Szerintetek van összefüggés a boldogság és a posztolás között? (beszélgetős fórum)
Ezzel abszolút egyetértek. Én arra a szituációra gondoltam, amikor valaki nem egy képet oszt meg a nyaralásáról, hanem pl. az egy hetes nyaralás minden napján feltölt 5-6 képet, és naponta többször is 5-6 darabot. Persze nem vagyunk egyformák, ennek a miértjét csak az illető tudhatja.
De bánatában is ugyanannyit posztolhat bárki.
Nem tudom, hogy van-e tudományos háttere, (nem hiszem, hogy lenne), de saját magamon azt vettem észre, hogy a boldog pillanataimat, időszakaimat jobban szeretem “közszemlére” tenni. Akkor sem hányom tele a falat, de megosztok valamit, mondjuk egy képet a nyaralásomról. Azért teszem, mert jó érzés megosztani, hogy valami boldog dolog történt velem. Szerintem sokan azért posztolnak, mert meg akarják osztani másokkal egy-egy mérföldkövüket vagy élményüket. Persze biztos vannak olyanok is, akik aszerint élnek, hogy ha nem készült róla fotó a közösségi médiára, akkor meg sem történt, de ennek sem mindig a boldogtalanság a háttere.
Na jó, de az jön eléd, akivel "bejelöltétek" egymást, nem? Az meg olyan furcsa, hogy egy idő után letiltod.
Van ismerős ,,,ha valami van,,utazás,étterem,fürdőzés,stb
Csak akkor ragyog,,vagy érzi jól magát .
Ha ilyen nincs ,leereszt mint a gumibéka,,kész világfájdalom.
Szokásosan nem,,de mondhatni élőben posztol 🙆
Van aki igen és van, aki nem.
Nem kell nézni a posztokat, mert ugrik az arcodba naponta 30 db. Én ilyenkor fogom, és szépen letiltom az illetőt. Rengeteg letiltott ismerősöm van, mert semmi mást nem lehetett látni, csak őket.
Szerintem van összefüggés. Aki boldog, élvezi az életét az nem posztolgat. Akinél gond van, az állandóan az ellenkezőjét próbálja bizonygatni, ha kell, ha nem posztolgat.
Tipikus passzív-agresszív viselkedés. ;)
Rendben, legyőztél, lealáztál. Leborulok a pszichológiai ismereteid magaslatai előtt :D Nyilvánvalóan sokkal intelligensebb vagy nálam.
Köszönöm a válaszodat! :) Valószínűleg van egy határ, aminél már inkább öncélú a posztolás, talán már függőség is megállapítható, és a visszacsatolás, visszaigazolás, rosszabb esetben a magamutogatás áll(hat) a háttérben.
Ha neked ettől könnyebb, hidd azt. :) Aki akarta, megértette ennyiből is a kérdés lényegét. A másikra mutogatásnak, a hárításnak is megvan a maga pszichológiai magyarázata. Illetve annak is, ha valaki nam tudja elengedni az adott/vélt sérelmet. :)
Ha ezt naponta teszi, vagy naponta többször is, akkor az nálam a beteges kategória. Ha a nyaralását osztja meg, 1-1 fotóban, vagy egy jól elkapott pillanatot, a gyerekeiről, talán csak szeretné az örömét megosztani másokkal is.
Én a másik fele vagyok semmit nem osztok meg, kolléganők szokták kérni, hogy csoportban osszam meg az élményeimet, ha olyan helyre megyek, ahol ők még nem voltak.
Azt szokták mondani, kicsit ők is részt vesznek az utazásban. :)
De ezt csak ők láthatják.
1-1 családnál tapasztalom, hogy a gyerekekről már nincs is spontán videó, vagy fotó, minden beállított, és művicsor. Ezeket szundiba teszem állandóan. Boldogok-e, vagy boldogtalanok? Nem tudom, lehet csak megfelelési kényszerük van.
De érdekes, hogy a kérdésfelvetésben sokkal szűkszavúbb voltál, mint ez én helyreigazításomban :D Ebben mégiscsak több az élvezet, mi? ;) Az is érdekes, hogy kritizálsz azért, mert belemagyarázok dolgokat, holott te ugyanazt teszed. De a legérdekesebb, hogy a témára nem szánsz karaktert, ellenben lassan teljesen szétoffolod a saját topikod.
Nem, nem tűnt annak. Sőt, tetszett a megközelítés. :)
Nem tudom, van-e pszichológiai háttere, de sok ismerősöm van, aki valószínűleg így kompenzál: kirakat a tökéletes család, a boldogság. Utálom ezt a képmutatást, inkább kikövetem őket. :D
Bocs, ha személyesnek tűnt a hozzászólásom, abszolút nem annak szántam. Sőt, inkább magamon gondolkoztam el :)
1. Több hozzászólást ia lájkoltam, aki érdemben válaszolt. (Köztük voltál/vagy te is)
2. A kérdést mindenki a saját intelligencia szintjéhez mérten értelmezi és válaszolja meg, szerintem nem túl bonyolutan fogalmaztam meg.
3. Nem találtam hasonló posztot, de lehet, hogy nem megfelelően kerestem rá, ezért bátorkodtam feltenni, bár nem hiszem, hogymagyarázatra szorulok
4. Én senkit nem hülyéztem le
5. Elsősorban saját tapasztalatokra lettem volna kíváncsi, és nem arra, hogy valaki leskelődik a másik után (bár az is megérne egy misét, hogy miért ezt feltételezed ;) )
Mellesleg miért is kell találgatnom, hogy miről szól a poszt? Miért nem írod le konkrétan azt, amire választ szeretnél kapni? Nem mondod el, miről van szó, mindenki hülye, aki nem találja el?
Gondolod, hogy rólad írtam, és nem azokról, akik időnként megfelbukkannak itt ugyanezzel a témával pepitában? Vajon miért vetted magadra annyira, hogy csak erre a hsz-re válaszoltál? Mellesleg ha pusztán annyi információból, hogy valaki posztol az életéről, meg kellene mondani, hogy miért teszi, és boldog-e tőle, akkor ennyi erővel egy szűkszavú nyitókommentből is fel tudnánk állítani a kérdező pszichológiai profilját.
Gondolod, hogy erről szól a poszt? Akkor e feltevésed szerint annak is van pszichológiai háttere, ha valaki megmondó stílusban kommunikál emberekkel, és csak gondolja, de nincs meggyőződve arról, hogy mit miért kérdez az illető.....
Igazad van. Biztos, hogy van annak is "pszichológiai háttere", hogy ki és miért nézi ezeket a posztokat, miért érdekes neki annyira, hogy fórumot nyisson róla, milyen lelki háttere van annak, hogy be akarja a bizonyítani, a másik biztos azért posztol annyit, mert így akarja kompenzálni a boldogtalanságát.
Szerintem vannak összefüggések, bár nem ennyire egyértelmű.
Mondjuk aki mindennap közhelyes károgós idézeteket oszt meg, az egyértelműen nem boldog.
Akit meg nem is ismerünk igazán, de folyton látjuk a "tökéletes" posztjait ott azért mindkét fél érdekes.
Egyik oldalról: miért fontos tudnom hogy valoban boldog-e a másik, ha nem is ismerem annyira? Másik oldalról: minek látják olyanok a posztjaimat, akiknek csak egy béna celeb-imposztor műanyag retus fotóalbum az életem.
Nos, inkább annyi látszik, hogy ki mennyi energiát fektet abba, hogy milyen képet alkossanak róla azok, akikkel nincs szoros kapcsolatban.
Nincs. Sőt! Néhány ezzel kompenzál.
Én speciel boldog vagyok, és ha valami szépet-jót-érdekeset látok a világból, azt posztolom, csak mert szép-jó-érdekes.
Nem, nincs ilyen összefüggés. Van, aki azért posztol, mert büszke a gyerekeire, (de közben nem tartja tiszteletben a személyiségi jogaikat, valamint nem számol ennek veszélyeivel). És van, aki azért posztol, mert nincs valódi, belső önbecsülése, ezért elengedhetetlen számára a külső elismerés (lájkok). Ezenkívül még ezerféle okból posztolnak boldog és boldogtalan emberek.
Tökéletes válasz.:)
Zárhatjuk is.
Néha van, néha nincs.
Rakás boldog és boldogtalan van azok között is, akik nem tudnak internetezni.
Sziasztok!
Szerintetek van összefüggés a boldogság és a posztolás között? Aki nyilvánosan oszt meg az életéről dolgokat (utazás, gyerek), az szerintetek valóban boldog? Van ennek pszichológiai háttere?
További ajánlott fórumok: