Bizalom - emberismeret? - Csalódás - Hogyan tovább? (beszélgetős fórum)
Értem én , hogy mire gondolsz... De tud valaki olyan álarcot viselni, ami eltakarja az egész arcát? Nem hiszem...
"Amikor lekerül az álarc, szerintem akkor enged fel az ember teljesen és akkor bízik már annyira a másikban, hogy megmutassa kicsit a rosszabbik oldalát is,"
Ezért csalódnak az emberek és ezért van a tenger válás.
Mert ha egy kapcsolatban azt adod aki vagy, akkor az a másik pontosan tudja, hogy kellesz-e neki az összes hibáddal együtt vagy sem.
A szerelem saját vágyaink rávetítése a másik emberre? Hm. elég érdekes meglátás. Akkor saját vágyainkba leszünk szerelmesek. Én nem hiszem, hogy így van. Annál is inkább, mert szerintem akkor leszünk szerelmesek valakibe, ha már valamennyire megismertük, tetszik valamilyen külső és belső tulajdonsága, ami nekünk imponál,megvan az összhang, van közös téma és vonzalom. Persze tényleg előfordul,hogy később kiderülnek olyan dolgoka másikról, amit korábban jónak, másnak láttunk, valójában nem annyira úgy van. Amikor lekerül az álarc, szerintem akkor enged fel az ember teljesen és akkor bízik már annyira a másikban, hogy megmutassa kicsit a rosszabbik oldalát is, hisz ha addigra már stabil a kapcsolat, akkor el tudjuk fogadni úgy is. Viszont a nagyon nagy változást, különbséget nehéz tolerálni, az biztos. Mégis, ha valakit megszeretsz, mert rá vetíted a saját vágyaidat, elképzelésedet, és egy ideig működik, akkor olyan nagy csalódás csak nem ér...
Én már rájöttem, hogy amikor valakiben csalódok, tulajdonképpen önmagamban, a saját emberismeretemben csalódtam. Hiszen olyannak láttam valakit, amilyen valójában sosem volt, vagy csak mutatta, hogy olyan, mert imponálni akart nekem.
A szerelem egyébként is a saját vágyaink rávetítése egy másik személyre. Sosem racionális, sosem objektív. Aztán a másik egy darabig eljátssza az általunk rászabott szerepet, aztán amikor lekerül az álarc, nagyon meg tudunk lepődni.
Micsoda véletlen, hogy törölted magad. Nem baj, itt vagy, az a lényeg. Remélem fogtad az adást! ;-)
"Ne bízz az emberekben soha,
Mert a csalódásnak bizalom az oka."
Szerintem jobban tennéd, ha a férjeddel foglalkoznál és nem MÁS férjével hetyegnél.
Ez a vonat már elment, fogd fel!
Szia! Köszönöm a biztatást és vigasztalást. Most tényleg nagyon rossz, de idővel biztosan enyhül... Nehéz dolog az ismerkedés, egy normális, rendes fiút találni, főleg itt Pesten... én vidéki vagyok 4 éve költöztem ide, sok előnye van Pestnek, de azért van hátránya is... Azért próbálok bizakodó lenni, és hát igen... idő kell.
Sajnálom, hogy így alakult. De a mondás szerint "minden rosszaban van valami jó", így legalább kiderült, hogy mégsem jó a jó, nemigaz? De mivel azt mondod, hogy lelki társak voltatok és előbb barátok és aztán kerültetek közelebb egymáshoz, nagyon meg tudom érteni a csalódásod mélységét és az elkeseredettséget. De azért tényleg bíztatlak, hogy majd ha elmúlik belőled a fájdalom, akkor ne hagyd, hogy nyomot hagyjon benned és esetleg egy másik kapcsolatban nem tudsz nyitott lenni, mert az is nagyon rossz, ha érzi rajtad a másik fél, hogy folyton gyanakvó vagy nem bízol benne, az is meg tud mérgezni egy kapcsolatot. Hidd el, tapasztalatból mondom. Persze, mindenki a saját maga tanulságából merít és ha sok-sok csalódás ér bennünket, nehéz nyitott szívvel fordulni a másik felé. Én azt kívánom Neked, hogy ez legyen az utolsó csalódás.
Köszönöm a kedves sorokat. Én is mindig remélek és azt gondolom, esélyt kell adnom új ismerettségeknek, új embereknek. Nem lehet az ember állandóan gyanakvó, inkább csak óvatos. Én az voltam, és viszonylag hamar felismertem, hogy valami nem stimmel... csak hát, nagyon megdöbbentem, mert tőle ezt nem vártam, másmilyennek gondoltam... és a csalódás azt hiszem, mindig fáj, ez van. De egy vigasszal azért szolgálhatok, magamnak is, neked is, az érzékenyebb emberek fogékonyabbak is sok mindenre, jobbak az antennáink, empatikusabbak vagyunk és intenzívebben élünk meg dolgokat, jót is, rosszat is... azt hiszem.
A nagy fájdalom nálam szeretethiánnyal magyarázható... olvastam, hogy az embernek magának kell ezt megadni, és ez egy bizonyos mértékig igaz is, de társas lények vagyunk... szóval néha nem könnyű...
Sajnos nem tudok neked olyan aranyszabályt mondani, ami átsegít az ilyen helyzeteken. Én alapból elég naiv és hiszékeny vagyok ezért sokszor ért már csalódás.Mindig megfogadom, hogy na mostantól más lesz a felállás! De újra és újra besétálok ugyanabba a helyzetbe.És tudod, hogy miért? Mert ragaszkodom az emberi kapcsolatokhoz és mindig azt remélem, hogy ez most innentől más lesz.Mert szeretném hinni, hogy más lesz.Itt jó alternatíva nincs. A társas magány sem jó, a magány sem. A helyes út talán az lenne, ha megtanulna az ember megerősödni lelkileg úgy, hogy ne fogjon padlót egy csalódás után.
A korrekt viselkedés és a fair viselkedés szerintem nem egy és ugyanaz. A fair tényleg gáncstalan játszma, a korrek pedig végeredményében mindkét fél számára elégedettséget hozó ügylet.
Mivel nem egészen tudjuk, hogy Te mit is éltél át, ezért marad a saját példa :)
Szerintem nem lehet ilyen függvényeket felállítani, hogy ha szeret, akkor ezt meg azt teszi... Az ilyen mondatok inkább azt sugallják, hogy én akkor szeretem, és akkor hiszek neki, ha...
Szerintem ugyanarról beszélünk: korrekt = fair
Nem lehet mindig kimondani, amit az ember gondol, de ezzel már igazából hazudik sokszor, csak közben meg is nyugtatja magát, hogy nem mondott valótlant, így minden rendben, ami igaz is. A korrektség szerintem más, az a fair playn alapszik.
Érdekes irányt vettek itt a beszélgetések... ez az első, hogy a hoxán ennyi reakciót kaptam, már ezért megérte, örülök, hogy beszélgethetek veletek.
Azt hiszem, mindenki kicsit abból indul ki, miket élt át és hogyan, ez nagyon formálja az embert. Mindenki hibázhat, nyilván én is, inkább az a kérdés, hogy ha szeretem a másikat, tisztelem annyira, hogy korrekt vagyok vele. Ha viszont többször csalódunk, vagy fájdalmat okoznak, az ember nem akarja kitenni magát ennek még egyszer... És sokszor nem is annyira velünk kapcsolatos, mért viselkedik így vagy úgy az a másik, hanem inkább vele, de az ember magára veszi, mert fáj, hogy nem szeret (eléggé)
Én őszinte ember vagyok,de csak azért ,mert pocsék a memóriám,így nem lehet hazudozni .
A hazugság megint olyan bűn,amit mindenki elkövet.
Amiért haragszunk,de ha magunk tesszük meg,azt valahogy elfelejtjük,megmagyarázzuk.
Szóval gondold át a dolgot.
Az igazi csoda lenne! :D Kösz. :D
Erre mondom én, hogy soha se mond, hogy soha..és kívánom találkozz vele!!! :)
Ja, azt kihagytam hogy más találkozhat olyannal aki megfelel az álomképének. :)) Csak én nem fogok találkozni, de az meg csak egy dolog. XDD
Jogod van saját véleményhez, még ha ez nem is tetszik mindenkinek (persze nem tudom, mért írták ezt rólad a portálon). Szerintem nem kell mindig kimondani, amit gondolunk, vannak fokozatok... és nem is akarom mindig tudni, mit gondol a másik, számomra nem ez az őszinteség. Inkább korrektség a másikkal szemben, nekem ez lett volna fontos.
Bocsánat....őket nem szoktam beleérteni automatikusan. :) Mármint a saját családtagjaimat. :D Mert őket ismerem. De! Ha nekik nincs igazuk, mert megbántják a nőt, akkor nem fogok igazat adni nekik, mert rokon....
Akkor pontosítok :) a gyarlóság is az ember része.
Igazából nem értem sok nő miért tekint úgy a férfiakra, mint hazudós rossz "valami".
Az édesapákra, fiakra, fiú testvérekre is így gondol az a nő, aki, mint barát és társ formában az ellenséget látja a férfiakban?
Húúú....nekem volt olyan aki direkt azt mondta a kapcsolatunk elején hogy csak az igazat, mert már annyiszor hazudtak neki, meg megcsalták, és ha mi kerülünk olyan helyzetbe, azonnal mondjuk el a másiknak! Képzeld letagadta mikor rákérdeztem hogy megcsalt-e (láttam rajta)....szemrebbenés nélkül....a kapcsolatunk végén meg még én voltam a k.rva! Pedig nekem ha volt valakim nem létezett más! És mégis én lettem a világ izéje... Ja, és kiderült akkor hogy ő nem volt a többi kapcsolatában sem szent....szóval a volt nőiről is hazudott....
Köszönöm a bíztatást! Idő kell mindenhez, azért nem fogok örökre befordulni, csak most nagyon rossz... és jó, hogy beszélgethetek veled és a többiekkel most... A kegyes hazugságokban teljesen igazad van, hát ez a mi esetünkben egy másik kategória, nem szeretném részletezni itt, mi történt, így meg nehéz bárkinek is véleményt alkotnia...
Nem hétköznapi kapcsolat volt, az biztos, szellemi és lelki síkon is nagyon egy hullámhosszon voltunk, előbb volt barátság, a belső értékek vonzottak előbb és a szeretetből több alakul ki közöttünk... ezért nehéz felfognom, hogy viselkedhetett így. Azt hiszem, gyenge volt, gyáva, vagy nem tudott dönteni, hát most már nem kell neki, én döntöttem.
Nekem is volt már csalódásom!
De azért reménykedem hogy több nem lesz!
Ha igen ,nem lesz több bizalom!
Az egyenességről hazudnak általában maguknak a legnagyobbat az emberek. Arról, hogy szükségük van az egyenességre, az őszinteségre. Engem sokan rühelnek ezen a portálom, mert hogy bunkó vagyok. Tulajdonképpen igaz, az vagyok, mert ezt a jelzőt rámondjuk mindazokra, akik egyenesen tálalják a véleméényüket és nem csak akkor, ha a másik szimpátiáját meg tudják tartani. A legegyszerűbb hazugság, ha nem mondjuk ki amit gondolunk. Na, ilyenkor jön a félreismerés, és ezért lesz a vége koppanás (legtöbbször).
Ebben teljesen igazad van, nem az esendő mivoltunkkal van baj, hanem azzal, ha valaki a szemedbe hazudik, alibi-smseket ír, stb. ahelyett, hogy felvállalná, ami van. Az igazságot jobban tudom kezelni, mintha hülyének néznek, ennek az egymás iránti tisztelethez van köze. Nálam ez egy nem olyan rég kedődött kapcsolat volt, nem volt értelme a színjátéknak, elengedhettük volna egymást másként is, kevesebb sérüléssel.
További ajánlott fórumok: