Babát várok, de nem tarthatom meg, mert már van négy szép és... (beszélgetés)

Minden problémára van megoldás.

Biztos megtudjátok oldani úgy hogy mind az 5 gyereknek jó legyen.

45 éves kor tényleg nem a legjobb gyerekvállalás szempontjából. Főleg, ha már van több gyereked.

Túl leszel rajta, lehetőleg minél előbb.

Itt nemcsak egy kisbaba neveléséről van szó.

Egy gyerek felnevelése minimum 20 éves "projekt".

Sok esetben az abortusz a kisebbik rossz, nem mindenkinek okoz traumát.

Kedves FI!

Nyilván a te tested, te életed. Döntened neked kell. Ebben mindig a nőnek kell döntenie. Igen, nem vagytok már fiatalok és ott a 4 gyerek. De túl idősek sem. Összeült már a családi kupaktanács? Mit mondanak a gyerekek, a férjed? Ez nagyon nagy dolog. Hatalmas felelősség és nehéz választás. Egy pici élet ami jönni akar.

Ebbe nem lehet beleszólni, de ha csak egy mód van rá gondold meg. Tudom, hogy nincs idegrendszered és éjszakák, pelenkázás, aggódás, egészséges lesz-e, rengeteg kérdés, teljesen megváltozna az életetek egy darabig.

Én azért titkon remélem, hogy meggondolod magad és boldog kismama és 5 gyermekes anyuka leszel.

Bárhogy lesz, jó egészséget kivánok neked.

Amiket írtál, hogy az idegrendszered meg logisztika. Azt gondoltam kevésnek. Bár, mindenki maga tudja mit és mennyit vállal be.

Mi négyen vagyunk testvérek. Mikor a legkisebb született én 12, a hugom 10, az öcsém 8 évesek voltunk. Talán ő "sikerült" a legjobban. Nagyon vártuk őt, miután a szüleim elmondták az érkezését.

Köszönöm!

Ha lehetne átküldeném neked őt fénypostával.

Én sem szívesen vetek neki véget, nagyon lelkiismeret furdalásom van miatta , de tényleg 45 évesen már öreg vagyok én ehhez. Mire 20 lenne én 65, férjem 67.

Ezek nem gyenge kifogások hanem alaposan átgondolt dolgok.

Mindketten a férjemmel 40+ -osok vagyunk, a legkisebb gyerek 7 éves és figyelemzavaros, sok türelmet és figyelmet igényel. A legnagyobb már 13 éves, sok lenne a korkülönbség már. ÉS nem akarok szülni, szoptatni, éjjel felkelni és újra pelenkázni. Öreg vagyok ehhez

Elfér természetesen, de gondolom nagyobb oka van, hogy a FI-nak nem kell ez a baba.

Ha nem kell neki, akkor mindenkinek jobb, ha nem születik meg.

Édesanyámat nem akarta az anyja nagyon. Mindent megtett, hogy ne szülessen meg.

Megszületett, de sosem volt boldog, mert tudta, hogy nem akarták. Nem részletezem. 36 évesen öngyilkos lett.

Mindenképpen beszéld át a családoddal!

Nekem nem egy ismerős családban fogant meg teljesen váratlanul kisbaba. Egyik barátnőm pont ezt mondta, hogy neki már nem lenne türelme és idegrendszere egy kisbabához, aztán pár hét múlva szembesült azzal, hogy a kisbaba másképp gondolta és megfogant :) Máig emlékszem a kicsi születése utáni lelkes mondatára, amit egy anyukatársának mondott: "Tudod, milyen gyorsan hozzá lehet szokni újra?" Neki negyedik gyerek volt, azóta is a szemük fénye. És van hozzá idegrendszere :) De ötödik gyerek is érkezett ilyen váratlanul ismerősökhöz, és most már el sem tudnák képzelni nélküle az életüket.

Szóval ne add fel rögtön, hogy ne tudnál megbirkózni még egyszer egy kisbaba nevelésével. Gondolj arra is, ami szép volt a többi gyerek kicsi korában. És most már ők is biztosan segítenek körülötte - mielőtt még valaki közbeszólna, hogy ez nem a gyerek feladata: igen, tudom, de a nagyobb testvérek általában nagy örömmel patyolgatják a kicsit, miért ne hagynánk nekik? Szóval gondold meg, bízz magadban! Hidd el, hogy az abortusz akkora trauma tud lenni (ismerős foglalkozik abortuszon átesett nőkkel, és név nélkül, de időnként oszt meg dolgokat), hogy lehet, hogy utána egész életedben nem tudod feldolgozni.

Szorítok értetek!

A családoddal tudsz erről beszélni?

Nem tudsz mást tenni, mint átrágni rajta magad, hogy mi a legjobb neked és a családodnak. Bár most fáj, ha úgy érzed, hogy nem tudnál megbirkózni egy új babával, próbálj meg azokra a döntésekre fókuszálni, amelyek segítenek megőrizni a jelenlegi családi egyensúlyt. Hátha ez segít a magzatod elengedésében.

De mindenképpen beszéld át a férjeddel is!