“Bizony bizony egy szép napon,kopog az ősz az ablakon”., (beszélgetős fórum)

Nekem a fordításokban gyakran kell alapszinten megértenem egy-egy gép működését vagy egy gyártási, építési, készítési folyamatot.

Mert ugye nyilván nem lehet minden egyes anyaghoz a kellő képesítést megszerezni, hogy lefordítsam.

Buzgón készítek is szószedetet ilyenkor, mert nem minden van ám benne a műszaki szótárban.

Külön kincs az olyan szó, amit kínomban úgy derítek ki, hogy felhívok egy céget, ahol ezzel foglalkoznak. A múltkor egy technikus adminisztrátornak magyaráztam el, írtam körül a fogalmat, és ő lázas örömmel vágta rá a szakmai berkekben közismert magyar megfelelőjét.

Történetesen fémöntészet volt, a szó pedig az engusz, ami úgy fogja össze a kisebb öntvény-darabokat, mint a bélyegszél a bélyegeket.

Egy másik szó amit egyedül találtam meg a neten, de több napos keresés után, az a surrantó cső, németül Schüttrohr, vagy Auslaufsschurre.

Ezeket nem felejtem el egyhamar, de a többit néha igen.

Olyan is van, hogy már a naptáram szélére írom fel, olyan gyakran kell, és sosem tudom.

Anyukámat is megkérdezték. Úgy döntött, hogy nem tartja fenn és kéri az előre befizetett 20ezer Ft belépési díjat. Nem nagyon tetszett a hivatalnak, de csodák-csodája visszafizették.

Rá egy-két évre ingyen adták neki a vonalat. :D

Mikor próbáltad utoljára?

Mert azóta lehet megtörtént a digitális átállás.:)

Igen, ez így van. Valószínűleg a gyermekek és az oktatás is ebben a kórban szenved. Sok sok olyan infot tömnek a gyermekek fejébe, amit aztán soha az életben nem használnak többé.

De magamon is megfigyeltem. Valaminek utána nézek, elsajátítom, megértem annyira, hogy az éppen aktuális feladatomban felhasználhassam és ha már nem használom, idővel el is felejtem.

Hajjaj bizony!

Meg 20 év elteltével megkérdezték, fenntartod-e a telefonigénylésed...

A családnál és a barátoknál számít, hogy mit tettünk le az asztalra és meg is ítélhetnek, mert ismernek bennünket. De itt egy sommás, személyeskedő hozzászólás nem állja meg a helyét.

Az anyukám is többre értékelte az éppen olvasott könyvét, minthogy bevezessem pl.az okostelefonok világába. És nem azért, mert nem tellett rá, vagy rossz neveltetése volt, esetleg szűk látókörű lett volna.

Rá lehet csodálkozni az új technikára és ennyi. Túlragozod a jelentőségét. Ha szükségessé válik előbb-utóbb mindenki használja.

Csodálatos lehetőségek.

Csak remélni lehet, hogy mindig csak pozitív dolgokra fogják használni.

A fordítások által is megismerek pár dolgot. A múltkor épp egy rövid honlapot fordítottam, 3D-s fémnyomtatásról. Ennek kapcsán rákerestem. Hát már az a kis magyar cég is elképesztő dolgokat csinál.

Mindig elnevetem magam, ha eszembe jut. Az akkor 14 éves unokám az anyjával volt, amikor látott egy régi tárcsás telefont.

Az a megdöbbent hang:

Anya! Hogy lehetett EZZEL telefonálni??? (Talán tudtam érzékeltetni a hangsúlyt...)

Ez csak kis szelete annak, amit gyógyászat használ az informatika, robotika területéről.

Implantátumokat, protéziseket nyomtatnak 3D-ben.

[link]

[link]

És még csak az elején járunk a lehetőségeknek és a XXI. századnak.:)

Most is van, ami csak kéziratban hozzáférhető.

Aztán van az egyetemi könyvtár kategória.

De vettem osztrák boltból olyan könyvet, amit remekül tudok használni. Ezelőtt még 20 évvel sem tehettem volna meg.

Vagy kértem másolatot egy újságoldalról. Igaz, pénzért, de a Széchenyi Könyvtár bemásolta, postázta. Megvan, őrzöm nagyon is.

Én szeretek kis kápolnákat bejárni, vagy itt-ott templomablakokat nézni.

Hát igen, a mi korosztályunknak hihetetlen nagy ugrást kellett átélnie, felfognia, megértenie.

A fiatalok el sem tudják képzelni.

Sokszor belegondolok ám.

Anyám nagyothallóként halt meg. Valamikor 50 éves korában lett volna alkalom műtétre, tudod, hogy a műtőben halk zene szól, és a páciens egyszer csak meghallja... de tartott a sok zajtól, hangélménytől, és nem vállalta.

Később gondoltam bele, hogy ő vajon mit hallott egy zenekari darabból?

Ma meg siketen született gyerekeket tesz egy apró kütyü hallóvá, vak édesanya egyszer csak látja a három szép gyerekét...

Korábban megtanulhattunk dolgokat könyvekből, napokon át olvasva, lapozva. Most a lényeget odatolják elénk 15 percben.

Ilyen rohanó életünk lett.:/

Ez jó ötlet, a youtube-on már az égvilágon mindenre találni oktató videót:-)

Hiába, szuper dolog az internet meg a számítógép, nem is tudom, hogyan élhettünk nélüle:-)

Úgy érzem, sok lehetősége van, amit ha használnék, még a munkámban is segíthetne, de konkrét kérdésem nincs. Köszönöm, ha segítesz! - A héten leadom a szakdolgozatot, lesz energiám erre is. (Időm végül is eddig is lett volna, de nyomasztott már a halasztás ténye is.)

Sajnos, a stabil harmadik teljesen eltűnt, aggódunk is érte, mert még a facéról is eltűnt a profilja.

A másik társam sajnos komoly egészségi problémákkal is küzdve dolgozik. Néha sikerül beszélnünk, de nincs folyamatos kapcsolat.

Én meg azt nem díjazom, ha a neveltetésemet lenézik.

Az írott szót is az asztalra tesszük.

Nem a diploma számít, de nem is véd meg semmitől.

Egy írásban működő portálon nagyon is számít az írásbeli "megjelenés". A dicsfény ugyanis nem látszik.

Ugyanmár!:)

Sokkal tájékozottabb és érdeklődőbb vagy, mint sokan mások.

Szívesen segítek is, ha elakadsz valahol, akár priviben is.

Azt gondoltam, azért kapcsolatban maradtatok. Kár, mert kölcsönösen tudnátok egymást segíteni.

Sajnos, nekem sincs ismerősöm a 365-tel, de a baráti körben rákérdezhetek, ill. a neten utánanézhetek.

Mi a problémád vele? A telepítés sikerült, ha jól értem.

Köszönöm!

Majd megnézegetem, hátha kisütök belőle valamit a szűk látókörömmel. :D

Tudod, ez valahogy úgy van, hogy megteltem. Annyi változás volt, amióta "az eszemet tudom", hogy nem akarok már az egyre újabbakkal vacakolni.

Az irodalommal is így vagyok, a kortársat már nem tudom követni. Pláne hogy volt mit bepótolni az egyetemi évek alatt is. Sőt szegény Kafkát annyit elemeztük, hogy ővele külön megteltem. Volt, hogy háromféle órán is ő volt a téma!

És annyi jó írót is megismertem, és még nem olvastam el a főbb könyveiket sem.