Derült égből pokol (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Derült égből pokol
Most egyedül vagyok,a kislányom tavaly halt meg leukémiában,csak 10 hónapos volt.És most a kisfiam 12 évesen,tüdőinfarktusban.Én már nem tudok felállni,soha nem lesz ünnep,vidámság itthon.Csak a szomorú magányos gyász!
Őszinte részvétem!!
Éna kisfiamra 6 évet vártam,előtte 3 vetélésem volt (6,10,12 hetes). Voltunk orvosnál,és kiderült,h nálam a fiú babák nem maradnak meg.Majd megszületett Bence :D. A második kisfiam 19.hétre született,7 fejlődési rendelenességgel,amikor ő meghalt én is meghaltam vele!
Fogadd őszinte részvétem :(
Szeretlek kicsi barátnőm és tudom hogy ilyen kedves embernek leszz!!! kell HOGY LEGYEN KIcsi babája!!!!! Puszillak kincsem!!! Én nem tudtam hogy irtad ezt... Nem mondtad... Hiányzol!!
én az első babám a 33-héten vesztettem el a másodikat a 36-dik héten és feláltam igaz nehezen de most van egy 8-éves lányom meg egy 6-éves fiam ezek mindig szörnyű tragédiák és monst is van egy barátnőm 3-hete van a szülésig és nem kell neki a gyerek azt se kérdezte meg a dokitol fiu vagy lány e ő hajtó a kincsem parkba és inkább a karrierjét válassza a gyeek helyett kérdeztem töle hogy mért akarja örögbe adni azt volt a válasz mert ő nem szereti a gyerekeket én még ezt egy terhes nő szájábol se halottam még csak ő késön ment orvoshoz és már nem tudta elvetetni bezzeg az ilyeneknek könnyen össze jön
Ez egyszerűen borzasztó....Édes Istenem......Nagyon sok erőt kivánok nektek!!!!Folyik a könnyem...nagyon sajnálom....
minden tiszteletem a Tiétek!! akik talpra álltatok egy ilyen tragédia után!! példaképek vagytok, akiktől rengeteget tanulhatunk mi, akikre nem szabott az élet ekkora csapást. szívből kívánom, hogy sikerüljön feldolgozni a gyermeketek elveszítését (bár fogalmam sincs arról, ez lehetséges e) és legyetek hamarosan ismét boldogok!!!!
Részvétem. Nagyon sajnálom amit át kellett élnetek, egyáltalán nem volt könnyű dolgotok. Sok erőt, és boldogságot, és remélem hamarosan megérkezik a ti kis babátok, akit mindennél jobban imádni fogtok.
Őszinte részvétem.A múlt héten tapasztaltam ezt milyen a sors,a barátnőm a 33ik héten vesztette el a kisbabáját lepényleválás miatt,elvérzett.És majdnem a barátnőm is.
Szia!nagyon sajnálom,azt hiszem felesleg akármit is mondani,nagyon egy cipöben járunk.Igazábol tényleg az idö az,ami enyhiti a fájdalmat és azt mindenkinek saját magában sajátos modon helyre kell tennie.Ha vknek segíteni tudok az én stratégiámmal,szivesen megteszem.Leköt a munka és a sport,barátok és család.Mindent megteszek,h egészségesen éljek és fogadtam egy orvost Pesten,aki koraszülött klinikán dolgozik,mert legközelebb a legkisebb jelnél sem szabad elodázni a dolgot.De nem lesz legközelebb,mert teljesen biztos vagyok benne,h egészséges babánk születik és minden sejtemmel fel vagyok készülve az uj kis családtag érkezésére!
Fogadd őszinte részvétem, nem találok szavakat:(
kívánok sok erőt és kitartást neked♥
Kedves Narancsika!
Nagyon együttérzek Veled és sajnálom a történteket!
Sajnos én is azok táborát gyarapítom, akik váratlan koraszülés után elvesztették babájukat, immár három hónapja a történteknek. Sok kedves hoxástól kaptam azóta bíztatást, levelet, kedves jeleket, ez mind-mind segített nekem hogy kicsit napról-napra jobb legyen. Remélem Neked is segít, hogy kiírhattad magadból a fájdalom egy részét! Tényleg így van, idővel jobb lesz... Az első hetekben azt kívántam, bárcsak már karácsony lenne, és nemsokára eljön az is. Kívánok sok erőt a gyászhoz és hogy Neked is minden nappal egyre könnyebb legyen, megtaláld a reménysugarat, hogy nekünk is lehet (majd ha újra megerősödtünk) egészséges kisbabánk!
Majd ha eljön - és eljön!- ez az idő is, meglátod együtt örülünk akár itt a hoxán és talán jobban is fogjuk értékelni a boldogságot, amit egy baba jelenthet.. Még egyszer sok erőt és kitartást kívánok!
Ezt én is szívből kívánom Neked!
Az a fontos, hogy ezt a kemény elhatározást akkor se add majd fel, amikor ismét nehéz lesz...mert hidd el, tapasztalatból mondom, hol jobban leszel, hol rosszabbul...de engedd megélni az érzelmeid, ezek mind szükségesek ahhoz, amit a szakemberek "gyászmunkának" neveznek! Nekem most nehéz időszakok jönnek, hiszen a nővérem a napokban adott életet kislányának (neki már van egy kisfia) és rettentően nehéz úgy néznem rá, ahogy szeretném, de nem adom fel és tudom, hogy hamarosan én is egy olyan gyönyörű kisembert tarthatok a karomban, mint amilyen gyönyörű most a keresztlányom!
Büszke vagyok rád!!Igazad volt!!:*:*
Zsófi pedig egy tünemény,volt!!:((
Örülök Neki!
Büszke vagyok Rád nagyon!
Ha ne adj isten lesznek hullámvölgyek nekem nyugodtan írj privit!
Nagyon aranyos vagy!Köszönöm kérdésed!A napokban több szerettemen láttam,h kétségbe vannak esve,mert igy látnak.Ugyhogy ma keményen elhatároztam,h elegem van magambol,összeszedem magam.És igy is lett.És igy is marad,mert amire eddig elszántam magam azt mindig be is tartottam.(ezért is fájt annyira,h kerékbe tört az életünk)
Itt nem tudjátok,mert nem ismertek,de elég kemény csaj vagyok,sose kellett félteni:)
Ugyhogy nézünk elöre a jövöbe...:
Köszönöm mindenkinek a szép szavakat,mindenkinek örök hála aki irt és esetleg én is felajánlhatom,h meghallgatok bárkit...
Narancsika!
A hülye kérdés: Hogy vagy?
Milyen napod volt?
Ugye nem kuporogtál egész nap egy kanapén?
Ha szeretnéd, írd ki magadból, mikor min mész keresztül, szerintem itt rengeteg jelentkező akad (mint látod sajnos sorstársak is vannak bőven) támogatásra...persze csak ha szeretnéd!
Brigi!
Nem vettem kötekvésnak, csak nem akartam (gondolom másokkal együtt) érzéketlen hülyének tűnni, mintha azt írtam volna, majd lesz másik, hogy -csúnya kifejezésekkel- az elvesztett baba "helyett", "pótlására" kell törekedni, mert ez eszembe sem jutna!
El sem tudom képzelni, min mentetek, mentek keresztül, és mekkora bátorság kell újra belevágni, nyilván teljesen természetes, hogy nem tudtok már félelem nélkül hozzáállni egy terhességhez akkor sem, ha az évek múlva lesz!
Örömmel olvasom, hogy nyitott vagy újra teherbe esni, és pont ezen félelmek leküzdésére javaslom, ha majd belevágsz mindenképp járj el valahová, nem nagyon értek hozzá, de jógázni, meditálni ilyesmi, esetleg kérd szakember, védőnő tanácsát, hogy ne félelemmel éld meg a terhességet!
Fogadd őszinte részvétemet...
Őszinte részvétem!Kitartást!
Őszinte Részvétem, elsírtam magam én is.
Megkönnyeztem a történetedet!
Sajnálom,hogy ilyen fiatalon ennyi fájdalmat kellett átélned!
Fogadd őszinte részvétemet!
Fogadd őszinte részvétemet!!!
Köszönöm a részvétedet!
Persze, később jobb lesz minden,már nekem is sokkal jobb, 1 év után,ami azért is kellett,mert császármetszésem volt, tehát eü okokból is. Már érzem,hogy nyitott vagyok új gyermekre, még pici félelem van,de az is el fog múlni tudom. Csak mikor a legmélyebben vagy, nem tudod mi lesz majd,azt sem hiszed,hogy neked lehet valaha gyereked,akkor sajnos ez nem vígasz. De nem kötekedni akartam egyáltalán,de sajnos tudom.
nagyon nagyon sajnálom!
én is vesztetem el babát,de a te történeted mellet az enyém eltörpül.:(
nagyon sajnálom és őszinte részvétem!!
sok sok kitartást neked és erőt,mert ilyenkor ez a legfontosabb...meglátod a sors kárpótol és majd újra lesz egy kisbabád akit a kezedbe tarthatsz,és majd át adhatod a tudásodat:)
Őszinte részvétem.Sajnos hogy a mai világban megtörténik az ilyen.
Drága cikkíró! Kérlek fogadd őszinte részvétem. Sírtam míg olvastam és most is sírok. szörnyű tragédia. Nekem van 2 gyermekem, el tudom képzelni mit élhettél át és most is. Egy anyának a legnagyobb fájdalma a babája elvesztése. Nem tudom mikor tudod majd feldolgozni, de nagyon sok erőt energiát kívánok neked és azt, hogy szülessen egy csodálatos kislányod az életedben és te lehess a legboldogabb anya a világon. Nekem az első kisfiam kék fény alatt volt mert besárgult, ő is volt csövezve mert nem sírt fel egyből de ez közel sem olyan mint a tied. De ismerem a látványt. Nekem már az is fáj amikor vért vesznek tőlük.
Ugyan már hozzászóltam ehhez a történethez versekben, de szeretném leírni azoknak akik hasonló fájdalmat éltek át, mint sokunk és persze a beszélgetés indítója. Egy elveszett gyermeket nem lehet elfelejteni, nem lehet pótolni másik gyermek születésével. Aki ezt mondja, bocsánat, de butaságot ír. Enyhíteni a fájdalmon, hisz soha nem lesz az a gyermek az utána megszületendő. Jó magam is elveszítettem már két gyermeket. 44 évesen szültem a jelenleg 7 éves kislányomat. Ajándék! Nem akartam már szülni, de a Csillagom halála után pontosan 1 évvel fogantam meg és nem tudtam mit akarok, elvetetni, vagy vállalni, hogy éltesebb korban szüljek meg egy gyermeket. A sors azt akarta, hogy világra jöjjön. Minden téren ajándék, s nem hasonlítom az Én Csillagocskámhoz, hiszen belőlünk is egy van. Meg kell tanulnunk élni vele és az itt lévőkre vagy a megszületendő gyermekünkre fordítani az energiát. Nehéz!! De nem lehetetlen. Minden sorstársamnak és persze a cikkírójának kívánom, hogy élje át azt az örömöt, amit az elkövetkezendő új gyermek fog okozni. S mivel nem rég volt hallottak napja, aki úgy gondolja, gyújtson egy mécsest ezekért a gyermekekért. Köszönöm, hogy elolvastatok!
Egy ilyen hatalmas tragédiát soha de soha nem lehet feldolgozni, csak megtanulni vele együtt élni... de ehhez rengeteg idő kell...
Nagyon sok erőt kivánok Nektek...
További ajánlott fórumok: