Bercel születése (beszélgetős fórum)

Hello!

Én is császárral szültem meg a lányomat: betöltött 42. héten, 10 óra vajúdás után. 4,6 kg-os kis 'csöppemet'. Sokan mondják, h oh, CSAK egy császár volt. Egy francokat csak ... A Te történeted is felér két szüléssel. Mert majdnemhogy végigcsináltad a 'rendes' szülést. A kitolási szakasz híjján. Aztán meg ott a császár, ami azért a mütétet követő néhány napban nem is olyan fájdalommentes, sőt. Emlékszem az első felkeléskor jócskán lefehéredtem...

Szia eperlevél!

Ti mikor ünneplitek a névnapját Bercinek???

Mi június 3-at választottuk....

Szia!

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat és a jókívánságokat!:)

Tényleg az ő biztonsága az első és legfontosabb!

Sziasztok.

Nagyon egyetértek abban,hogy a pozitív hozzáállás,a félelem mellőzése sokat segít.

Bár még csak 1gyerkőcöm van,ma - bő 1.5 évvel a szülés után - úgy érzem,biztosan nem tudtam volna úgy megcsinálni,ha nem hittem volna magamban.Szó mi szó,egyáltalán nem féltem.Nem tudtam ugyanis,mi vár rám:)

Bennem meg sem fordult a császár gondolata,talán elnyomtam magamban...Mindenképp természetes szülést akartam.

Szerintem minden nőben él ez a vágy,hisz ez a csoda csak nekünk adatik meg!

Én megértelek.Egy kicsit a saját kudarcodnak érzed.

De semmiképp sem vagy kevesebb a császár miatt!Sőt!..vajúdtál,és még vágtak is,ez dupla kín...A gyermeked az első,neki így volt jó,próbáld ezt így földolgozni.

Be kell vallanom,bennem nagyon él a szülés fájdalma és kínja.Bár nem emiatt nem szeretnék még babát,biztos vagyok benne,hogy a 2.nál már nagyon fogok félni a szüléstől...ilyen vagyok..

Gyönyörű a gyerkőcöd,és nagyon szép a neve,még sose hallottam!

Előzetesben is boldog szülinapot neki!

Lelkileg jól vagyok, kössz, minden rendben velem. Kezdettől nagyon örültem a fiamnak, nagyon szeretem és büszke vagyok rá. Az hogy te nem értesz meg, az egy dolog. Nem tudom szültél e, ha igen milyen volt és hogy élted meg. De a legtöbben tudják miről beszélek. És ne gondold, h. egyedül vagyok az érzéseimmel. Sok anyukával beszéltem, aki császáros volt és a legtöbbjük ugyanúgy érzett mint én.

Azt, h. mit csinálnék másként? Én úgy gondolom, hogy lélekben, fejben dől el minden és ahogy mások is írták, a félelem gátat képez és hatással van a babára. Szerintem a legfontosabb a pozitív hozzáállás, a fájdalom teljes mértékű elfogadása és átélése és a tudatosság. A hozzáállásomon változtatnék.

Én egész várandóságom alatt cseppet sem féltem a szüléstől,úgy voltam vele ha ez annyira szörnyű és fájdalmas akkor az emberi faj már rég kihalt volna.........inkább izgalommal vártam,úgy voltam lesz ami lesz,már a kitolási szakasznál az lebegett a szemem előtt hogy már max fél óra (rosszabb esetben) és itt tarthatom a karjaimba.Azért éltem/élem meg rosszúl mert már ott voltam a célvonalnál(már elnézést a hasonlatért) és vissza kelett fordúlnom.Ez van nem sikerűlt mert nem jól illeszkedett be a kislányom feje,de épp az utolsó pillanatokba emelték ki a hasaból mert a szívhangaj nagyon le esett,ilyen szempontból örülök hogy így lett de ott van az a de meg a ha...........

Az örömöm leírhatatlan volt mikor meglátem a kislányom születését követő 12 óra múltán.Mikor behozta a csecsemős a karjába csak potyogtak a könyeim és a világon akkor voltam a leges legboldogabb,a legcsodálatosabb pillanata.Ez az érzés most is velem van és senkisem tudja elvenni :0))))

Szia! Először is gratulálok.

Másodszor pedig azt szeretném mondani, hogy ne vádold magad és ne érezz emiatt lelkiismeret furdalást. A pozitív gondolat sokat számít, de nem az nehezítette meg hogy te féltél hogy nehogy császár legyen. Ez egyszerűen így alakult, nem fordult jól a baba ez a természet rendje. És mondanom sem kell, ilyen hosszú vajúdással azt hiszem Te mindent megtettél amit lehetett és igenis LÉGY BÜSZKE MAGADRA! Te ugyanúgy megszenvedtél ha nem jobban mint mi mindannyian.

A lényeg hogy egészséges és gyönyörű!

jó egészséget nektek!

Bistos sokat számít abban, az, hogy a babák egészsége forgott kockán, hogy sikerült elfogadnom, hogy császárral lett meg Karina, de már 17 óra után megkönnyebülés volt, mikor kimondták irány a műtő. Szabolcsal pedig már a 36. héttől tudtam, hogy ez a baba sem fog természetes úton megszületni. Teljesen zárt voltam, még a kiírt időpont után is és a feje se illeszkedett be a szülőcsatornába, a hegvastagságot pedig már említettem. Karinával meg se fordult a fejemben a császár, és még is így sikreült, pedig a szüléstől nem is féltem.

Mindenesetre, kívánom, hogy a 2. babád természetes úton sikerüljön megszülni. És szerintem tök igaz az, hogy minden fejben döl el.

Az én Bercelem igazából az első pár hét sírósságát leszámítva nagyon jó fiú. Sosem kellett éjszakázni vele, bár sokszor felkel a mai napig szopizni éjjel és napközben nem alszik túl sokat. Csak cicin alszik el vagy babakocsiban, de ez már az én hibám.:) Eleinte 2-3 hétig esténkén sírdogált kb 1 órát, de gyorsan elhagyta. Igazából panaszom nem lehet rá.

Most már nagyfiú. Hamarosan egy éves és igazi kis kópé.:)

Biztos teljesen más megélni, mint elképzelni és így beszélni róla....én még csak ismeretlen dologról beszélek.

A nővérem is nagyon megszenvedte h császárral szülte mind a két gyermekét..nagyon bántotta. Én csak azt gondolom...mindenek oka van. Én és te is meg sokan itt, megtettek midnent h term úton szüljenek, szüljek:))

Sztem ezt azért érzem így, mert csak egy dolog lebeg eleőttem, h Ami jól legyen...és egészséges....a doki tudni fogja, mit miért csinal...remélem.)))

De remélem nagyon boldog leszek utána, és ugy lesz ahogy a nagykönyvben meg van írva:)

Szia!

Először is köszönöm szépen!:)

Nálam nem volt semmi gond Bercellel, a szívhangja is végig jó volt és a magzatvíz is tiszta. Csak rosszul fordult be.

Nekem nagyon hiányzik az érzés, hogy tudjam milyen megszülni a babát. Én nagyon bízom benne, hogy sikerülni fog a következőnél. Nem vonom kétségbe az orvos döntését, hiszen már nagyon ki voltam borulva mind fizikailag mind lelkileg mire odakerültem, h. műtő. Erőm sem lett volna tiltakozni. De nem is kértem.

Tényleg átéltem mindent, csak a kitolást nem.

Sikerült elfogadnom, h. így alakult, de még fáj.

Jó neked, h. te ilyen könnyen el tudod fogadni és gondolom közrejátszik az is benne, hogy már gondok léptek fel a babáknál is.

Szia!

Az igaz, hogy aki nagyon retteg a szüléstől, az szinte mind császárral "végzi". A lelki tényezők sokat számítanak. Én úgy gondolom, h. nekem is közrejátszott a félelem abban, hogy nem sikerült megszülnöm. Nekem már akkor rémálmaim voltak a szüléssel kapcsolatban, mikor még terhes sem voltam. És ez rányomta a bélyegét az egészre. Bár elolvastam, megnéztem mindent a szüléssel kapcsolatban, mégsem tudtam igazán elképzelni mi vár rám. Leginkább a rettenetes fájdalom ijesztett meg és a tehetetlenség, h. ilyen sokáig elhúzódik.

Ez egy nagyon összetett dolog, amit hosszú időbe telt megértenem. Sajnos nincs még egy esélyem újra végigcsinálni. Teljesen máshogy csinálnám....Bízom a következőben.:)

Jó, hogy ennyire pozitívan állsz hozzá. Hidd el én sem gondoltam, h. ennyire fog fájni az, h. nem tudtam megszülni. Nem gondoltam, h. ennyire kudarcként fogom megélni és hogy ennyire nehéz lesz elfogadni...

Eperlevél gratulálok a Kisfiadhoz.))) És a sok biztatáshoz, hogy mindig írsz nekem és drukkolsz, köszönöm:)

37 hetes múltam, már vannak joslóim...én azt gondolom, h teljesen bízom az orvosomban, ha ugy látja kell az epidurál adja be,..ha kell gátat vágni, vágjon, ha császár szükséges, császárral szülök, Ugy gondolom,a javunkat akarja. nem fogom magam rosszul érezni, ha császár lesz. Annak ellenére, h termélszetes uton szeretnék szülni....Naildinak adok igazat.

Abban a töbiekkel, hogy biztos szörnyű..ha megszületik a Pici és nem láthatod őt...

de én ismerek olyan embert aki nem nyafka és kényeskedő...mégis nagyon nagyon félt a szüléstől, rettegett és császárral akart szülni. Mikor erről beszélt, érzeni lehetett h retteg, benne volt egy ilyen gát, egy félelem az ismeretlentől, és ettől sztem ő nem rossz...csak félt:( végül császárral szült, a sors hozta így...

Nekem szerencsém volt. A műtőben is többx megmutatták ( én ott is dolgozom), és már akkor hozták reggel mikor felkelhettem az érzéstelenítés után, és onnantól kezdve végig együtt voltunk. Szerencsére gyorsan felépültem, ez se volt probléma.

Szokták kérdezni, hogy nem hiányzik az az érzés amit a természetes szülés okoz, én pedig azt szoktam mondani, hogy amit nem tudok, hogy milyen az nem is hiányozhat. Azt tudom milyen hosszú ideig vajúdani, és már csak a kitolás hiányzott.

Sziasztok!

Először is gratulálok a pici születéséhez! Nagyon szép neve van.

Én is császárral szültem mindkét gyermekemet. A lányomat 7 évvel ezelőtt szintén azért mert nem illeszkedett be a feje, és már a szívhang sem volt tökéletes. Így 17 órás vajúdás után megkaptuk az engedélyt a császárra. A kisfiam másfél évvel ezelőtt született szintén császárral. Vele a hegvastagság nem volt megfelelő, még 6 év után is vékony volt, és Szabolcs a túlhordás miatt belekakilt a vízbe, így szinte azonnal mentünk a műtőbe. Lehet, hogy az egyetlen vagyok ezen az oldalon, aki nem tragédiaként éli meg azt, hogy a gyermekei császárral születtek. Én nem teszek magamnak szemrehányást emiatt. Tudom, hogy jól döntött az orvosom mind2x, mikor a műtét melett döntött. Időben hoztunk jó döntést. Egyik gyerekem se sírt fel azonnal és lehet, ha még várunk nagy baj történhetett volna.

Az a baj, hogy sokan éreztetik azt az emberrel, ha nem természetes úton hozta világra a babáját, már nem is jó anya. Pedig semmi sem múlik szerintem, hogy születik meg a bébi, csak az a fontos szerető környezet vegye körül. Az én gyermekeim kiegyensúlyozott, okos gyerekek attól függetlenül, hogy hogy születtek. És teljesen belenyugodtam, hogy a 3. babám is császárral fog megszületni. A természetes szülés sajna kimarad az életemből, ez van.

Szia! :)

Köszi!

Hát ez tök jó!

Annyira nem is ritka név mint gondolnánk. Jó hogy neked sikerült. Én hiába nyomtam oldalt fekve..

Szia!

Gratulálunk a fiadhoz az én pici Bercelemmel együtt. Most már ketten vagyunk ezzel a névvel. :)

Az én szülésem is hasonló volt a tiédhez. Nekem sem illeszkedett a feje rendesen, jobb oldalon és balon is kellett nyomnom. Aztán fájásokat már a végén nemis éreztem. Mi szerencsére megúsztuk a császárt, de nem sok kellett volna. Végül vákuummal született meg 50.5 cm-rel és 2930 grammal.

Mégegyszer gratula.

Szia!

Olvastam a tiéd én is. Hát nekem nem volt erőm arra, hogy már másnap azt mondjam egyáltalán, hogy akarok következőt. El kellett telnie azért pár hónapnak! Fel kellett dolgoznom és meg kellett értenem a lelki tényezőket. Sokáig sírtam amikor hallottam, hogy valaki simán megszült. Ma már nem. És szeretnék még szülni nem is egyet, és nagyon bízom az orvosomban és abban, hogy az ő segítségével és az én elszántságommal lehetséges lesz a természetes szülés.

Gratulálok a babádhoz! Hasonló volt az én szülésem is csak én hiába könyörögtem fájdalom csillapítóért nem kaptam semmit,sajnos én is császárral végeztem mert még a műtőbe is 3-4 tolófájással se jött világra a kislányom :(,nálunk sem illeszkedett be a feje a szülőcsatornába(pedig vákummal és haspréssel is próbálkoztak).Nekem is örök életemre fájó pont hogy nem láthattam a babám mikor kiemelték belőlem..........de elhatároztam már másnap az korházi ágyon fekve csövekkel a hasamba hogy a következő babámat természetes úton fogom világra hozni!

Örülök hogy elolvashattam a történeted!Jó egészséget és drukkolok neked hogy összejöjjön a vágyott természetes szülés :)