Csudaszép Valentin est? (beszélgetős fórum)

Na persze.Itt most megint olyanok osztották könnyen az észt,akiknek vagy boldog,stabil,több éves kapcsolatuk/házasságuk van és nem kellenek jeles napok,mert nekik minden nap ajándék 1mással az életükbe-ezt persze naponta éreztetik is 1mással,vagy egyedülállóak és talán életükbe se voltak boldogok,vagy érzéketlenek és nemis vágynak érzelmi viszonzásra ilyen téren sem partnerüktől,vagy annyira bele vannak savanyodva a nagyobb gondokba,hogy kissebb gondjuk is nagyobb egy idióta valentin napnál.

Én is voltam néhány fórumban már így,hogy szinte kihurrogtak onnan,de sosem értettem,hogy egy ilyen oldalon ha valami nem tetszik,az emberek miért nem lépnek tovább,minek pazarolják az idejüket+ a billentyűzetet a témára,ha a cikk írójával együtt érezni nem tudnak,okosat hozzászólni-pl.hogy miért lehet ez-nem tudnak,képesek ide leállni és hajtani az igazukat,soknak fogalma sincs miről szól a téma,vagy hogy milyen lehet egy ilyent megélni!

Nem hiszem, hogy "Kedves" lennék neked, épp ezért hagyjuk a majomkodást, kérlek.

A cikket azért tettem közzé, hogy lássa más is, aki hasonló helyzetben van vagy volt legalább egyszer, hogy nincs egyedül.

Én valamit írtam és nem vártam kritikát. Legkevésbé egy férfitól, legkevésbé negatívat, legkevésbé erről a témáról.

És ne kérj engem arra, hogy én mit ne írjak.

Egy cikkből sok minden lejöhet, de a személyiségjegyek csak az interaktivitás során válnak elkülöníthetővé ill. elkülöníthetőbbé. Ezért utaltam rá, hogy több minden lejött.

S még egy dolog. Ez a hely nem a vita helye. Egy cikken nem lehet vitatkozni. A cikk az tény, matematika = el kell fogadni.

Nem kértem, hogy bárki állást foglaljon. Azt sugalltam, hogy nyugodtan meg lehet osztani velem hasonló kellemetlen élményeket, értek az orvoslásához, szakmámból kifolyólag.

Jelen cikkemben a hóhért akasztották, (hogy én is éljek a pongyola idézetekkel :D) de ez mindenkivel előfordul. Aki pénztáros, tuti számolta már el magát, aki zenész, biztosan ütött már le hamis hangot, aki hegymászó, lépett már félre ;) stb.

Nem kell nekem ölelgetős jelet sem küldeni, ez annyira non sence. Kérlek. És arra is, hogy ne szólj hozzá többet az én dolgaimhoz, mert számomra nagyon durvák voltak a negatív hozzászólásaid.

Mindezek ellenére nem gondolom, hogy csupa negatív vagy, hiszen nem ismerlek, de az irományaid alapján nem is szeretnélek. Nem haragszom, tiszta szívemből mondom, de nincs szükségem ilyenfajta kontrollra, gátemelésre vagy látens görbe tükörre. Kérlek!

Kedves cikkíró!

Te közzé tetted és sok ember reagált, mégpedig a véleményét és a fórum azért van. A negatív kritika is kritika. És ez alapján vélemény lett mondva és nem ítélkezve. Az igazság pedig tudjuk egy ideje "odaát van". Itt pedig csak vélemények vannak és azok is maradnak.

De közzé tetted és a jó modor keretein belül bármit hozzá lehet szólni.

Ha azt írod nem tudhatja senki sem a cikkedből mi is az igazság, kérlek te se írj ilyeneket:

"Nekem már a reagálásaitokból több emberi tulajdonságotok lejött, és ez által láthatóvá vált ki milyen és ki milyennek szeretné ha látnák :DDDDDDDDDDDDDDDDD "

Maradjunk annál, hogy a történetet véleményezték többen, több szemszögből nézve a leírtak alapján nyilván szubjektíven, ki, ki a saját véleményét. /ahogyan én is/

Az objektivitást viszont a legkevésbé a cikk írójától várhatjuk, hiszen ő részese az eseményeknek, nem lehet objektív, vagy a legkevésbé.

Ez a hely a vita és az eszmecsere helye!

Üdvözlök mindenkit, aki hozzászólt a cikkemhez.

Most volt időm és egy szuszra átolvastam a hozzászólásaitokat. Nem gondoltam, hogy ennyi embert érdekel a téma, meg is lepődtem.

Sokféle érzést váltottatok ki belőlem. Mindez mégis arra volt jó, hogy rámutasson mennyire is különbözünk egymástól. Van aki rögtön pártol, van ki elítél, van ki bírál, van aki véd és vannak a nagy fantáziálók (ők szórakoztattak):).

Kész szövevényt kreáltak a történetemből + olyan, a valóságnak meg nem felelő tulajdonságokkal ruházták fel a két főszereplőt, amire már szép kis teleregényt lehetne építeni.

Nem kell annyira tudni mindig, hogy a másik belepasszol e a vélt sztereotípiába, hiszen legtöbbetek nem pszichológus.

Nem szabad ítélkezni (mert nem ez volt a feladat drámapedagógia órán) és bután bírálni, hiszen semmit sem tudtok, csak bepillantást nyertetek egy fél délutánba.

Nekem már a reagálásaitokból több emberi tulajdonságotok lejött, és ez által láthatóvá vált ki milyen és ki milyennek szeretné ha látnák :DDDDDDDDDDDDDDDDD

Nem írom le milyenek vagyunk és milyenek nem, hiszen nem védekeznem kell.

A támadásokat nem minősítem, hiszen azzal belemennék az értelmetlen nagy semmibe.

Akit érdekelt a cikkem írt nekem és mert kérdezni. Természetesen válaszoltam minden levelemre.

Minden egyes hozzászólás jó és hasznos.

Akik értették és átérezték az irományom, netán hasonló cipőben vannak, voltak se csüggedjenek, mert két ember ha szereti egymást megoldják ha gondjuk van és kritikus időszakot élnek át.

Akik itt osztották meg a tutit és a nagy falloszisten gyalázását, amit énségemre mértek illetve a férjemre, ezúton üzenem: alázattal vettem s elfogadtam, hogy van akinek ez jön le, mert a szappanoperákból, saját (tényleg szánalmas!) életéből vagy a régi nagy klasszikusok félreértelmezett műveiből ennyire futotta.

Elég már a minősítgetésből és a sok rosszindulatból! Ez csöpög a médiából, ez az utcáról és mindenünnen.

Kérlek ne nekem írj, hogy én ill. mi milyenek vagyunk, mert lehetsz te itt a faasza pasi és pár őrlemény lájkol neked, de ha sikereket akarsz elérni azt ne mások létráján mászva tedd. Írj cikket úgy hogy ne sérts meg senkit (de jó cikket ám!) az ilyen butus játszmázó hölgyekről,majd nézd meg kit érdekel és mi a visszhangja.

Egyébként szívesen válaszolok ha van kérdés,de nem minden nap van ennyi időm:)

Minden jót mindnyájótoknak!

Ehhez kell két ember és az ilyen eset sajna ritka, becsülendő esemény.

De ez olyan messze menő következtetés ami a cikkből nem derül ki, az nem, hogy lehet-e alapja.

Ha nincsen már szeretet akkor nem lehet, de ezt csak ők tudják. Nehéz megszabadulni a játszmáktól és vállalni a való életet!

Kedves Bubu!

Ugyanazt írtad le, amit már kinyilvánítottál, én most nem írom le még egyszer, amit én írtam eddig :)

Abban egyetértünk, hogy kezd ellaposodni a kapcsolatuk, hiszen a feleség leírta, hogy már régóta nincs semmi (na ezt is írtam már, lényeges mondat egyébként, mert ez nem csak az említett napra érvényes akkor, hanem az utóbbi életükre).

Viszont, szerintem még megmenthetik a házasságukat, ha újra törődni kezdenek egymással, kibeszélik, hogy mi a rossz és mi a jó és megbeszélik a problémáikat/a sérelmeiket, ha több időt töltenek egymással és igenis figyelnek a másik jelzéseire!

Igen, én tudom a választ, de sajnos a legtöbb ember nem. Nem látnak a felszín alá. A rúgj belémet én nem vettem észre, de lehet, hogy az is ott van.

Általában elolvassák, majd elkezdik a pártját fogni valakinek. Pedig ugyanolyan ez a pasas, mint ez a nő, hiszen azért vannak együtt. Szerintem a férfi szídja mindenkinek az asszonyt "hát nem borzasztó"-t játszik és a feleség is. Jó példa erre ez a cikk is.

Az intimitást valóban kerülik. Például a nő beírta, hogy szőrtelenített, mint állat. Hm. Szerintem az hétköznapi, Valentin napot nem igénylő esemény, olyan mint a fürdés...

Természetesen a véleményem az 50-50 nekem is.

Hiszen tudod a választ:)

Teljesen kiegészítik egymást. Mindketten kerülik az intimitást. Amikor az egyikük azt jelzi, hogy "készen áll" rá, akkor a másikuk valamiért ezt nem veszi észre. Valószínű, hogy csak azért próbálkoznak vele, mert mindketten fiatalok és ez a társadalmi elvárás. Igazából kényelmesen eléldegélnek egymás mellett, úgy tesznek kifelé, mintha szeretnék egymást, közben mindketten azt lesik, hogy hogyan lettek a másik által semmibe véve, így váltogatják a "Rúgj belém" a "Ha te nem lennél" és a "sarokba szorítás" játszmákat.

Valahogy úgy kezdődhetett az egész, hogy adok-adok-adok de végre kaphatnék valamit cserébe. Valószínű, hogy mindketten ezt hiszik magukról, csak más és más amit adnak és amit adnak azt szeretnék visszakapni is.

Simán együtt is maradhatnak, ha igényeik nem változnak vagy ha egyszerre változnak. Vagy elválnak, amikor az egyikük valamitől felébred és nem fél többé attól, hogy valódi intim kapcsolatban éljen.

5év házasság után este hazaérek a munkából(ő egész nap otthon) és semmi.Sajnálom,h nem vettem semmit,nincs most pénz-hangzik a magyarázkodás. :-(

Egy otthon készített vacsihoz,gyertyafényes fürdőhöz,miért kell pénz? kérdem én!

Kedves Bredamazon!

Amit leírtam az elég részletes volt és semmi olyat nem írtam bele, hogy a nőkkel gond lenne.

De akkor még egyszer. A cikkíró azért sáros, mert nem a férjének akart örömet okozni, hanem ezen az úton kierőszakolni, kényszeríteni, hogy visszakapja amit ad. Ez pedig játszma, ahol a szándék nem tisztességes.

Nem tudom máshogyan fogalmazni, sajnálom, ha nem érted. Tudod ahol a magyarázatban van igen, de, vagy van benne de csak ott nincsen magyarázat.

Még érthetőbben. Ha a hölgy készült volna a férjének és az a bunkó meg tojik rá, akkor valóságos szomorúság lehetett volna úrrá rajta és természetes lenne a bánata, de olvassad csak el, ez egy megírt forgatókönyv.

És újra a kérdés. Ha két ember így áll egymáshoz miért kell keresni bűnbakot a kapcsolatban, miért kell együtt lenni, ha nincsen szeretet.

A cikkíró nem igen tette tanúbizonyságát és a férje sem.

"Ha szeretek valakit, akkor azon vagyok, hogy örömöt okozzak neki a mindennapokban is. Óvjam-védjem-szeressem. Ez mindkét félre igaz kell, hogy legyen.

A feleség készült. Nem számításból, hanem mert örömöt akart okozni hites urának. Igen, célozgatott rá, mert nyilván kiismerte már a férjét, hogy önmagától nem jut eszébe a dolog."

Nem számításból, de elvárta a viszonzást. Akkor miért? Azt nem lehet számításnak nevezni, ha azért adja tudtára a készülést, hogy kapjon valamit?

Képzeld el, ha leültek volna és megbeszélik hogyan ünneplik a Valentin napot, ha ünneplik, mert nem mindenki tartja, embere válogatja.

Nos nem az a normális?

Van itt nyertes, van itt ki a hibás? Mind a ketten. És a rendes élet helyett ilyet élnek.

Mellesleg ahogy írod, nem játszmákból áll egy kapcsolat, hanem érzésekből. A játszma érzés alapú és tudattalan, de könnyen kiszúrható, főleg kívülállónak. Szinte minden cselekedetünk mögött egy érzelmi alapú döntés áll.

Itt a szeretetnek nyoma sem volt. Hol lehet azt olvasni, hogy alig várta, hogy meglepje a férjét valamivel. Ja és mellesleg a férfi meg a megfelelő párja. Ha emberek szeretik egymást igazán akkor nem viselkednek így egymással.

Valószínűleg egy már rég tönkrement, megunt kapcsolat ez amit olvastunk az pedig a jéghegy csúcsa.

Még egyszer megkérdem, ha így viselkednek egymással, minek vannak együtt? Miért?

Ki tud tippet adni?

Ez az, szóból ért az ember. Én pl. szülinapom előtt kerek perec meg szoktam mondani: ezt kérek ajándékba, és ebbe az étterembe szeretném, ha elvinne vacsizni.

Jobb ez, mint a "találd ki a gondolataimat" című játék:)

Minden kapcsolat mas, de nagyjabol megis ugyanaz. Emberek vagyunk nem?

Jobb lenne megis ha merne jönni a cikk iroja, talan ha kerdezhetnenek töle, tudnank segiteni is neki.

Én is nagyra becsülöm a pszichológusokat.

Tény, vannak emberi játszmák, de nem csak ezekből áll az élet. Ebben az esetben a feleség nem csak játszik a férjjel és nem az volt a célja, hogy ajándékot kényszerítsen ki magának. A célozgatás talán arra utalt, hogy drágám, ne edd magad tele anyádnál, mert én is készültem... olyan régen voltunk már kettesben... olyan jó lenne összebújni egy meghitt vacsora után... és így tovább. Egy tábla csoki, egy szál virág csak tetőzte volna ezt a nagyszerű alkalmat, hogy végre kiszakadtak volna a mindennapok mókuskerekéből és nem a napi gondokon (autógumi csere) járt volna az eszük, hanem csak és kizárólag egymáson. Ha a feleségnek tele lett volna az érzelmi tankja, tuti biztos, hogy nem utasította volna vissza a férj közeledését. Elvégre nem csak a pasasok szeretnek szeretkezni, hanem mi nők is!

... de egy ilyen semmilyen nap után nem csodálom, hogy már nem volt kedve összebújni...