Danika (beszélgetős fórum)

Egy rövid történet ide... Talán valamily módon ide illik:

Valamelyik nap lennt álltam a kedvenc boltom elött. Azzal a társasággal, akikkel szoktam lenni, gyakorlatilag nap-mint nap.

A bolttól méterekre egy nagyon idős néni megállt.

Két keze szatyrokkal tele, arcára írva az erőlködés, szemében az erőfeszítés, egész lénye rá volt szorulva a segitségre.

Nézegették a többiek... Nézegettem én is.

Senki nem lépett semmit.

Gondoltam magamban, 21 évesen több eszem lesz,mint az engem körülvevű huszon, harminc éves embereknek, és oda sétáltam hozzá.

Elcsukló hanggal, de megkérdeztem tőle:

Segitsek haza cipelni a két csomagot? Időm van bőven, kedvem is. Szeretek segíteni...

Rám nézett, elmosolyodott, és ennyit mondott:

A Nagyfiam mindjárt itt lesz értem autóval. De te kicsilány, emberségből jelesre vizsgáztál nálam.

Nem mondtam semmit... egy mosoly erejével köszöntem meg, hátat fordítottam, és elindultam vissza azokhoz az emberkhez, akiknek meg sem fordult a fejükben rákérdezni.

Ráébredtem: nem ők az én társaságom...

A történet csodálatosan van megírva...

Az, hogy kinek mit mond, az egyén függő...

Kedves Ors1!

Hát persze, hogy megvan az ok a bizalmatlanságra. Azért is írom le a reakciókat, gondolatokat meglehetősen részletesen, hogy aztán kibontsam a történetet. A lényeg, ami sok embernek lejött már, hogy legalább hallgassunk meg mindenkit, mert ha nemkívánatosnak bizonyul, még mindig elküldhetjük. De ha az ezerből egyet elutasítjuk, lehet, hogy annak katasztrofálisak lesznek a következményei. Az utcán a részeg csavargónak vélt szívbeteg, az alkoholistának vélt, eszméletlen hipoglikémiás ember - sokuk megmenekülhetne, ha kapna legalább egy "jól van, uram/hölgyem?" A lényeg, hogy senkit nem "lépjünk át", még képletesen sem...

Az a gond, hogy meg van az ok a bizalmatlanságra.

Csak az a baj, hogy nem tudjuk, vagy nem akarjuk, vagy nincs időnk arra, hogy kiszűrjük...

Egyébként nagyon életszerű a novellád, nagyon tetszik a mondanivalója!

Uh, hát ez megdöbbentő történet volt.

Egyébként az a baj, hogy mindenkit beskatulyázunk (jelen történetben pl. a romákat), ha ez így viselkedik, akkor az összes többi is kéregetni, jósolni akar pénzért, vagy valamit ránk sózni...stb.

Ebben a mai világban viszont senkivel nem árt az óvatosság, a történtekért a cikk írója nem vonható felelőssére, hiszen szerintem őt is meg lehet érteni valamilyen szinten. Akárki odajöhet hozzánk, akármilyen szándékkal, sajnos senkire sincs ráírva, hogy mit akar.

Én alapból bizalmatlan vagyok az utcán (is). Főleg meg olyan környéken, ahol csövesek, kéregetők és hajléktalanok voltak, mi másra gondolhatott volna az író?

Természetesen sajnálom a kisfiút, kinek halála miatt senkit nem lehet felelőssé tenni, csak a körülmények áldozata szegény.