Durva kamasz gyerek (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Tanácsot szetetnék kérni mert nagyon el vagyok kenödve.
Van egy 13 éves lányom.
Azt vettem rajta észre hogy ingerült flegma velem szembe .
Ma pl reggel keltettem öket hogy készüljenek a suliba, kb 6 szor szoltam neki majd amin le döbentem a lányom nagyon csunyán rám üvöltött hogy mingyárt.
Borzasztoan rosszul eset tölle ez a viselkedés de nem ez az elsö hogy igy rám üvöltött.
A másik semmire nem lehet meg kérni,de ha neki kell valami akkor persze tud szépen beszélni velem .
Én ezt nem értem mért csinálja,már az is meg fordult a felyembe hogy rossz anya vagyok.
Mindent meg kapnak amit csak tudunk meg adunk mindent nekik .
Erre csak egy óriási közhelyet tudok írni: légy erős, ha már így van!
Tudod: egy anya mindent megbocsát, és mindent elvisel - ha a gyerekéről van szó. (A kamaszkor elmúlik, de Ti meg kéne, hogy maradjatok egymásnak.)
Nem mintha azon sok múlna...
Azt hiszem, a vérmérsékleti különbség nálatok az, ami a legnagyobb gond.
(Az oké, hogy a nagyfiad egyenes jellem és szókimondó, de hogy ennyire?!)
Szoktam alkalmazni, hogy amikor elkezd üvölteni, nyugodt hangon közlöm, hogy én ilyen stílusban nem kommunikálok, és majd ha lenyugodott, folytatjuk. És otthagyom.
Nagyon éleslátású és egyúttal éles nyelvű is, amit gondol azt ki is mondja. Volt ebből gondja az osztálytársaival, hogy ilyen nyersen őszinte. Közben észre sem veszi, hogy esetleg megsért másokat, sebet okoz. Ő megy tovább, mintha misem történt volna, a másik meg ott áll vérezve...De szerinte nem fogja mások kedvéért megjátszani magát.
Amúgy a komplett világgal is baja van, nem csak velem. Mert mindenki kétszinű, érdekember, a világ megérett a pusztulásra.
Olvasgattam tegnap óta,sajnálom.
Első körben valahogy nem is megbeszélni ,rábeszélni próbálnám hanem átgondolni a napokat mi hogyan van,és először "csak" egy nyugisabb légkört teremteni.Ha ez azzal jár hogy nem beszéltek csak teszi mindenki a dolgát,akkor is.
Nyilván megszokta hogy körülötte forog a világ,még ha negatív értelemben is.Talán ha a mindennapokat nyugisabbá sikerül tenni ,,kevésbé figyelembe venni őt,minimálisat koncentrálni rá,ha dili van elengedni a füled mellett és úgy tenni mintha nyugodt lennél.
Persze pálya széléről könnyű javaslatokat "osztani"de ezt próbálnám először:)
Hát persze... Hisz csak Te vagy neki... Ha már az apukája nem törődik vele... :-(
Muszáj sírnod, ha meg kell beszélnetek valamit? (Én is könnyen elsírom magam, tudom, hogy az ilyesmi csak olaj a tűzre a férfiaknál. Ezért egy ideje "félreteszem" a könnyeimet akkorra, amikor nincs hozzá "közönség".)
A testvérek között milyen a kapcsolat? Jól kijönnek egymással?
hát azért ilyen zsákokat nem cipel mindenki, amit leírtam. a "mai" fiatalok meg persze minden kamasz a lelkén viszi a világ összes fájdalmát, én is ilyen voltam kamaszkoromban, pedig szeretetteljes családban nőttem fel.
leveleket írtam neki többször, meg általában írásban tudunk ezekről a dolgokról kommunikálni, mert én könnyen elsírom magam, őt meg ez zavarja. meg mert ő erről csak ordítva tud beszélni, meg közben rohangál a szobában, engem meg ez zavar. hiába mondja, hogy ne arra figyeljek ahogy mondja, hanem amit mond. de mikor valaki üvölt, nemigen lehet ignorálni a stílust.
nem, nem zavarnám el.
Szia!
Írták itt többen, hogy zavard el a háztól, ha ilyen agresszív...
Nem tudom... Szerintem egy anya, még ha "rossz" is, nem csinál a kis bajból nagyot a saját gyerekének.
(Egyébként nem hiszek abban - a szavaid alapján -, hogy rossz anya lennél!)
...Írta valaki azt is, hogy írj neki egy levelet, ha beszélni nem lehet a fejével. Jó ötletnek tartom!
Persze, hogy "nagy batyut" hordoz...
Mutass nekem egy (csak egyetlenegy!) mai fiatalt, akinek nincs tele a puttonya!
2 pszichológushoz járt + az iskolapszichológus, égy egyszer volt pszichiáternél. Egyikük sem vetette fel az aspergert, lehet ez csak az én fejemben létezik, mert sok dolog erre utal. Pici gyermekként is olyan kis okoskodós kisöreg volt, szórakozitt tudós tipus. Nehezen barátkozott mindig, nem ismeri fel a nonverbális kommunikációt, van hogy egyáltalán nincs benne empátia máskor meg hihetetlenül mélyérzésű.
Másik oldalról viszont nehéz élete volt a 18 eve alatt. Elváltak a szülei, az élettársam utálta, az apja elhagyta. Jó nehéz zsákokat cipel.
Volt egy élettársi kapcsolatom, de nagyon ellenséges viszonyuk volt a nagyfiammal, itt szinte csak rossz mintát látott.
Más férfi nincs a családban, papája meghalt amikor ő 8 éves volt, ez is borzasztóan rosszul érintette.
Van új párom 1,5 éve, vele jó a viszonyuk, már amennyire jó lehet. Nemigen tud kapcsolatokat kiépíteni, vagy csak nem tudja kimutatni a kötődést.
Én abból indultam ki, hogy a fiad egészséges, mert azt írtad, hogy több szakemberhez vitted már, és mindenki azt mondja, hogy teljesen rendben van.
Nem lehet, hogy szimplán csak bunkó veled?
Igen, szabályokat felállítani bármikor lehet. De amúgy az összes emberi kapcsolat úgy működik, hogy bizonyos határt nem engedünk átlépni a másik embernek. Ha következmények nélküli alázatoskodás meg szolgálat van abban minden fajta kapcsolat megsérül, eltorzul. Nem csak a szülő/gyerek viszony.
igen, ez csak rajtam múlik.
szó szerint nevelni szerintem max kb 10 éves korig lehet. utána már csak csiszolgatni.
de szabályokat felállítani bármikor lehet ugye. tanulni meg életünk végéig.
Ez nem mindegy hogy ide-oda, vagy a megfelelő szakemberhez vitted.
Sajnos az autizmust, hiperaktivitást és társait nem tudja megállapítani a gyerekorvos, védőnő, pedagógus. Ezt egy bizottság állapítja meg részletes vizsgálatok alapján pl. az országos beutalás alapján fogadó Vadaskert Gyermekpszichiátriai Intézetben. Nem tudom, hogy 18 éves kor felett fogadnak-e beteget.
Járj utána, kérdezd meg. Ott fejlesztést is kaphattok.
Sok sikert és kitartást kívánok.
kb fele-fele a nevelés meg a gének. azt pontosan tudom, kire hasonlít, ki viselkedik ugyanígy a családban. nemigen látott tőle példát, mégis teljesen másolja.
próbálkozok beszélgetni, csak az a baj hogy én sem tudok teljesen objektív lenni vele. mert az anyja vagyok, és nem tudok kivülállóként tekinteni a dolgainkra.
igazad van. nem mindketten, mindhárman, mert a másik gyerek is szenvedi a vitákat, a követelőzést.
eleve bizonytalan természet vagyok, és soha nem tudtam senkit megkérdezni, hogyan lenne jó-olyasvalakit, akit szintén érdekel a gyerek sorsa.
én meg vittem ide-oda, de mindenhol azt mondták a "szakemberek" hogy rendben van, csak kamasz meg szorong.
És most jó nektek ?
Amennyiben elvitted volna, igaz, hogy kapott volna diagnózist, de ingyen segítséget és fejlesztést és adott estben gyógyszert is. A jóindulatod és a félelmed ide vezetett. Mindketten szenvedtek.
Ülj le beszélni a fiaddal. Abban igaza van a fiúnak, hogy a pszichológus nem tud segíteni.
Keressetek pszichiátert és járjátok végig a rögös utat. Talán segít megóvni benneteket a legrosszabbtól.