Csak szexuális kapcsolatba belemennétek? (beszélgetős fórum)

A túl bizalmas barátság sem jó.

Valami netes úton megbeszélni, ki mikor hol ér rá, mit szeretne, a másik benne van-e hogy az történjen, a megadott időben összejönni, nem romantikázni, nem beszélgetni, nem lelkizni, a megbeszéltekre koncentrálni. ;)

Az az érdekes, hogy "eljátszottuk" párszor, hogy letiltottuk egymást (kölcsönösen is facebook-ról), annyira felbosszantottuk egymást, utána például volt, hogy ő írta, hogy visszajelölne (volt egy kis egészségügyi problémája, totál kedves volt...), visszajelöltük egymást, jól elbeszélgetünk.

Kezdetben hajnal negyed négy körül rám ír chat-en, hogy most ért haza... - erre én: "Ugyan mit csináltál ilyen későn?" Személyesen is rákérdeztem: "Nem mondom meg..." - viccesen, mintha féltékennyé akarna tenni. És úgy össze tudtunk chaten veszni, mint a 20 éves házasok, mintha egyikünk sem akarna engedni. Soha senkivel nem voltam még így, hogy egyszerre dühös voltam rá, közben persze totál bele voltam zúgva. Még mindig nem értem, hogy nem fogta fel, mit érzek iránta.

És azért írtam, hogy "csak szex"-ként tudtam volna elképzelni, mert pár évvel fiatalabb, mint én, nincs gyereke sem, és gondoltam, hogy egyszer ő csak szeretne családot, én meg nem vágnék már bele.

vagy, ha nem bír az érzelmeivel, akkor őszintén megbeszéli, és újratervezés...

de többek között ezért nem célszerű túlságosan megismerni, megkedvelni egymást

Sok mindent meg lehet előre beszélni, de az ilyesmit, hogy:

"nem lehetsz belém szerelmes", vagy "utána maradhatunk csak barátok" - ezeket a legnehezebb betartani. Ki tudja, mivé alakul valamelyik fél részéről egy ilyen kapcsolat, bárhogy "küzd" valamelyik fél, ha netán szerelmes lesz, jobban ragaszkodik, mint a másik fél, akkor kész a "galiba".

Barátként nehéz tekinteni a másikra, ha már többet szeretne egyikük is, ilyenkor nehéz lenne barátnak maradni, mikor valamelyikük folyton küzd magával, hogy elviselje a helyzetet.

Igen, meg sem történt, de szerettem volna. Bár pillanatnyilag elég dühös vagyok rá, ennek ellenére még mindig nem bírtam elfelejteni.

Arra írtam példának, hogy a "csak szex" sem biztos, hogy csak szex lenne, maximum észérvekkel tudtam volna, hogy csak szex lehetett volna, de az is lehet, hogy az illető férfi tisztelt jobban, mint, hogy "csak szex" legyen, vagy úgy gondolta, hogy barátként értékesebb vagyok számára, nem tudom.

Nem az elnevezés, meg a cimke a lényeg, hanem a világosab megfogalmazott, egyezményes szabályok, hogy miről szóljon, és milyen feltételekkel, egy ilyen kapcsolat.

Pld.: nem lehetsz belém szerelmes

vagy:

kinyallak, de csak ha mással nem szexelsz amíg ez a kapcsolatunk tart

vagy:

bármelyikük egyoldalúan lezárhatja a kapcsolatot, és ezt a másiknak el kell fogadnia, utána maradhatunk csak barátok

stb.

Az ilyent, ha muszáj valahogy hívni, abban az elnevezésben is benne lehet, hogy ez más, mint "együtt járás" meg "udvarlás" :D. akkor mi ez? :)

Ha független lennék, akkor ma már azt gondolom, miért ne működne. Sokkal nyitottabb lennék, és kevésbé zavarna az a kategória, hogy "csak szex".

Egy darabig lehetne működőképes, de biztos, hogy az egyik egy idő után többre vágyik, és ez többnyire a nő..

Vegyesek az érzéseim a kérdéssel kapcsolatban.. igen is és nem is..

Volt ilyenben részem, huszon sok éve házas nőként, és a párom tudott is róla. Visszafelé is volt ilyen. Nem részletezem, hogyan jutottunk ide, de szembejött egy adott (szerintem nem véletlen) pillanatban egy idegen pasi, találkozott néhányszor a tekintetünk, volt néhány semmitmondó mondatváltásunk, és ezután valószínűleg azt érezte, hogy nyitott vagyok, telefonszámot adott, és elköszönt.. Ügyes húzás egyébként, mert a döntést rám bízta, és nem volt erőszakos sem... aztán váltottunk néhány mondatot, és létrejött a légyott. Abszolút nem szólt semmi másról. Nem is volt kérdés. Nem akart ismerkedni, megismerni. Én sem. Nem gondolkodtam, nem tervezgettem, de belementem. Megvolt a kémia. Mindkettőnk részéről, és első pillanatban. És nem azért, mert otthon nem volt jó, sőt. Nagyon is felfokozott időszakunk volt.

Az adott idő, amit a pasival tölthettem, fantasztikus volt, ismeretlenül, minden elvárás nélküli, totális átadás, tér és idő megszűnt egy rövid időre...megvolt a varázsa, ő független volt, én nem. Részéről lehetett volna ismétlés, és bár én nehezen fogadtam el, részemről erre nem lehetett később már mód. Az már más lett volna.

Volt utána próbálkozásunk férjemmel, hogy nyitottá tegyük a kapcsolatunkat, hogy beleférjenek kalandok, de nem működött, és valószínűleg nem véletlenül. Olyan formában, ahogy én gondoltam volna, még egy laza szexbarátsággal sem működött volna. Nagyon sok sérülést tudtunk okozni a másiknak, holott nem arról szólt, hogy féltékenyek lennénk a másik ilyen fajta "örömére", és ma sem vagyunk azok. Mégsem ment. Nem egyformán kezeltük a kérdést. Mert a párom szerint mi nők egy idő után mindenképp érzelmet rakunk bele. Ha valakivel jó, és miért ne lenne az, akkor megjelennek az érzelmek, a többre vágyás. És bár nem tapasztaltam meg, de talán tényleg így lett volna.

Szóval, maga az élmény igen, különleges volt, nem volt benne semmi de semmi elvárás, így egészen másképp élte meg az ember. De kiteljesedni sem lehet egy alkalommal.

És minden, amivel járt, és amivel járna az ilyen élmények keresése, főleg, hogy nem vagyok alkalmas simán "egyalkalmas" kalandokra, ezek megélése számomra már nem érné meg.

Ezt az élményt pedig elrakom a megfelelő dobozba.

Szerintem egy nő részéről soha nem lenne "csak" szexuális kapcsolat, mert valamennyi érzelemnek lenni kell ahhoz, hogy lefeküdjön bárkivel is. A férfiak már másképp gondolkodnak, ha lehetőségük adódik, semmiképpen nem hagyják ki.

Természetesen, Tisztelet a kevés kivételnek :)