Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
sohase mondd hogy vége,
csak annyit,hogy ez megérte...
nem kell nekem nem kell nekem
nem kell ilyen utazás
..így,lehet úgy,
de az álmok tengerén,
találkozunk majd,
te meg én.
Nékem kell majd megmenteni szegény árva népem
Együtt vágjuk az ...-t, gyepűn erdőn, réten
Visszavesszük azt, mi miénk volt több ezer éven
szeretlek is meg nem is,
tudod így van ez...
Minden ember mosolyt vár.
Havas tájon a messzeségben,
Száncsengő szól hóesésben.
Az ablakon egy jégvirág
Huncut szemmel kacsint rád.
Mire vársz?...
Tudom fiam menni akarsz, ne menj kérlek mégsem
Vesztettem már annyi mindent, csak Te maradj nékem
Édesapád, két testvéred lent nyugszik a mélyben
Te vagy nékem legkedvesebb, legszebbik szülésem
..a kis hajó csupán egy pont a szélben,
már a két karom kitárva súgom néked...
most már mást szeretek én,
késő minden kisöreg,
eső után köpönyeg.
..éj,alszik a város,
aludj hát te is fiam...
neked elmondom,
van egy kis gondom,
úgy örülnék minden csókodnak...
kis legénylakásban meghalt egy gyönyörű lány,
Éles tőrt szúrt a szivébe, elment a hadnagy után.
Nyisd ki babám az ajtót,
csendesen mert meghallják a szomszédok...
Másnap a kórházi ágyon fekszik a hadnagylegény,
Golyó ment a tüdejébe, életre nincsmár remény.
Doktor úr az égre kérem, adja ki tiszti ruhám,
Nem fekszem többé az ágyon, megvédem magyar hazám,
Piros rózsák illatával, halkan síró muzsikával,
Üzenem tenéked:
Szegény vagyok, semmim sincsen, a száz rózsa minden kincsem,
Add érte a szíved. .....
..Dunaparti csónakházban
nagy a jókedv minden nap...
mondd,mért szeretsz te mást
és én csak téged...
maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
......
aj de ravasz dolog ez a tavasz,
megbolondít ez a szerelem,
fű,fa,virág,
és az egész világ,
tudja meg,hogy magát szeretem.
látom életemnek minden boldogságát, Hozzád száll az imádságom minden sóhajtása.
Boldog vagyok ha rád nézek, mikor látom azt a ragyogó két szemedet.
Mert én sírva gyönyörködöm benned, Úgy imádlak mint egy szentet,
Hogyha látom azt a ragyogó két szemedet.
Mert jönnél te még térden állva, Úgy zokogsz majd mint egy árva,