Családon belüli erőszak, vélemények, tapasztalatok, tanácsok (beszélgetés)

Normális életvitellel, egészséges szemlélettel, kölcsönös szeretettel kell élni. S akkor nem lesz pofozás, egyéb dolgok.

Nekem egyszer a szomszédom rugdalta meg az asszonykát. Azt állította a férj, hogy kicsapongó a felesége. Pedig nem volt az. Csak bűnbak kellett neki, hogy levezesse a felgyülemlett agresszióját.

Másnap találkoztam a feleséggel. Rám kérdezett. Feri miért nem szóltál bele? Miért engedted hogy megverjen? Erre én. Tudod én már régóta hallgatom a civódásotokat, és vártam hogy mikor következik be. Te akartál ezzel az emberrel élni. Te szakítottad magadnak ezt a virágot. Szagolgasd. Válaszoltam. Másnap beadta a válópert, és azóta boldog új kapcsolata van.

Azóta szerencsére egy kiegyensúlyozott kapcsolatban élek ahol még a gesztusnak se volt soha jele hogy a kezét rám akarná emelni. Jó vitáink vannak néha de semmi több :)

igen az igaz a volt férjemnél megtanultam aki megteszi egyszer megteszi máskor is :(

Épp ezért lépnék azonnal ha mégegyszer az életben rám merné emelni egy férfi a kezét!

Szerintem ő egy következő kapcsolatra gondolt.

Én is ezt mondtam magamnak válás után,hogy soha többet nem hagyom,hogy egy férfi kezet emeljen rám!

Köszönöm!

Jó hallani,ha egy férfi igy gondolkodik,ahogy te irtad alább.És teljesen igazad van.Amit szép szóval nem lehet megoldani,azt már pofonnal biztos nem.

Szerintem meg nincs még egyszer. Tudom, sarkos vagyok, de sajnos az ilyen esetekben az szokott bekövetkezni, hogy lesz második, harmadik, sokadik. Ugyanis a férj/élettárs/barát azt gondolja, az első sem járt következményekkel, így már könnyebben eljár újra a keze.

Bár ne lenne igazam.

Köszönöm,igen,kielégítő volt.

Szerencsés helyzetben vagyok én is,mert nem tudom milyen az,ha valakit terrorizál a párja.

Soha nem ütött még meg a férjem,sőtt.Megbántani sem szokott soha szándékosan.Nagyon sajnálom azokat a nőket,akiket nem becsül a szerelmük.

Határozottan utálom az érzelemszegény férfiakat,akik csak akkor tarták magukat embernek,ha megalázzák a másikat.!!!

Nem tartom az ilyet embernek...

Sziasztok!

Hol a határ?

Azt hiszem az embernek el kell jutni odáig,hogy meglássa,azt amit a körülötte élők már régen láttak!

Én 8 évig tűrtem,sokszor megvert,megalázott,általában a semmiért...szerettem,aztán féltem,fenyegetett...de egy verés alkalmával abban a ruhában ami rajtam volt, elmenekültem a 8 éves lányommal.

Minden nőnek csak azt tudom tanácsolni,hogy az utolsó erejét összeszedve hagyja ott az ilyen férfit!

Nagyon nehéz talpra állni,minden nulláról kezdeni,de nekem sikerült és büszke vagyok rá!

Meddig? Nálam szerencsére nincsen pofozkodás, erőszak. Csak szeretet és béke normális gondolatokkal fűszerezve.

De visszatérve. Ha már egy embert ütni kellene, akkor jóbb lenne az élet nélküle. Ha nem olyan az életem, mint amilyet szeretnék, akkor én lapoznék ha 100 gyerekem lenne is attól a nőtől. Mert mindennél fontosabb a boldogságunk, a kicsi életünk. Abból csak egy van, és nem mindegy hogy kivel, és milyen módon éljük le. Remélem válaszom kielégítő volt.

ne is hagyd kedves

sajnálom:(

sziasztok

én 5 évig tűrtem aztán léptem és válás lett a vége! Én a közös kislányunk miatt tűrtem de be kellett látni neki az se jó ha azt látja Apa veri Anyát és neki kell 4 évessen odaállnia hogy Apa ne verd Anyát! Szóval sokkal elöbb meg kellett volna tenni! :S

szia

hála isten nem voltam még ilyen helyzetbe

és nagyon nehéz lehet azoknak akiket bántalmaznak, mert nincs hova menni, vagy rosszabbik esetben még mindig szereti a másikat

nem nem kell eltűrni mindent, sőt