Bántalmazott szülők (beszélgetős fórum)

Vannak öröklött, egyéni, belénk nevelt tulajdonságok, és egyéb környezeti hatások melyek alakítják viselkedésünket. Aki elkeseredettségében, tehetetlenségében kiönti a lelkét a gyerek viselkedése miatt, ne üssünk mi is egyet rajta azzal hogy ismeretlenűl őt hibáztatjuk a vélt nevelési hiba miatt.

Téged szeretlek, de most kivételesen nem értek egyet. Bocs.🙂

Nálunk nem volt bevett szokás a verés. Sosem bántottak a szüleim, ahogy én se bántottam a saját gyerekemet soha, de pl. az iskolában kaptam körmöst és pofont is tanártól.

Gondolom, a téged ért sérelmek miatt nem bántod a nagyszüleidet, ugye?

Igen, tudom, hogy melyik generáció, és mindig ledöbbenek a saját korosztályomban látott 'nevelés' hiánnyal.

Nem, nem volt normális a verés, de az sem, ami ma megy, hogy semmiért nem szólnak rá a gyerekre, nem szabnak korlátokat a szülők, nehogy megsérüljön a gyerek lelke.

Inkább gondolkozz el,hogy mi lehet az oka,mert csak úgy "unalomból",nem viselkedik így az ember,pláne a szüleivel.Biztos van amivel kiérdemelted.

Az a gyerek,aki kiegyensúlyozottan van nevelve,az hidd el felnőttként sem bánik úgy a szüleivel,mint egy lábtörlővel.

Ez szimpla pszichologia..inkább magadban keresd a hibát,hogy mit is rontottál el...

A témád nagyon jó, új. Viszont talán ezt vidd be egy zárt csoportba, hogy kitudd selejtezni azokat, akik , hibáztatnák azokat, akik ebben a helyzetben élnek.

Nem tudok tapasztalati tanácsot adni, hála az égieknek, nagyon szerető és szeretett gyerekeim vannak viszont, amikor a fiam középiskolás lett, bizony majdnem rossz társaságba került, egy iskolai buli folytán, na pont arra nem gondoltam volna, hogy ott kezdődhet a baj. Mi sok-sok beszélgetéssel, nem veszekedéssel, túléltük.

Most nem tudom elképzelni, hogy valaha bántalmazott szülő lehetnék a jelenlegi felállás szerint, de az élet nagy rendező, mint tudjuk, az élet bárkit pofán csaphat, bármiben.Indulok dolgozni, majd este írok, mert egy fórum tűnt fel 2 napja, amit írtál, ahol eltartót keresel, kislány gyermekkel, gondolom ez egy óriási viszály forrás lehet egy saját gyereknél.

Miért?

Mit írtam, amivel hibáztatom a FI-t?

Azt írtam, hogy rossz nevelés.

Megkérdeztem, hogy mit tesz, ha bántja.

Hibáztatom a nevelés miatt, de nem azt írom, hogy megérdemli, stb.

Már miért lenne az? Az életben a dolgok nagy részét ami történik velünk mi saját magunk idézzük elő.

Szerintem is lehet ez nevelési hiba vagy túl korai önállóság, ha a gyerek így viselkedik.

Valahol a múltban egyszer nem kellően reagálta le az első bántást.

A jelenben az lenne a megoldás (szerintem), ha fi. szóvá tenné a sérelmeit a gyerekének.

Nem tudjuk milyen korosztály a fi. és a szóbeli bántalmazó gyermeke.

Egy fiatal felnőttről lehet lepereg a kérés, hogy hagyja abba az ilyesfajta viselkedést/beszédet/bántást.

Nem tudom, hogy lehet idáig eljutni.

Csak a rossz nevelésre tudok gondolni.

És amikor szóban bánt te mit teszel?

Borzasztó, hogy mennyire rosszul nevelt fiatalok vannak. És ezzel nem azt mondom, hogy az idősebb korosztályban nem fordul elő ilyen, csak a mostaniak valahogy olyan furák...

Volt ilyen ismerősöm. A fiúnak nehéz gyerekkora volt, a szülei alkoholisták voltak és elváltak. A gyerek egyiknek sem kellett, végül az apánál maradt, de a nagymama pótolta a családot és törődött a gyerekkel.

A fiú mentálisan kissé sérült volt, később ő is alkoholista és játékfüggő lett. Amikor már nem volt semmi pnze, akkor a nagymamájától kért rendszeresen szépszóval, csúnya szóval, majd veréssel. Szegény mama nem panaszkodott csak amikor a fiú eltörte a csuklóját, akkor is csak célzott rá. Nem tett semmit a mama, mert talán szégyellte. Végül az unoka öngyilkos lett - ekkor már a nagymama nem élt.