Beilleszkedési nehézség az oviban! (beszélgetős fórum)
Az ovónő arra a kérdésemre, hogy hogyan telt a napja a Vencelnek, az volt, hogy a szokásos módon.. és amikor megkérdeztem,hogy azért mondjon valami konkrétumot (persze nem ezzel a szóval, mert nem akartam megbántani!), erre felelte azt, hogy egyke és el van kényeztetve...Nagyon rosszul esett.! Vajon soknak találja, hogy érdeklődök??? Amíg nem voltak ilyen gondok addig nem áltam le őt faggatni, de úgy érzem ez természetes, hogy tudni akarom, hogy a 3 és fél éves fiam,hogyan élte meg a napját...Nehéz velük kommunikálni, mivel sosincs idejük (persze megértem), de azért pár percet szánhatnának rám, főleg akkor ha tényleg probléma áll fenn..
Első olvasatra nekem az jutott eszembe, hogy nem érzi magát biztonságban. Ez pedig abból ered, amit az óvónő mondott. Pontosítok, amit nem mondott, de a szavaiban mégis ott volt. Arra gondolok, hogy ahogy mondtad a kisfiad szeretett gyerekek között lenni, játszani de akkor te is ott voltál és ha konfliktusba is keveredett, mindig ott voltál és érezte, hogy mellette állsz. Az óvónő, bár nem akarom látatlanban megbántani, el tudom képzelni, hogy az oviban egyszerűen hagyja, hogy a gyerekek közötti konfliktust oldják meg maguk a gyerekek. Nem tudom milyen megfontolásból, de vannak, akik így gondolkodnak. (tapasztalat) Szóval lehet, hogy van néhány rámenősebb gyerek a csoportban és a "falkaszellem" jegyében uralkodói rangsort építettek ki. A kisfiad még nem tudott kellően felkészülni az ilyenekkel szemben, mert nincs esetleg nagytesó(k) akik mellett megedződött volna vagy eltanult volna védekezési technikát. Így amikor konfliktus alakult ki az ovis társakkal, nem tudta megfelelően érvényesíteni a saját akaratát, ráadásul te sem voltál ott és el tudom képzelni, hogy az óvónő sem támogatta őt. Szóval kirekesztettnek érzi magát, ezért sírdogál.
A megoldás valóban az, hogy sokszor vinni játszótérre, kirándulásra, új helyzetek elé kell állítani -esetleg a háttérben maradva, ha segítség kell:) Hagyni rokon gyerekekkel, nagymamánál a hétvégére stb., hogy ahogy mondani szokták, szocializálódjon, magyarul kezdje el elhelyezni magát önállóan egy adott közegben.
Sajnos a gyerekek, akik egy-egy csoportba összejönnek, nagyon sokféle családból jönnek. Van aki első, de van aki sokadik gyerek. Van akit elhanyagoltak és a testvérek nevelnek, van akit túlbabusgattak, vagy éppen túl hamar önállósítottak. Meg kell tanulni alkalmazkodni, elfogadni, de meg kell tanulni az önérvényesítést is. Ez nagyon hosszú folyamat és a kisfiad még ezt most kezdi. Beszélgess vele sokat, játszatok. Nem tudom szoktatok-e bábozni, de a bábjáték nagyon sok mindent elmondat azzal, aki a bábot mozgatja. Érdemes lenne egyszer kipróbálnod. A báb olyat is "elmond", amit a bábot mozgató kisfiad talán soha nem mondana el.
Remélem egy kicsit tudtam segíteni:)
Most, hogy leírod részletesebben, így már tényleg meggondolandó az oviváltás.
Egyem a szivét, hát ezt még én is megkönnyeztem. Úgy látszik, hogy egyik óvónénihez sem ragaszkodik akkor annyira, vagy nem volt kint az óvónénije. Mert nálunk ha van ilyen, akkor bújnak hozzánk, kicsit pityeregnek, de ott bújnak mellettünk. Tényleg az óvónőnek kellene egy kicsit kezdeményezni, hogy tudjon barátkozni. Én úgy szoktam, hogyha van ilyen időszaka valamelyik gyerkőcnek, hogy az ölembe veszem, és oda "csalogatok" pár gyereket, hogy kirakózzunk együtt. Bevonni Őt is a játékba, csak fontos, hogy kezdeményezzen az óvónéni ilyenkor.
Egyébként tegnap azt is a gyerektől kellett megtudnom, hogy volt fogászati ellenőrzés az oviban mert erről sem kapott egy szülő sem információt.
Az utcában ahol lakunk tőle csak nagyobb gyerekek vannak. 2-4 évvel idősebbek, de velük nagyon jól elvan. Kimegyünk biciklizni, focizni is és azt szereti. Eddig még nem voltunk csoportbeli gyerekeknél játszani, de megpróbálok kapcsolatba kerülni a szülőkkel és összehozni a gyerekeket ovin kívül is.
Nálunk nem jött be. Én is így vártam egy évet. Kár volt.
Gyökeres változást ne remélj.
(Bár ne lenne igazam)
ha nem még mindig elviheted máshová, ohh és ne keseredj el ha az első kiszemeltel nem jön össze minden gyereknek másik gyerek szimpi próbálkozzatok 2-3 gyerkőcből ki fog derülni, hogy ki lesz a legjobb jó barát, de ha szerencsétek van mind a 3 az lehet :-) nekünk az volt! Isteni látni őket együtt és ha valamelyik beteg hiányolják egymást! Édesek! Ja és anyukákkal is nagy szerencsém van, de őszinte leszek van olyan anyuka is akivel csak a szimpla beszélgetésig jutottunk, így ott nem lett mélyebb a kapcsolat de nagyon sok van akivel látom, hogy ha időnk lenne akkor velük is összejárhatnánk!
Abban bízok, hogy már mindjárt vége a tanévnek és majd a nyáron "elfeledkezik" a rossz dolgokról. Rossz érzés egész nap úgy lennem, hogy tudom, hogy szenved. Tegnap például meglestem őket az udvaron! (nem vett észre a kisfiam) Azt láttam, hogy a gyerekek szaladgálnak, a homokozóban játszanak és az ovónők egy csoportban beszélgetnek. A kisfiam a kerítésnél állt és nézett kifelé, egyedül!! Sírva jöttem haza!
Eddig én mindig azt mondtam, hogy ne meneküljünk el, meg hogy a gyerek igenis szokja meg a helyét..
Most meg azt mondom, mivel a négy gyerekemmel egyre több tényleg gázos helyet látok, hogy bocs, tévedtem - mint a sündisznó - és igenis addig kell keresni, amíg nem találunk egy jó helyet, ami nem attól jó, hogy a többi szülő annak tartja, hanem attól, hogy a gyerek imádja...
Nem kis meló, de muszáj.
Nekem most mind a négy gyerekem új intézményt kezd.. :-) Ebből a nagylányom 3.-ból máshova megy 4.-be. És én addig vártam, amíg 10-re fogyott az osztálylétszám, mert mindenkit elvittek. Szóval én oltom le a villanyt, de mostmár én is azt mondom, váltani kell..
Szóval hajrá, váltsatok! :-)
Kutyából nem lesz szalonna, hüléből meg normális.
A csak egynél arra gondoltam h nem álltalánosan az egész ovi, hanem egy gyerek miatt van gond!
Nem tudom trapiti igen ha tényleg annyira elromlott a helyzet, de azt is figyelembe kell venni, hogy lehet hogy csak egy gyerek tartja félelemben vagy mostanra tudatosult hogy neki az ovi az élete része kell hogy legyen, egy új közösség is ronthat ezen az állapoton én előtt egy közvetlen kis barátot keresnék neki a csoportból és mint tudjuk a gyerekek ártatlanul árulkodnak :-) ami ilyen helyzetben jól jöhet, én ha a fiam nem is regél a két másik belevaló kis kölök élménybeszámolót tart ha meg lát, arról is ha Dávid csinált valami csintalanságot meg arról is ha más esetleg "bántotta" Már kiscsopiban is előfordul a bunyú vagy ksiebb lökdösődés és a zárkózottabbakat megviselheti akár már egy ilyen szitu is, viszont ha tudjuk mi van akkor tudunk kommunikálni a többi a szülővel.... Az én fiam pont a legjobb kishaverral szokott összeragadni, felváltva kezdik a balhét...mert túlontúl egyformák és vitás helyzetekben mindkettő felül akar kerekedni, de a végén mindig az a vége h nehajadudjjjj bocsánat stb és mennek újra együtt játszani!
Ezt mindenképpen meg fogom próbálni, hogy keresek neki olyan csoportbeli gyereket, akivel szívesen játszana és próbálom "összehozni" őket. Remélem ez segíteni fog..
Nekem a kisfiam középsős most.
Mikor elkezdtük, 2,5 éves volt. Nehezen ment az elválás, de aztán szépen lassan beszokott, szerette az ovit.
Aztán ugyanígy, május eleje környékén elkezdett reggelente sirdogálni, hogy nem szeretne menne, nem szeretne ott maradni, Ő beteg, nincs jól, nem megy...
Az utolsó 3 hetet így jártuk végig... az óvónők azt mondták, ez csak nekem szól, mert, amint elmegyek már feloldódik, nem sír, játszik. Akkor, ott, történt valami, mert megváltozott a kisfiam!!
Május végével, ahogy abba lehetett hagyni az ovit, nem is mentünk többet... tehát elkezdődött a nyári szünet. (Nekem ilyen szempontból szerencsém volt, mert itthonról dolgoztam, megtudtam oldani.)
Aztán nyáron elkezdtünk összejárni 2 kisfiúval a csoportból, akikről tudtam, hogy jóba vannak (és mi is a szülőkkel). Iszonyatos szövetség jött létre köztük, azóta, elválaszthatatlanok!! Alig várta, hogy elkezdődjön az ovi, és azóta egyetlen egyszer sem volt sírás, vagy nyavalygás. Van kiért mennie. Hiszen, ahogy Ő fogalmaz, várnak a kisbarátaim! Akik tényleg barátok, hiszen az óvónéni is megmondta, hogy Ők 3an elválaszthatatlanok, sülve főve együtt vannak.
Ha esetleg megoldható nálatok is ilyesmi, akkor véleményem szerint ez megoldást jelenthetne...
Nálunk is történt óvodaváltás, de ott súlyosabb problémák voltak.
Azt írja, hogy fokozatosan romlott-romlik a helyzet és az óvónők nem állnak támogatólag a problémához...
Én azt mondom, ahol nem jó a gyerekemnek, onnét elhozom - eddig bevált :)
Szia! Én azt ajánlanám első körben, hogy barátkozz össze azokkal a gyerekekkel akiket korábban emlegetett, ha nincs ilyen akkor is válassz ki két szimpi gyerkőcöt és beszélj anyukáikkal, hívd meg őket, bár őszinte leszek jobb ha ti mentek, de ez anyuka válogatja h melyik hogy reagál a közeledésedre, olyan családot lenne jó találni akikhez könnyen át tudod vinni és a gyerekek szimpatikusak egymásnak! Ebből arra szeretnék kilyukadni, hogy kell egy jó barát a gyermekednek, akiben megbízik, akivel sokat együtt van, akivel szeret játszani és várja a találkozást, de az oviban ez nem minden gyereknek jön össze, valljuk meg rengetegen vannak egy csoportban, az ovónénik sem tudnak ennyi gyerekkel sokszor még kedvesek sem lenni, mert nekik kordában kell őket tartani, nyílván van olyan akiből egész életéből árad a kedvesség, de van olyan is akiből nem! Én azt tanácsolnám, hogy nyisd meg a kis világát egy vagy két ovistárs előtt akik őt is beengedik, már az első találkozás után építhetsz erre, hogy az oviban is játszhatnak ugyanúgy stb és egyre jobban fogja magát érezni! A fiam 3-4 hónapja ovis, van bent 3 kishaver akikkel korábban minimum heti 2x találkozott, sőtt ott tartunk, hogy már egymásnál is hagyjuk a gyerekeket, sokkal jobban kinyílnak :-) Ja és egy percig nem hiányolják a gyerekek az anyjukat annyira belefeledkeznek a játékba, sokszor már ordítás van ha csak a kishaver kapuja előtt megyünk el és nem viszem be! Dávid 3,5 éves és már ott aludt a kishavernál és a kishaver is volt nálunk 3 teljes napot míg a szülei wellneseltek és nagyon jól érezték magukat!
Szerintem inkább elkeserítő/rémisztő mint vicces... volt benne részünk :( Sajnos nem is ritka...
Annyira egyszerű pedig a dolog... ahol az óvónők szeretettel viszonyulnak a gyerekekhez és nem sajnálják rájuk az energiájukat, nem az ő kényelmük az első szempont hanem a gyerekek, ott nincs ilyen gond, ott jó a gyerekeknek. Ahol nem így állnak hozzá, ott a szülő kérhet, könyöröghet, magyarázhat, akkor sem fog változni semmi.
Persze, sok esetben az óvodaváltás a legjobb megoldás.
Viszont ebben az esetben nem biztos. Szeptember óta jár a kisfiú oviba és szerette, eddig, tehát nem biztos, hogy beszoktatási problémák vannak, hiszen már május van.
Az is lehet, hogy az elválást Ő egy kicsit később sínyli meg. Van ilyen. Könnyen megy a beszokás, de év közben kicsit sírósabb lesz, nem akar oviba járni. Az óvónők feladata lenne ezt oldani. Az meg bitaság, hogy egyedüli gyerek, és vidd többet közösségbe. Hát az ovi az mi? Nagyon vicces ez a hozzáállás.
Egy ilyen kicsi gyerek még nem fogja tudni konkrétan megmondani, mitől érzi rosszul magát. Amikor elhoztam a lányomat onnét ahol rosszul érezte magát, csak annyit mondott, köszöni hogy nem kell többet oda mennie. A konkrét okokról semmi nem derült ki, pedig kicsit nagyobb is volt... egyszerűen csak rosszul érezte ott magát, valószínűleg nem szerették (nemcsak őt hanem általában a gyerekeket) és ő erre az átlagnál érzékenyebben reagált.
Egy darabig lehet próbálkozni az óvónőkkel, de ha maguktól nem segítik a nehezebben beilleszkedő gyereket vagy nem ismerik fel a problémát, vagy felismerik csak tesznek az egészre, akkor sajnos sok jóra nem lehet számítani. 3 óvodába járt a lányom, az elsőben 2, az utolsóban 2 és a középsőben 6! óvónője volt. Ezek közül a két utolsó volt az akire lehetett számítani, az arány elkeserítő :( Szóval én nem húznám az időt és addig mennék amíg nem találokj egy olyan ovit, ahová szeret járni a gyerek.
Elfogadhatatlan az óvónők válasza, hozzáállása...Valami sérelem érhette a kicsit, vagy talán vannak agresszívabb gyerkőcök, akik piszkálják, vagy pont az óvónők azok, akik így hatnak a kicsire...Mindenképpen valahogy el kell beszélgetned a kisfiaddal...Ha neked nem nyílik meg, akkor próbálkozzatok, hátha apának vagy nagymamának többet elmond...
Fiam is egyke, mégsincs vele gond az oviban.,.Visszahúzódóbb, mint a többiek, de szívesen megy, és elvan ott...Arra nem lehet mindent fogni, mert egyke a gyerkőc, s akkor szerintük másabb....
Pedig valaminek történnie kellett, mert eddig szeretett járni a kisfiad oviba.
Persze az a legegyszerűbb, ha azt mondja az óvónéni, hogy "egyedüli gyerek, el van kényeztetve".
Kérdezgesd továbbra is az óvónőket, esetleg nincs-e olyan gyermek a csoportban, aki bántotta.
Voltunk hasonló helyzetben, mi óvodát váltottunk amikor megbizonyosodtam róla, hogy az óvónők segítségére nem számíthatunk. Ahol szeretettel segítették a beilleszkedést és a gyerek is jól érezte magát, ott nem volt semmi gond :)
A kisfiam szeptemberben kezdett el oviba járni. A beszoktatás egész jól ment.Szeretett oviba járni!Az elmúlt pár héten vettem észre, hogy a csoportba való bemenet előtt többször kell őt kikisérnem a Wc-re kakilni. Egyre szótlanabb lett az ovival kapcsolatban és már nem akar menni. Az ovónőre rákérdeztem és ők is mondták, hogy többször jár Wc-re azzal, hogy "kakilni kell", de van, hogy csak az ingert érzi. Ebből gondolom, hogy gyomorgörcse lehet a stressztől! Az ovónő szerint már nem akar a foglalkozásokon sem részt venni és egész nap sírdogál, gyerekekkel nem játszik! Amikor megkérdeztem, hogy mit tudnak mondani róla, akkor számomra nem elfogadható magyarázatot kaptam: "egyedüli a gyerek, el van kényeztetve, vigyem többet a játszótérre, hogy megtanuljon játszani a többi gyerekkel.." Nem érzem, hogy az ovónők segíteni akarnának neki a nehézség leküzdésében. A kisfiammal eddig nem volt ilyen probléma és szerette a gyerekeket,de ez most megváltozott. Volt valaki hasonló helyzetben? Minden ötletet és tanácsot elfogadok!!! Írjatok légyszi.. el vagyok keseredve. Köszönöm.
További ajánlott fórumok: