Csudaszép Valentin est? (beszélgetős fórum)

Egy párkapcsolatot igenis rendbe lehet hozni, ha a felek szeretik egymást és nem felejtik el mit ígértek annak idején.

Ha van közös életkép, ami a jövőbe mutat és van megbecsülés, menni fog, ez biztos :)

Nekünk megy és minden dolgunk szépen alakul.

Kívánom mindenkinek, hogy az ész kerüljön felül az érzelmen és az Én-nél legyen fontosabb a Mi.

(első körben persze :) aztán ha nem működik a gépezet, vegyük tudomásul, hogy ennyi időre volt dolgunk a másikkal.)

Kedves Panna!

Kívánom neked hogy az életbe "a Caps Lock-nál nagyobb zavaró tényeződ sose legyen!!

Szép napot

Azért odáig is út vezet.

Ki tudnád kapcsolni a Caps Lock-ot? Elég zavaró.

NEKEM IS VAN EGY VÉLEMÉNYEM ERRŐL.NEM FELTÉTLEN KÉT EMBER KELL AHHOZ HOGY ELROMOLJON EGY KAPCSOLAT.ELÉG EGY ROSSZ SZÜLŐI MINTA OTTHONRÓL.........ÉS HA MÁR ROSSZ MINTÁT KAPOTT NEHÉZ MEGVÁLTOZTATNI A MÁSIKAT.

ERRE SOK PÉLDÁT TUDNÉK ÍRNI.MILYEN FÉRFI AZ AKI ETTŐL A BIZONYOS VALENTIN NAPI KÉSZÜLŐDÉSTŐL NEM INDUL BE...NEM TITULÁLNÁM INKÁBB..KAMARA ÉN MEGÉRTELEK.........DOBD MERT SOSE LESZEL BOLDOG.

Sok ilyen kezdődő rossz kapcsolat van ,mint az itt leírt. Csak éppen a másikra várnak,hogy ő miért nem csinált semmit.

Pedig magába is bele kellene nézni. És nem véletlenül írja több ember is,hogy beszélgetés. Nem vártál volna ha tudod,hogy a párod nem készül. De te szereted esetleg és készülsz valami aprósággal az közben meg sem fordul a fejedben,hogy ő fog e mert nem ez számít.

A másik dolog a szerelmeskedés, ha belenézünk egymás szemébe ahogy hazaér látom mire számíthatunk. Ha meg máshol járnak a gondolatai akkor megkérdezem tőle mi volt ma, látom fáradt vagy. És választ kapok.....

Már évekkel ezelőtt lekellett volna ülnötök beszélgetni, ez nem mostanában romlott el!

Én még annyit hozzá fűznék, hogy ehhez kell az a bizonyos két ember és Panna jól megfogalmazta, sajnos én kevésbé voltam diplomatikus, de tartalmilag egyezik a véleményünk, hiszen ugyanazt írtuk le.

A cikkíró itteni megnyilvánulásaiban bizony az volt a visszatetsző, hogy felszólít egy bizonyos megnyilvánulás mellőzésére és két sorral lejjebb maga pedig megteszi ugyanazt.

Teljesen mindegy mivel foglalkozik, lelki segély, vagy bármi, mint utalt rá. Itt van például Csernus doki. Jó pszichiáter, jól tud mindent, csak a saját életét nem, a magánélete csupa kudarcokból áll, mert hiába tud ő sok mindent, főleg másokról a saját viselkedését nem tudja befolyásolni, különösen, hogy nincsen rálátása és időről időre belefut ugyanabba a csapdába. Ettől még sok embernek segít és nekem szimpatikus.

Szerintem már az nagy dolog, ha az ember felismeri, hogy bizonyos helyzetekben rosszul viselkedik és, hogy lehetne máshogy, de ezt megváltoztatni nagyon nehéz, hosszú következetes munka kell hozzá.

Különben marad az irónia, meg marad minden a régiben és bizonyos negatív események, különösen az emberi kapcsolatokban megismétlődnek az életében időről időre!

Én is egyet értek soun minden sorával.:)

Kár, hogy ismét csak arra telik az időmből és energiámból, hogy egyet értsek:D Bár most sem szótárazásra sem szaporodásra nem futotta.:D Bocsánat. Tudom, ez rosszindulat volt, de annyira kikívánkozott.

Szerintem ennek az estnek nincs akkora jelentősége, mint amekkora kerekedett belőle.Ez egy nap volt, kifejezte a több éve tartó hasonló napokat, kifejezte, hogy még egy napra sem képes kibújni valaki a bőréből a párja kedvéért sem, kifejezte a figyelmetlenséget, önzést, megbántást, félreértést, stb.

Nem erről az egy napról van szó és veszekedni tényleg kár.Mindenkinek más a véleménye, más szituban él, más emberrel, nem érezthetjük át senkinek az életét._Szerintem kár vitatkozni.

Értem én. Persze nekem is a hozzászólásaid alapján sikerült vélemény formálni rólad, sajnos bizonyos megnyilvánulásaiddal egyre rontottál rajta. Továbbra is úgy gondolom, hogy játszmáztok, az egyetértés azért volt, mert én is ismerem azt a bizonyos könyvet, sőt, talán még te is ismered tanulmányaidból. Bár arra gondolok, hogy nem ismered, hiszen ha ismernéd nem azt szűrted volna le, hogy csupa rosszindulat vagyok.

A könyv: Eric Berne: Emberi játszmák. Ha esetleg mégsem találkoztál volna vele, talán érdemes elolvasni. Bár nem biztos, hogy érdemes, mert valószínű, hogy nem látó szemmel olvasnád, hiszen a saját életedet, szituációidat kívülről látni nem könnyű. Nekem "szerencsém" volt, mert pont akkor került a kezembe, amikor testvéremék játszmáztak kőkeményen az akkori kapcsolatában. /értsd: nem csak szinte vérre menően/. Sőt, bevallom: saját viselkedéseimből is ismertem fel benne. Persze igyekszem nem úgy élni. Szóval ha nem is hasonlóan éltem meg a Valentin napot, mint ahogy te, van tapasztalaton az ilyesfajta viselkedésről, mint amit produkáltatok ti ketten a férjeddel, ezért szóltam hozzá.

Igazából mit is tettél? Megírtál egy olyan történetet, amiben rosszul érezted magad, hiszen a férjed érzéketlen és figyelmetlen volt veled. Megjegyzem, hogy igen, ebben te is benne voltál. De lehet, hogy pont ezt akartad elérni, hogy nyalogathasd utána a sebeket és tapasztalataidat megosztva kereshess hasonszőrű sorstársakat, hogy jól megbeszéljétek, milyen borzasztó is ez...? Ezt is meg lehet találni a könyvben.

Tudom, tudom, rosszindulatú vagyok, és ti nem és nem vagytok iskolapéldái az említett viselkedésnek.

Nem élcelődésből írom. Azért, mert hátha segít. Hátha legközelebb odabújsz a férjedhez és azt mondod neki: "Drágám, a gyereket lepasszoljuk édesanyádhoz, én készítettem egy finom vacsorát, csináljunk egy romantikus randevút." Persze csak ha akarod. Csak ha nem újabb sebeket akarsz, amiket megoszthatsz a nagyvilággal. Aztán aki nem hasonló cipőben jár és nem hajlandó veled borzalkodni azokkal nekiállni vagdalkozni. Aki meg szintén úgy járt, azokkal dagonyázni a negatív tapasztalatokban.

Ezt írtad: "Azt sugalltam, hogy nyugodtan meg lehet osztani velem hasonló kellemetlen élményeket, értek az orvoslásához, szakmámból kifolyólag." Nem sugalltad ezt. Sőt, ha így lenne nem estél volna nekünk. Sőt, ha így lenne már te leírtad volna kb. azt, amit azok, akiknek nekiestél. Az én olvasatomban. Bár tévedhetek természetesen.

Érdekes, hogy a szótárazást említed, mint szánalomra méltó cselekedetet. Tudod én ezzel tükröt mutattam néhány hozzászólással előbbi megnyilvánulásodra. Egyébkét ott és az utóbbi összes hozzászólásodban pont úgy viselkedtél, amit a többieknek felróttál.

No comment...:)

Azért annyit még hozzáfűznék, hogy én is majdnem annyi éve élek házasságban, mint te kamara, és nálunk kicsit másképp működnek a dolgok. Mi általában megbeszéljük a problémáinkat, mert szóból ért az ember, és nem rejtjelekből.

A cikked alapján együtt éreztem veled, függetlenül attól, hogy én Bubut kifejezetten kedvelem. Na de ami utána jött, megváltoztatta a véleményemet, és azon gondolkozom miért is nem szentel rád a férjed kellő figyelmet?

Na nem azért értettelek meg, mert nálunk hasonlóan működnek a dolgok, hanem mert sokan hozzátok hasonló hibákat követnek el, ami azt jelenti, hogy nem képesek a párjuk fejével gondolkozni, illetve kicsit kívülről szemlélni saját cselekedeteiket. Ha a férjeddel is ilyen lekezelő vagy, sértődékeny, és a saját hibáidat soha fel nem ismerő, akkor nem csodálom, hogy valaki más után vágyakozik. Helyében én is ezt tenném, és tennék egy nagy kalappal a Valentin napra veled.

Nálunk úgy volt idén a Valentin, hogy a férjem meglepett egy utazással, aztán én megleptem magunkat valami mással is, de végül az is jól sült el.

Erről az jut eszembe, már nem emlékszem ki írta kinek:

"fiam, ha csendben maradtál volna, bölcsebb maradtál volna"

Gyerekek, tényleg kell ez?

Rosszindulatúskodni???

Nem értem és valószínűleg, mint magán ember, nem is tudok felemelkedni erre a szintre :(

Panna33 egy valóban negatív jellemekkel felruházott "anya" ahogy látom. Szegény elméd és szegény gyereked. Egyetlen lényegi építő megnyilvánulásod nem volt, nem is hiszem el, hogy egy ilyen ember valóban szaporodik és annyi ideje + energiája van, hogy egyet értsen épp esetleg szótározzon picit.

Persze nem vedd a szívedre és ne légy ideges e miatt, hiszen nem rólad beszélek, hanem arról, amilyennek itt mutatod magad. Tehát, hogy értsd, ez a klassz hozzászólásaid alapján jött át nekem. Tudod, úgy mint neked, hogy én ill. a férjem milyenek vagyunk szerinted :) Érted :D ?

Most én, mint kívülálló megkérdezem mindenkitől, mi vezette arra, hogy beszóljon a szó kellemetlenkedő értelmében?!

Már rég nem a cikkemről van szó, hanem arról, mennyi fér el egyesek képén.

Üzengetés? Az itt megy. De megjegyzem, egy privát levelet sem kaptam arról, mi nem tetszik a sunnyogóknak és a kellemetlenkedőknek. A céljuk egyértelmű, itt díszelegni és jó pontot szerezni a cinkostársaknak.

Valahogy így képzelnék itt el egy intelligens embert:

A témához tud érdemben hozzászólni, mivel hasonló élmény birtokában van közvetve vagy közvetlen.

Ha akadna olyan, aki mégsem ezért olvasta el, írna nekem és kérdéseket tenne fel, mert tudni szeretné rá a választ.

Amit írtam az én életem egy kellemetlen pillanatából való villanás.

Nem reagálok többet az itteni beszólogatásokra.

Ha diskurálni szeretne velem valaki, nyugodtan írjon levelet :)

Köszönöm.

Mások kedvéért:

Kahlan Amnell egy főszereplője egy fantasyregény sorozatnak.

Nem a klasszikus értelemben vett "inkvizítor", mint ahogy ezt a történelemből ismerjük. A fordítás az oka, eredetileg "confessor", angolul. Aki szereti a fantasyt,annak ajánlom.

Node visszaadom a terepet kamarának.

kedves Kamara!

Ajánlom,hogy előbb olvasd el esetleg a 32 részes regényfolyamot, valóban érdemes.

Az pedig, hogy ki milyen nevet választ egy fórumon...te magad mondtad, hogy ne ítélkezzünk a cikked alapján se Rólad se pedig a Férjedről.

És most te egyszerűen véleményt mondasz rólam a nicknevem alapján.

:-))))

No comment.

bocs, ehhez, semmi közöm...csak azt akartam mondani, naaaagyoooon jóóóóó (gurulok a nevetéstöl)

:-DDDDd

Nagyon huncut vaaaaaaagy! :) De ígértél valamit ratyi matyi! No, akkor ahhoz tartsd magad!

Tudod: nem írka-firkálunk butus dolgot, butus cikkre, mert ez téged nem érdekel. NE FELEJTSD EL NYUSZI!

:DDDDDDD

:)

Azt hiszem ez már kezd átmenni bohózatba. Vagy jót, vagy semmit! :)

Ti kis ovisok, mit okoskodtok? Ne haragudjatok (és ezt most magamnak is írom), ennyire gyerekesek, infantilisek hogyan lehettek, hát nem vagytok képesek megérteni, hogy csak sorstársak? Ennyire unatkoztok? Mi a fenéért szóltok be, pláne olyat ami nem tetszik kamarának? Hogyan lehettek ennyire érzéketlenek, faragatlanok, silány életűek, nem igazi emberek?

:)

Nagyon szépen köszönöm az építő kritikákat, hasznomra válnak.

Tisztában vagyok azzal, hogy bárki bármit írhat és reagálhat itt, ez csak természetes...

...bár itt nem arról volt szó, hogy várom a (pocskondiázók okoskodását) hanem a hasonló helyzetbe keveredettekkel való eszmecserét.

Nem értem ezen mi nem világos? Komolyan, mintha az oviban lennénk. S egyáltalán ki mit okoskodik itt? Ennyi idejük van, hogy más állapotán ércelődjenek? Nem irigylem őket, mert vagy munka nélkül tengődnek, vagy ennyire silány az élete, hogy egy női portálon írt cikk tölti ki mindennapjait.

Köszönöm egy komoly kort és valószínűleg sokat tapasztalt Felnőtt nőtől, hogy kioktat hogyan próbáljak meg felnőtt módon viselkedni.

A név kötelez, így utána is néztem :)

...háát egy inkvizítor anya nekem ne tudja már ennyire a tutit. kérlek!

Jó lenne visszaolvasgatni, ki mennyire volt gyerekes, kicsinyes, ironikus, bunkó stb. és a saját igazát védő tulok...!

Tehát azok kedvéért, akik értik és akarják is érteni mit mondok:

AZOK ÍRJANAK, AKIKNEK VOLT MÁR HASONLÓ SZITUÁCIÓBAN RÉSZE, BÁRMELYIK FÉL SZEREPÉBEN.

Érthető és direkt voltam?

Kedves Kamara!

Ha felteszel az internetre nyilvánosan valamit, akkor legyél tisztában azzal, hogy reagálni fognak rá.

Ha nem akarsz reakciót,illetve csakis olyat, amit elfogadsz, akkor privátban blogolj.

Ha viszont cikket írsz, amihez hozz lehet szólni, akkor próbálj felnőtt módon viselkedni.

üdv:

kahlan

kamara!

Én nem majomkodásból szóltam hozzá, és hozzád sem, a kedves szót pedig udvariasságból írtam, így szokás.

A minősítéseket hagyjuk, de, ha a cikkedet tényszerűsíted, abban csak maximum az események azok, az egyéni meglátás már nem az.

Szóval én is írok tényeket: Ez egy nyilvános fórum, nyilvános portál, szabadon lehet regisztrálni és az itt megjelenő cikkeket bármilyen kritikával lehet illetni a jó ízlés határain belül és erre a moderátor oda is figyel.

Ezek tények, de az is, hogy megkértél ne szóljak hozzá többet. Szívesen eleget teszek./a véleményem lentebb olvasható/ Az ölelős jelet meg azért küldtem:

1: először is jogomban áll!

2: Mert reflektáltam a jeledre.

És azért ezt, mert ezt tartottam helyesnek, hiszen nekem nincsen ellenszenvem veled kapcsolatban, ugyan is nem ismerlek, amit leírtam az a cikkről, pontosabban a benne lévő eseményekről a véleményem. Másrészt békítő szándékkel, ha esetleg mérges lennél rám, nem tudtam a jelet lefordítani teljesen.

Ha legközelebb esetleg cikket írsz, rögtön az elején kérhetnéd a publikumot, hogy milyen véleményt írjanak és milyet ne, és, hogy kik írjanak és kik ne, persze sajnos nem kötelező érvénnyel.

Részemről le zártam, de ha itt cikket írsz akkor vállalod a kockázatát a véleményeknek, ha tetszenek, ha nem.

Nos ezek is tények és én itt be is fejezném.

Na igen, ez is egy velemeny, de nem mindenki osztozik ezen. Sajnos eleg nehez megitelni a billentyük mögül barkit is realisan, ahhoz melyebbre kell kotoraszni. Az ember ha velemenyt mond, igyekezzen azt ne masokhoz viszonyitani, massal szemben meghataroznia önmagat, csak a sajat gondolatait közölni, igy nem esünk abba a hibaba, hogy ismeretlenül is megbantunk embereket, akik meg sem erdemlik.

Fogalmazzunk ugy, hogy ez vagy az az en velemenyem, en igy vagy ugy gondolom, es ne ugy, hogy na en nem vagyok olyan tar paraszt, mint ez vagy az, mert az minket jellemez.

Függetlenül attol, hogy megertem a cikk iroja mit szeretett volna emlegetett napon elerni, attol meg nem baj, ha valaki ezzel nem ert egyet.

Persze jogos, hogy szeretnenk a parunk gondolati sikon müködne velünk, de ez nem minden esetben müködik. Fel kell tenni ilyenkor a kerdest magunkban, hogy mi egymasnak vagyunk-e teremtve, vagy nem. Vannak jol müködö hazassagok, meg kell erteni azok mitöl müködnek jol, es a cikk irojae mitöl nem.

A véleményem változatlan, de ezzel a kiegészítéssel azért más képet fest a te hozzáállásodról is (104 hsz). Igazából még mindig azt mondom, nem kell valentinnap ahhoz, hogy az ember kifejezze, mennyire szereti az ö asszonykáját, és a sok kicsi sokra megy alapon igenis elég egy hosszabb csók, egy mittomén, szenvedélyesebb éjszaka...

A hozzászóló férfiúba egyszer már én is beleszaladtam, találtam is róla egy cikket, bemásolnám, nem sértésböl, csak egyszerüen azért, hogy lássa, nem nyerö

Egy átlag netparaszt , olyan interneten élő, gyorsan szaporodó állatfajta. Átlagos koruk 14 és 20 közé esik, de nem ritka a 40-50 éves „veterán” sem. Fajtájuk jellegzetessége a félművelt tudálékosság, az agresszivitás és a kicsi… izé, kisebbség érzet. A faj általános jellemzője, hogy azt hiszi nagyon okos, ő az egyetlen értelmes életforma a fórumon, ezért ömleszti az idiótaságokat, a féligazságokat és közben arra élvez, hogy másokat felhúz.