Derült égből pokol (beszélgetés)

Várnai Zseni: Holt gyermek anyja

Anya, kinek holt gyermeke van,

A fél testével maga is halott.

És húzza, vonja le, a föld felé,

Mit énjéből a földnek átadott.

Anya, kinek holt gyermeke van,

Csak fél szemével néz a napba már,

A másik szemével túl a Mindenen

Holt gyermeke távoli nyomába jár.

Úgy jár közöttünk, mint aki messze megy,

Vagy messzi útról érkezett imént. . .

Mint idegen, ki otthont nem talál,

Ki valahol elhagyta fél szívét.

Csak fél szíve vergődik mégis itt,

Aranykalitkában sajgó, bús madár,

Míg itt a földön élő kedvese,

Tilos addig a másik út.

Félkézzel végzi sok- sok dolgait,

S híú viszályok felett úgy lebeg

Magasan, minden szennytől mentesen,

Mint akit már nem érnek emberek.

Anya, kinek holt gyermeke van,

Csak félig él, lehúzza őt a sír,

S mikor élő gyermekeire mosolyog,

Az egyik szeme akkor is csak sír! "

Sajnos Én is azok táborába tartozom, kik elveszítették gyermeküket. Ezzel meg kell tanulni élni és nem feladni. sok erőt kívánok neked!!!

igen sajnos én is tudom milyen a mennyből az ijetségbe a félelembe majd a pokolba kerülni.

erőt és kitartást kívánok neked és igen előre kell néznünk különben belehalnánk mi is.....

Nagyon nehéz 9 hónap után sikerült megszülni a kisfiunkat.

Azt nem tudom mit érezhetsz, de azt igen, hogy ennek a kicsikének sokkal jobb, hogy most már angyalkaként éli a mindennapjait és nem itt. Sajnos jól mondtad és gondoltad, sokkal több fájdalommal kellett volna Neki is és Nektek is szembesülni, ha mégis megmarad.

Talán ez az egyetlen amibe belekapaszkodhattok a pároddal mindketten.

Egyet ne felejts el, a társadnak is éppen olyan fájdalmas lehet ez az egész, még ha nem beszél róla, akkor is.

Megbeszéltétek már ezt az egészet együtt, vagy viselitek külön-külön a saját fájdalmatokat?

Mert ez nem jó. Egymás kezét fogva, talán, de csak talán, könnyebb lenne.

Egyet mindazoknak, akiknek nagyon korán ment el a kicsijük.

Borzalmas érzés és még nagyobb fájdalom lehet, de a mi családunkban történt valami. Elmondom.

3 évesen lett egy édes kicsi unokahúgunk rákos. Nagyon sokat szenvedett, de megmaradt.

Élte Ő is és a családja is a mindennapjait, csodálatos élet adatott meg Neki.

Egészen ehhez számítva 22 évig. Az idén lett volna 25 éves, még be sem tudta tölteni, már eltemettük. A rákja kiújult.

És ebből álltak talpra a szülei, a testvére és az egész család.

Nagyon sajnálom a történteket. Bár az én történetem happy end-el zárult, de azt, amit a koraszülött osztályon át kellett élni, énis szivesebben ordítottam volna, hogy mindennap arra menni, hogy mi vár majd bent, nem kívánom énsem senkinek.

Van egy kedves ismerősöm, vele 3 tragédia történt, mire végre megszülethetett a kislánya, csodállom azokat akik képesek talpra állni ilyen tragédiákon.

Minden jót kívánok, és drukkolok, hogy sikerüljön túllépnetek a poklon, és érkezzen hozzátok egy gyönyörű kisbaba. :)

fogadd részvétem,kitartást kívánok nektek..

remélem az idő majd meggyógyítja a sebet a lelketeken,és minden anyukáén,apukáén is,akinek "saját" kis angyalkája van..;)

Ezt egy anyuka nem bírja ki sírás nélkül!

Nem is tudok mit mondani, szorítok, hogy soha többé ne kelljen ezt átélned.

Nagyon együtt érzek veled!

Tudom min mész keresztül:-(

kívánom hogy dolgozd fel a feldolgozhatatlant, és nemsokára, egészséges kicsinek adhass életet

Őszinte részvétem. Nekünk 2009. szeptember 30.-án született meg a koraszülött kisfiúnk, aki 6 napig volt itt velünk. Tudom, min mész keresztül. Sok erőt és kitartást kívánok a jövőre nézve nektek! Nálunk is hasonló volt a probléma, a 32. héten császároztak, de minden ultrahangon kisebb volt a babánk. Sajnálom, hogy ezt át kellett élnetek! Ne adjátok fel, sosem szabad!

Ölellek: Dóra!

Nagyon sajnálom a történteket!!! Van egy saját angyalkátok,aki egy felhő szélén csücsül és onnan néz le rátok.

Sok erőt kívánok nektek feldolgozni a feldolgozhatatlant.:(((

Nehéz bármit is írni...nagyon megérintetett a történeted. :'(

Sok erőt és kitartást kívánok a továbbiakhoz.