a nagyapával élményem, miután elment!!! Nálam járt megnyugtatni: éreztem az illatát, a lehelletét a fülemen, a hangját...Utána elengedtem:)

Egy gyönyörű, kiegyensúlyozott, békés, szép lelkiállapot szerű valamibe élünk tovább...és igen, együtt vannak a szeretteink ott. Az energiájuk néha-néha visszakukucskál felénk, hogy vigyázzanak ránk. Pontosan tudják, mi történik a szeretteikkel, a családdal az itteni világba. Valamiféle segítő súg nekik, kire kell odafigyelni, bár ami meg van írva, talán véghezvitetik. Emberi aggyal nem tudjuk felfogni, megérteni azt a valakit/valamit, amivé válunk. Amíg emlékezünk az elmentekre, addig nem szűnnek meg létezni! Gondoljatok rájuk szeretettel és ha iszonyú fájdalommal jár is a gyász, az elvesztése szerettünknek, engedjétek el őket, mert a léleknek muszály repülni:)

Ők is érzik ám, ha kapaszkodtok beléjük...ez valami olyasmi: amikor a kisgyermek nem akarja, hogy ott hagyjuk, de mégis el kell ugranunk valahová. Remélem értitek mire gondolok! Ha pedig meglátogatnak benneteket, higgyétek (bár nem megszokott dolog) el: Ő /Ők azok, és szeretettel teszik! Az álmoknak pedig higgyetek!

üdv:)

2010. ápr. 27. 17:17
A nagymamám decemberben halt meg. Idős kora ellenére váratlanul. Talán még mindig nem fogtam fel. Sokszor álmodom, hogy még él, tesz-vesz. Én úgy érzem, jobb lenne, ha nem álmodnék vele, mert rossz érzés reggel tudomásul venni, hogy csak álmodtam.
11. gerb
2010. ápr. 27. 15:57
Nekem nagypapámmal volt egy nagyon szép álmom. Már eltelt egy pár hónap, hogy elment, és egyszer éjszaka azt álmodtam, hogy találkozom vele. Semmi különöset nem mondott vagy tett, egyszerűen csak olyan hatalmas szeretett éreztem, hogy csak zokogta, zokogtam, mert ennyi szeretetet képtelen voltam elviselni sírás nélkül. Soha életemben nem éreztem még így azelőtt sem, és azóta sem. Soha nem fogom elfelejteni!!!!!!
2010. ápr. 27. 13:53

Igen misztikus dolgok ezek a túlvilággal való tapasztalatok! Én nagyon is hiszek ezekben a dolgokban. Nekem apukám halt meg pár évvel ezelőtt. Sajnos nem tudtam elbúcsúzni tőle mert kollégiumban voltam. De éreztem hogy nincs rendben minden (s korábra visszaemlé-kezve mintha egy hang mindig arra figyelmeztetett volna hogy készüljek fel arra a mondatra hogy apu nincs- idiótának gondoltam magam- hogy lehetek ilyen hogy ilyesmi jár a fejembe) Aztán anyu hívott és még a mai napig a fülemben csengnek szavai hogy apu nincs többé.

Majd pár nappal a temetés után otthon voltam egyik délután nem voltam álmos de erős kész-tetést éreztem hogy aludjak. Álmomban eljött hozzám. Az álom: álmomban felkeltem az ágy-ról és átmentem anyuhoz mert nagy zsivajra lettem figyelmes nem hittem a szemeimnek még most is érzem amikor rágondolok hogy majd kiguvad a szemem hisz apa ott ált előttem és a többiekkel beszélt. Majd elmondta hogy jól van megszeretgetett s hihetetlen boldogság vett körül. Megkértem akkor hogy többször ne jöjjön mert félek egy kicsit a túlvilágtól a múltban történtek miatt. Azóta álmomban csak 1X jött el (valamire figyelmeztetni akart de nem jövök rá a mai napig hogy mire). De többször volt hogy éjszaka felkeltem csak épp hogy kinyitot-tam a szemem és ott állt az ágyam szélén majd megnyugodva behunyom a szemem és alszom tovább.

2010. ápr. 25. 23:51

én is megéreztem a nagymamámom,hogy meg fog halni.beteg volt.akkor már napok óta nem evett és ivott semmit.nagyon vékony volt.megsimogattam a hátát,szinte átértem a tenyeremmel.örülök,hogy el tudtam búcsúzni tőle.rá pár napra meghalt.utána nem sokkal álmodtam vele.arra emlékszem,hogy azt mondtam neki:De hiszen te nem is vagy öreg,hanem szép és fiatal!ő pedig azt mondta:tudom és csak mosolygott....

és még valami:a szobánkban van egy kép a falon a kislányunkról 7 hónapos korában és arról a képről mintha a nagymamám nézne,benne van a kislányom tekintetében ,arcában.hihetetlen.

2010. ápr. 25. 16:56
ilyenek bizony vannak.. sok emberkétől hallottam,mikor elment egy hozzátartozójuk, megált az óra, a kapucsengő beindult,vagy leesett egy kép a falról.. ezek természetes dolgok.. ezzel jelzik,hogy jól vannak, és igy búcsúznak el... megboldogultak... szép ez a magyar nyelv.. mert bizony ők már boldogok.. ahogyan az álmodtad is.. :-) ..minden jót, és sok szeretet angyalkát kivánok..
2010. ápr. 25. 11:54
Köszönöm mindekinek a hozzászólást ezek szerint nem vagyok egyedül a furcsa eseményeimmel!
2010. ápr. 24. 15:38
Néhány évvel ezelőtt Bajára jártam tanulni. Egyik januári szombaton de. 11 óra után az egyik képzőssel nagyon mehetnékünk volt. Nem engedtek el bennünket - egy vonalon utaztunk vonattal -, így csak fél 2 után jöhettünk el. A következő szombaton derült ki, hogy akkor halt meg a fiatalember nagypapája... És neki nagyon fáj, hogy nem engedték el, nem lehetett mellette. A rossz érzés megmaradt.
2010. ápr. 24. 14:51
A könnyeim kicsordultak mire elolvastam. Én egy éve vesztettem el aput. Szeretnék vele álmodni, de nem megy. Viszont megnyugodni sem tudok, szerintem soha nem is fogok. Nekem is az jár a fejemben, hogy egy nap majd újra együtt leszünk. Néha úgy érzem, mintha itt lenne velem, néha valami hideget érzek elsuhanni a fülem mellett. Sokszor még mindig beszélek Hozzá, utána őrültnek gondolom magam, és ami a legrosszabb: azóta folyamatosan attól rettegek, hogy elveszitem a páromat, aki annyira emlékeztet apura (mozdulatai, reakciói eseményekre, ahogy a poharat tartja, ahogy a villát fogja) :(
2010. ápr. 24. 11:26
én édesapámmal álmodtam sokat! meg egyszer anyósommal pedig nem is ismertem... ő mondta el hogy hol vanak a párom gyerekkori cuccai és amikor másnap átküldtem hogy nézze meg a fiamra való kis overálokat és játékokat hozta át onnan ahol mondta/ mondtam...a hideg kirázottt.. párom meg sírt...aoám meg vissza akart jönni de azt mondta h nem engedik, de ha legközelebb megyek, vigyek neki húslevest mert nagyon szereti...
2010. ápr. 24. 10:28
Még most is ráz a hideg ha vissza gondolok,tudom jó helyen van!!
2010. ápr. 24. 10:27

Én is álmodtam a nagymamámmal mikor meghalt.Nem voltunk túl joban míg élt.A halála után azt állmodtam hogy az egéyz család kint ült a konyhában mint egy nagy családi ebédnél.Én bementem a szobámba és ott ült az ágyamon.Tudtam álmomban hogy nem él de nem éreztem félelmet.Bocsánatot kért amiért olyan roszban voltunk.Álmomban kibékültünk.Mondta hogy úhy küldték vissza,mert addig nem kelhet át...

Nem tudom ez mit jelenhet de ez má több mint 10 éve volt elflejteni nem tudom.De nincs bennem rossz érzés!!!

2010. ápr. 24. 10:03
Amikor egy családtagunktól meg kell válnunk, fekete ruhát kell öltenünk. A szomorú hírt a többi családtaggal közölni. Életem legszörnyűbb napjai.
A nagymama is hitt az álmokban és a furcsa dolgokban, én is így gondolom. Ettől nem lettem se több, se kevesebb.

Ugrás a teljes cikkre: Eddig nem hittem benne, ma mégis úgy gondolom, létezik a természetfeletti

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook