Babatervezési dilemma. Dilemma! De miért? (beszélgetős fórum)

Szia!

Mi megvártuk az ideális körülményeket. Kertesház, autó, minden ami kell. Aztán elment kb egy milla a sok lombikra, hogy gyerekem legyen. (Ha előbb akarunk, akkor is lombikra szorulunk, egy 10 éves koromban lezajló betegség miatt) Most van egy 2 éves és egy 1 hetes gyerekem. DE elvből nem kap meg mindent egyik gyerek sem. Nincs csak azért új játék, ajándék, mert ő kéri, vagy mert nekem jól esne megvenni. Karácsonyra is mindenkitől csak 1 játékot kaphatott, tőlünk is. Meg kell tanulnia, hogy vannak dolgok, amikre várni kell, amikért meg kell dolgozni. Nem biztos, hogy mindig jól fog menni, és ne szokjon hozzá a tárgyi jóléthez már most, mert nagyon nehéz lenne lemondani róla, ha úgy alakul. Ezen felül én azt tapasztalom, hogy sokkal jobban eljátszik 10 csipkebogyóval, vagy dióval, amit a séta alatt gyűjtöget, mint a méregdrága, hiper szuper műanyag fejlesztő játékkal, amivel igazából tényleg nem lehet játszani. Összegezve úgy gondolom (hogy bár nekem könnyű beszélni), de tényleg nem az anyagiak a legfontosabbak.

Szia! Köszönöm szépen, hogy ezt leírtad!

Egyet értek veletek, és szívből gratulálok a pocaklakóhoz! :)))) Remélem, hamarosan mi is ilyen hírekkel szolgálhatunk! :)

Szerencsére rokonoknál volt mostanság több baba-születés, így némi tárgyi segítségre számíthatunk, a több meg úgy gondolom, ha nem vagyunk mínuszban és nem nyomorgunk, minden megoldható. :)

Nagyon örülök, hogy ilyen pozitív gondolkodásúak vagytok, ebből is erőt lehet meríteni! Jó egészséget nektek, és problémamentes várakozást :)

Szia!

Én most vagyok 24 hetes várandós, mi is albérletben vágtunk bele, mert úgy gondoltam 30 előtt szeretnék babát, és férjem is családpárti. Mi alapvetően alsó/középkategóriás fizetéssel bírunk, plusz mindkettőnknek van másodállása, így elég jól kijövünk, de persze ha mindent szeretnék mire jön a baba az még jópár év lenne.

Nálunk a szülők sem tudnak segíteni, sőt mi segítünk haza sajnos. De ez van, ebből kell építkezni, és én spec nem gondolkoztam sokat a dolgon, mert akkor nem vállaltunk volna gyereket, hiszen lebeszélni mindig le tudja magát vmiről az ember...

Azt tudtam, hogy várjuk, szeretni fogjuk, jó helye lesz, és minden FONTOS-at megkap amire szüksége/ünk van/lesz. Hál istennek nálunk a baráti kör is így gondolkodik!

Dolgozni és egzisztenciát teremteni pedig nekem még ott lesz épp elég év, férjemnek meg ugye nem kell abbahagyni a munkát a baba miatt.

Jah, és mi a külföldre költözés és pénzcsinálás helyett döntöttünk a családalapítás mellett :)

(Én sem akartam abba a hibába esni, hogy mikor szeretnék mr nem/nehezen jön össze, akkor egy világ dőlt volna össze bennem, én mindig anyaként gondoltam magamra a jövőben)

Ti is meg fogjátok hozni a számotokra helyes döntést! Sok sikert! :)

Sztem,mint sok minden mas, ez is relativ, ki,mikor erzi magat erettnek a feladatra. Ha ugy erzitek mindketten, ne legyen ketsegetek, hgy minden jo lesz :)

Vki mar 20 evesen is vallalna babat, az en dokim pl. azt mta, az idealis 25 felett (prof, rektor), en is inkabb arra hajlok, hgy tobbszor ragjak meg a parok, mintsem beleugorjanak felelotlenul, annak csak a gyerkoc issza meg a levet.

Ti esetekben valszeg nem igy van, szval gondolom, mire megjelent ez cikk, mar "projekteztek" :)

Hát igen, arra kár várni... :/

Hajrá, ha úgy van, majd írd meg, mire jutottatok :)

Szia Bébike!

Örülök, hogy tetszett a cikk, gondolom, hogy sokan vannak még ebben a helyzetben, mint mi.

Én tényleg arra jutottam, hogy ez nem lehet akadály, és nektek is azt mondom, hogyha így vagytok... mert olyan sosem lesz, hogy tökéletes alkalom. És ha az ember mindig csak kifogásokat keres és vár és vár... akkor eltelik a fejünk fölött az élet! És miért is vagyunk a világon? Igen, hogy "reprodukáljuk" magunkat! Ez nekünk is "jár"... Mások is megoldották valahogy, nekünk is menni fog! A lényeg úgyis a szeretet, amivel körülvesszük őt. :) Szurkolok nektek! :)

Tetszik a cikk! :) Hasonló cipőben járunk mi is, és hasonlóan gondolkodok én is erről. Csak a párom nem. Neki a testvére a példa, akiknek mindenük megvan, 2 bölcsődei csoportot lehetne berendezni a gyerek játékaiból. Én viszont nem látom azt, hogy ez lenne a fontos. Sajnos nekem az a tapasztalatom illetve azt látom, hogy akik kevésbé jó körülmények között nőttek fel, azok jobban tisztelik az embertársaikat, jobban becsülnek mindent az életben (tiszt kiv.), mint azok, akiknek anyuci apuci mindent a feneke alá rakott. Mi sem voltunk gazdagok, volt, hogy rosszul esett a suliban, hogy másoknak szebb a ruhája, de ez átmeneti állapot, egyáltalán nem ez az amire az ember felnőtt korában visszaemlékszik, hanem az hogy szerették e, a közös élményekre.

Persze nem azt mondom, hogy a semmire kell gyereket vállalni, de van hol laknunk, van munkánk, felelős emberek vagyunk, nincs semmilyen hitelünk és valamennyi spórolt pénz is van, nem lehet, hogy azért mert nem élünk kacsalábon forgó palotában ne lehessen gyermekünk és boldogságunk! Különben mi értelme van élni?:)

Szia! Sajnos nem minden a "kor"... Én hiába dolgozom, nekem sosem lesz 2 autóm és nagy házam, később sem...

Nem mindenki ugyanonnan jön, nem mindenkinek adatik meg, hogy jó állása legyen. Szerencsések vagytok, és ennek nagyon örülök, és szívből gratulálok a kislányotokhoz!

Kedves wewe!

Dilemma? Az a baj a mai fiatalokkal, hogy nem gondolkodnak el gyerekvállalás előtt ezekről a dolgokról!

Én úgy akarta/akarom a gyerekemet felnevelni, hogy ne a megélhetésen és a lakhatáson kelljen aggodnom.

31 éves vagyok, most született meg a kislányom. A férjemnek és nekem is jó, megbízható állásunk van, van 2, autónk, egy hatalmas házunk és persze van félretett pénzünk! Én csak így mertem gyereket vállalni, mert a gyereket én akartam és magamnak szültem, nem az ÁLLAMnak. Sokszor hallani a sírás-rívást, hogy kevés pénzt kap az anya, de én nem akartam ilyen lenni!

Nem bántam meg, hogy vártun a gyerekvállalással!

Sok sikert aze

Köszönjük szépen!

Egy igen erős nő vagy, nem semmi, amit véghez vittél. Igazán büszke lehetsz magadra és a csodás fiadra is. Jó ilyet hallani/olvasni! :)

Érdekes, nekem soha nem jutott eszembe kiszámolni, hogy mikor lesz az, amikor már minden megvan egy kisgyerekhez! Egy egy szobás lakásban laktunk, amikor megszületett a gyermekem. Nem sokkal később elváltunk, egyedül maradtam a gyerekkel GYED alatt. Gondolhatod, milyen volt az anyagi helyzetem. Teljesen váratlanul lett állásom, mert az előző helyemen közölték, hogy nem tudok már visszamenni, mert megszűnik a cég.

Gyermek bölcsődébe került, és imádta! Én pedig egy fizetésből fizettem mindent! Rezsi, kaja, taníttatása... Mára már felnőtt! Ha belegondolok, nem is tudom, hogy voltam képes.. De megérte! Egy jóképű, okos, rendes fiam van! Apja soha nem segített!

Szerintem vágjatok bele! Sok sikert!

Aville, köszönöm, hogy ezt elmondtad, lehet tanulni a történetetekből, az biztos. Nagyon jó egészséget és soksok erőt kívánok Nektek!

Ugye, hogy az ember végül oda kerül, hogy mit számít a pénz, csak teljes legyen a kis családunk?!

Már nincsenek kétségeim, nem lehetnek, hiszen nem a pénz a minden, hanem majd a KisManó lesz a MINDEN!

Ahogy leírtad, ti igenis jó módban éltek, abban a jómódban, amit te említettél, h akik beszólnak h a semmire felelőtlenség babát vállalni. Mi is csak vártunk, vártunk a jómódban, h jobb legyen... nem házasodtunk össze, nem vállaltunk gyereket. 5-6 éve nekem nagyon jó fizető állásom volt, párom egészséges volt és jól ment a vállalkozása. Autónk, családi háza volt a páromnak... vártunk, h ha majd jobb lesz... De könyörgöm, mire???

Azóta elvesztettünk mindent. Házat, autót, egészséget, állást, vállalkozást... (Van állásunk mind a kettőnknek, de messze nem annyit keresünk...)

Jelenleg mindenórás kismama vagyok, mert jönni akart a mi kis kincsünk. Albérletbe (fele annyi, mint a lakáshitel volt), rosszul fizető állásból 35 évesen. Mellesleg próbaidő alatt lettem terhes (nem mondtam el, amíg le nem járt.) És a világ legboldogabb embere leszek, ha megszületik a kisbabánk, hiszen célt, értelmet kaptam az élettől. Mindene megvan, itt várja már egy hónapja a kiságya, a rengeteg ruha, és egyéb babaápolási kellék!

És az, meg hogy később hogyan élünk, jómódban, vagy szegényen annyira változó!

Szóval ne parázz! Vágjatok bele! Figyeld meg, minden jönni fog!

Ez teljesen így van. Csak az a kérdés, hogy mennyire hagyjuk magunkat a pénz által befolyásolttá tenni.

Mert nem mi vagyunk a pénzért, hanem az van mi értünk. :)

Csak nyilván jó, ha több van :)

Kedves Cessi! Köszönöm, hogy ezt leírtad, és megosztottad velünk!

Igen, én is mindig úgy gondolkodom, hogy előbb legyen meg a biztonság, és aztán jöhet a baba. De én úgy érzem, ha sokat várunk, meg fogom bánni. Mert mi viszont biztos, hogy évtizedekig fizetnénk a kölcsönt, de legalább egy jó tíz évig biztosan. Addig ne is vállaljunk gyereket? Az elég botorság lenne... Tökéletes sosem lesz..

Szívből gratulálok a picihez, nagyon sok boldogságot és jó egészséget kívánok nektek!

Biztos sokan járnak hasonló cipőben, mint mi, kívánom, hogy hasonló jókat éljenek, éljünk meg mindannyian :)))

Bár, a 90-es évek elején volt egy munkanélküliségi hullám, igazából az utóbbi 10 évben tudatosult az emberekben igazán, hogy mennyire más nálunk megvalósult kapitalizmus, mint amiről álmodtak korábban (nem véletlen, hogy sokan visszasírják nyilván a jó részeit a korábbi rendszernek).

Szerintem teljesen más egy bizonytalan környezetben gyereket tervezni, gyereket vállalni, mint egy stabil környezetben.

Márpedig, ha a szülők frusztráltak az anyagi háttér hiánya, bizonytalansága miatt, akkor az a gyereknevelésre is rányomja a bélyegét.

Kedves Cikkíró!

Mi is hasonló okok miatt toltuk ki a babavállalást. Férjemnek hiába volt biztos állása, még ha nem is keresett túl sokat, nekem folyton változott a munkahelyem. A legtöbbször határozott időre vettek fel, hogyha terhes maradnék, a cégeknek ne kelljen semmit fizetni.

Aztán gondolkodtunk, és belevágtunk a lakásba, mert minden ember szeretne saját lakást, és úgy éreztük, nekünk is szükségünk van a biztonságra, amit egy otthon adhat nekünk. Szerencsére volt megtakarításunk, így nem kellett sok hitelt felvenni, hamarosan ki is fizetjük.

Aztán sikerült nekem is biztosabb állást találni. Hosszú-hosszú hónapokig vártunk a babára. Rengeteg átsírt este, kétségbeeséssel és félelemmel töltött nap után végre terhes maradtam.

Korábban szerettem volna babát, fiatal anyuka akartam lenni, de úgy tűnik, nekem ezt hozta a sors. Nem bánom, mert nagyon sok ember még eddig sem jutott el, sokan küzdenek a megélhetésért, lakásért, babáért.

Szívből kívánom, hogy másnak is legalább annyi jusson a jóból, mint nekünk!