Babát tervezünk... (beszélgetős fórum)
Az igen! :DDD
... és olyankor biztos kitartja a kisujját is... :DDDDDD
Barackot???? :)
Miféle barackot? :)
hát a tegnap estém nem volt valami fényes :S
délutántól migrén , ami a vihar kezdetére magától megszűnt.
folyamatosan fájt a műtéti hegem, a viharban még jobban, aztán kisasszony kapott barackot , attól meg ugye rendszeresen elkezd rugdalni :) hát tegnap épp a sebem környékén tartózkodott, szóval Apa már az ügyeletet akarta hívni... de lebeszéltem róla... kb 2 órát feküdtem mire elmúlt, de tegnap tényleg terhesnek éreztem magam :DDD
Most nézem, hogy szülinapomon teszteltél pozitívat... :DDD
Hehe... én is kértem olyat... :DDD
De talán majd jövőre! :D
Jól, köszi! :)
Felírtam a naplómba, hogy mi van most velem! :)
Ugyan mitől?:DDDDDDDDD
Dettike hogy csípte a tegnapi vihart?
puszi Brigi :)
hát esténként kezdem terhesnek érezni az állapotomat :DDD
Sziaaa! :D
Jóóól... és te? :)*
Szia! :)
Köszi... nagyon jól! :D
Imádnivaló... már úgy mennék haza hozzá... :)
Paprikáskrumplit fogunk főzni... amiből sanszos, hogy ő virslit fog kapni! :DDD
A mi lakásunk sem túl nagy... mindössze 35 nm. :)
Másfél szoba... :)
A nagyszobában van 2 akvárium (500, 120 liter), és 2 terrárium... :)
Ez nagyon tetszi!
Lehet, hogy nekünk is ideje beszerezni a "csodatévő akváriumot"?
Bár nem hiszem, hogy ez gyökeres változásokat etedményezne a cicák és a férjem viszonyában:) Pedig a férjem is régóta szeretne akváriumot. Csak még nem volt hozzá elég nagy lakásunk. Szeptemberben költözünk egy hatalmas lakásba. Ott aztán lesz hely akváriumnak. Attól félek azonban, ismerve Nyafi cicámat, hogy a szobában tartott hal olyan komoly csábítás lenne az ő vadász lelke számára, hogy a viták száma hirtelen megsokszorozódna ("a te kedvenced megette az én kedvencem" típusú vitákra gondolok)
Mi megbeszéltük, hogy övé a tengeri akvárium, enyém pedig Beni... :)
De ahogy hazajön az az első dolga, hogy Benivel játszik... nekem pedig az, hogy megetetem a halakat a tengeri akváriumban! :D
Néha eltűnnek mindketten... és csak csámcsogást hallok a hűtő felől... szóval eteti is! :D
Egyszer megmosta a popsiját is, mert én pont ebédet pakoltam neki! :D
És a férjed hogy viszonyula a kutyuhoz?
A párom elég szelektíven éli meg az állattartással járó felelőséget: ha minden redben, akkor a MI cicáink, ha valami gond van velül (feldöntötték, beleittak, összetrappolták, megkarmolták, ki akarnak menni, be akarnak jönni...) akkor a "TE macskáid":)
Biztos az idő miatt... :)
Én alig merek pislogni, mert mindig lent marad a szemhéjam! :D
Előbb leraktam a fejem az asztalra, és szó szerint szédülök a fáradtságtól! :D
Igen... én is így vagyok vele! :D
Mindenki szörnyűlködött, hogy Úristen... kutya? Minek? Csak a baj van vele... :)
De én nem érzem annak... csodálatos dolog... sietek haza hozzá... gondoskodom róla... tanítgatom... és olyan boldog vagyok, mint még soha! :D
Ja és persze aggódni is remekül lehet értük és csodálni, hogy milyen csodás a bundájuk, hogy megnőttek és milyen bájosan tudnak összegömbölyödve aludni. Az ember ilyenkor olyan mint a büszke anya.
Ami azt illeti, szívesen elvittem volna őket még sétálni is:)
És persze alig várom, hogy látszodjon a pocakom, sőt, hogy megszülessen a baba és az álomkocsiba vagy éppen a hordozókendőbe sétáltathassam világnak csodájára:) Azt hiszem ezt a "büszkeség" valahogy alaptermészetemből fakadhat:)