Delírium fórum. mit még én sem tudok! oOAA (beszélgetős fórum)

anyu répavörösre festette a haját. Halleluja!

Meg hogy most éli tinédzser korát. Fölül a konyhaszekrényre, még a lábát is fölrakja cipőstül. Pardon, vörös-tűsarkustól. És fogadni mernék hogy mostanában cigizget, csak ugye titkolja előlem.

És alig kezdődött el a süli, de már kész csődtömeg vagyok. Állandóan bőgök. Na mindegy, szeretek sírni!:) Tök jó hogy ilyen klassz a memóriám, más nem jut eszembe a hétről.

Ha én tudnám.

Halkan szólongatott a vágy, bűnre csábított, s naivan követtem a hangot, nem tudtam micsoda kéj ez. A szűkös ketrec ajtaja nyitva állt, láncok kaptak felém, olyanok mint feldühített mérges kígyók.

Majdnem teljesen sötét volt. Olyan nagy melegség áradt a hang irányából, olyan nagy gőz! Lassan lépdeltem előre.

Ki voltam terítve mint egy nagy abrosz, és kimostak belőlem minden lélegzetet, egy óriási családi asztalon, de most csak egyetlen személy lakmározta rólam a bőségtálat.. Csorgott a nyála. A lehelete égette bőrömet, mely még gyönge volt, vékony, csak nem áttetsző. Mi történik? Semmit sem értettem az egészből. Lassú játék volt ez, lassan lobogó lángok nyaldosó tánca, mely szinte észrevétlenül lemeztelenített. Mi történik? Hol vagyok? Semmit nem értek! Abban a pillanatban eltűnt a táj, eltűntek a játékaim, eltűnt a váram; elsodorta azokat egy vihar, mindent ellepett a Fehér. Félelmetes fehér, vak semmi. Fehér. „Sss, szeretlek... Te vagy az én kis királylányom! ...Amit teszek azt szeretetből csinálom, és én szeretlek téged a legjobban!..” Miiii???

Hirtelen megmozdultam, a homlokom kipirult. Rámmászott az az óriási súlytömeg, és a nyirkos kezek szorítottak. De én ki akartam törni ebből a viharból!

Minden reggel erre ébredek.

Hiába. Benn ragadtam a Fehér Szobában.

„...Amit teszek azt szeretetből csinálom, és én szeretlek téged a legjobban!!...”

...

Ezt most meg kellett írnom.

Amit írtam,nem rosszindulatból írtam!!!!

Látom hogy nem vagy épelméjű!Nem csak abból amiket irogatsz hanem ahogy viszonyulsz ahhoz aki segíteni akar!Nekem ez volt a szándékom de látom sütnivalód sincs hogy ezt felfogd.

Beteg vagy, anyád meg nem ér rá segíteni, mert az újdonsült pasijával zenészek társaságában szivarfüstben szórakozgat és talán azon gondolkodik, hol vegye meg a 41. nyakláncát és az milyen legyen.

Ez a misztikus Merilyn-szöveg nem hiszem, hogy Te vagy valójában. Ez egy álarc, ami tetszik Neked, úgy gondolod, ettől jobb vagy "önmagad számára", elfogadhatóbb...

Nagyon vigyázz, hogy élsz tovább, hogyan gondolkodsz... Írásaid, elmondásaid, fogalmazásmódod abszolút maqukon viselik a szkizofrénia jeleit. S bár írtad, hogy a beteg emberek különlegesek, az ember normális ép ésszel nem kíván pszichiátriai beteg lenni... Ez nem vicc, nem misztikum, nem jópofa lazaság... az életed múlik rajta. Bár nem hiszem, hogy érted és nincsen olyan sem, aki segítene... mert akinek ez a feladata, az éppen mással van elfoglalva... Egyébként tudtad, hogy úgy írsz anyádról, mintha utcalány lenne? Nem sértésnek szánom, de a legelső pillanattól, amikor olvastam, mit írsz róla, csak ez jár a fejemben...

Szia, Kedves Nemvagyokolyanakimindentelhiszamitolvassőt!

Honnan a francból tudod te azt, hogy bármilyen dolgokat is, én nem lennék képes magamtól feldolgozni? Annyira ismersz, látod a jövőt, esetleg médium vagy? Mentalista vagy kártyavető pénzsóvár sarlatánzseni?

Ja, persze, mert ez az egyértelmű. Mer ez az emberi lélek egyértelműsége, a sajátosság, hogy képtelen lelkileg feldolgozni ezt vagy azt. 11 év, olyan hosszú idő, miért kellett volna az egészet végig dühöngeni, végig sírni, .........

Ha nem is dolgozok fel egyet-mást teljesen, nem engedem eluralkodni magamon, és sőt! Talán ez az én titkom, amiért annyian kedvelnek, élvezettel hallgatnak-olvasnak-néznek, kívánatossá tesznek önmaguk számára. Ez Marilyn. Miért, akarnám elereszteni? Nem szerepem az állandó szomorkodás, imádom az esőcseppeket, az évszakokat, a napfényt, a fákat, az állatokat, a meséket, a cukrászdákat!... Mindent, amit csak élvezni lehet! Szeretek sírni is, és akkor is sírok ha boldog vagyok, vagy izgatott. Apró dolgokban megélem a katarzist.

De mi bújik e mögött? Az üresség. Pont abban rejlik az üresség, hogy annyira sok minden van benned - ami fölött nem is uralkodhatsz - hogy sohasem tudod hova nézz, mi fog a következő pillanatban történni, mit kapsz majd, vagy mit veszítesz el.

Pszichológus talán nem tud segíteni. Áter sem. Csak a valahol mélyen megbúvó ÉN MAGAM tud segíteni, ha akar. És talán egy jó hipno-terapeuta. :P

Anyu.

Anyu zenész férfiak társaságában szórakozgat, szivarfüstben. Anyunak egy zenész is az ÚJDONSÜLT pasija.

Régóta tegnap éreztem először az evésben, az ételekben rejlő élvezetességet. Hogy mennyi jó sajtos pogácsát enni almával, hogy mekkora nagy szépség rejlik ebben az egyszerűségben. Mindig szerettem az ételekben az egyszerűséget, ha valami nyers és egészen természetes, és egészen egyszerű; szerettem a házi sütésű kenyeret magában enni, szerettem a natur joghurtot, vagy a vásárok dekára kimért papírzacskós nyalánkságait.

És mennyire szeretem azt, ha egy étel/étkezés nívós! Cukor helyett méz, mindennek gusztusosan, tökéletesen kell szerepelnie a tányéron, a színeknek illeni kell egymáshoz és a mintáknak is, és IGAZI kakaóport kell használni, amiben még fellelhető az az érték, hogy kakaóvaj, és csöndben, lassan, élvezettel kell enni, lehetőleg késsel-villával. A kakaóba fahéjat, chilit kell szórni, a salátára mézet, és minden étkezésben kell szerepeljen valmi gyümölcs, vagy zöldség..

az a rejtélyes emesen oO:

T üzenete:

és sztem te egyáltalán nem akarsz felnőni, azért is félsz attól, hogy "elhízol" , nem akarsz nőies lenni, kislány akarsz lenni, legalábbis lehet nem igy érzed, de nekeem igy jön le egyes dolgokból.

(E-mail Address Not Verified) üzenete:

hüha hát... van egy csaj aki huszonakarhány éves és anorexiával 13 évessé csinálta magát DIREKT(!!!!)

T üzenete:

hát

te ugye nem akarod?

(E-mail Address Not Verified) üzenete:

nem. azt észe vettem, hogy ha jól lefogyok akkor, akkor nem kellek "úgy" ugye.. de nem, nem akarok ezért csontváz lenni.

T üzenete:

de sztem igen. legalábbis nem tudatosan, de akkoris, tudat alatt igy védekezel. szerintem . meg hát ugye elég nagy szeretethiányod van, egyfajta figyelemfelkeltés is lehet, hogy törődjenek veled. mindegy, én így látom, és azért is akarsz "kislány" lenni. de nem az a kislány, aki voltál. hanem egy másik. akivel törödnek , de nem az történik vele, ami. és akkor utána " normális " felnőtté válni ... de mindenesetre elég zavaros nekem

(E-mail Address Not Verified) üzenete:

pfúúú, ezt jól meg fogalmaztad!

T üzenete:

jovan na

xd

lehet értelmetlen

(E-mail Address Not Verified) üzenete:

nemfeltétlenül. ismerem valamennyire a pszichológiát, ugyhogy okosakat mondtál, igazság szerint.

T üzenete:

én meg nem vagyok pszichológus

nem értek annyira hozzá

de sztem lélekben eléggé leragadtál ott

(E-mail Address Not Verified) üzenete:

ja, az lehet

hát....

még egy olyan emberrel gazdagodott a társaságom, aki szerint "különleges", furcsa vagyok...

Szia!Nem vagyok olyan aki mindent elhisz amit olvas sőt....

De ha tényleg az történt veled amit egy másik forumban megirtál tényleg keress fel egy pszichologust mert ezeket a dolgokat magadtól nem fogod tudni feldolgozni!Talán tud segiteni!

Sokan talán nem tudják... ki, jobban mondva mi az hogy Marilyn Monroe. Nem Marilyn volt a személy, hanem Norma Jean. Ő volt az ember, nem különösen szép, dagadt, vastagbokájú, butácska barna hajú "puncimunci" ahogy az osztálytársai csúfolták. Neki volt meg az az élet, ami végül Marilyn-t is táplálta. Marilyn magáévá tette Normát, megerőszakolta, és egy olyan palástként borult rá, amely megakadályozta Norma teljes kitárulkozását. Norma Jean abban a pillanatban meghalt. Hogy mikor azt nem tudni pontosan, honnan is lehetne? Sok hasonlóságot fedezek fel, az én "ügyem" és a Norma-Marilyn ügy között. Én is meghaltam 6 évesen. És még mennyi ember hal meg, kisgyermek korában, miközben talán ő maga sem veszi észre! A személyiség olyan mint a dominósor. Egyenként rakódnak egymás elé a darabkák. De gyakran eljön valami és ha csak egy dominó is felborul...

Norma egész életében kétségbe esve próbálta újrarakni a sort, újraépítkezni, megtalálni egy egységet, miközben - Marilyn által is - akár tudatosan, akár tudat alatt; önfeledten használta ki lehetőségeinek végtelen tárházát: Ha nincs adva Ego, bármit megtehetsz. Alakíthatsz magadnak, ha akarsz, és bármikor változtathatod. Nem kell tartanod az önmagadba vetett hit felborulásától, a csalódásoktól, hiszen az az érzés számodra lehetetlen: "Hiszek magamban" Neeem, Marilynben hiszek, aki a szerepeim osztogatja.

Írtam, az első hozzászólásnál, miért alakult ez a fórum.:)

Nem, igazából, az csak spontán jött. Spontán minden. Unatkoztam, társalkodni akartam, és kitaláltam milyen jó lenne egy fórumot csinálni ami igazából blog! De egy olyan blog, amelyben nem csak az "irányító" az aktív részvevő.

Egy darab a lelkemből: Nárciztikus. A "beteg" emberek a legkülönlegesebbek, csak sok nyűg van velük.:( Ráadásul mindenkiben van valami beteges, még ha jól titkolják akkor is!:D Úgyhogy mindenki különleges a maga nemében...

2féle képen tudom megindokolni, miért alakult ki egy darabomban "túlbuzgó nárcizmus": 1. mert anyu is imádott és mindent megadott, amit csak akartam. 2. mert anyu gyakran azt az üzenetet közvetítte felém, hogy nem szeret, nem vagyok jó, így az önimádás védekezési mechanizmus... ja, de van 3. is! 3. az hogy pl. a "kezdetektől fogva" egy ember biztos szerelmes volt belém... és a testembe... és ezt gyakran közölte velem. Persze, igazából mindenkiben van önimádás, legalább egy kicsi. :)

Intelligencia. Nem a tanulmányokon múlik, hanem sok összetett dolgon alapul... Memória, szókincs, problémamegoldó-képesség, reakcióidő. Mint írtam; nem vagyok valami intelligens, tényleg.

Aljas dög! Nem gondol másra, csak magára

nem gondol magára, csak másra, és abban is magára!

Nem tehetné azt, amit tesz

álszent duma, hogy küzdj,

lesz, ami lesz!

De titokban kell tartani, titokban mindent

és mondani azt, amit még ő sem tud;

bíztatni, miközben minden hit hamis!