Babát szeretnék, párom viszont terel, ha ezt felhozom, mit tegyek? (beszélgetős fórum)

Igen, igazad van.

Egyébként egy 30-as nőben az anyai ösztön már nagyon erős.

Nálunk is hasonló volt a helyzet, de apa valójában csak félt az elkötelezettségtől, a gyerektől, attól, hogy felvállal valamit amit élete végéig csinálnia kell, elveszti a szabad idejét, nem lustizhat stb. Pár év kellett mire ő mondta, hogy szeretne babát (előtte én felhoztam persze évente 2-3x, szerinte folyamatosan rágtam a fülét:D)

Ki kell várni, 33 évesen megszületett az első kislányunk, most várjuk a másodikat (36 múltam), közben vettünk egy házat, apa gőzerővel újítja fel. Általában azt mondja így boldog, örül, hogy hazajöhet a kis családjához, de persze néha a szememre veti, hogy én akartam gyereket, ő nem, csak belement:D Egy szóval ha front van olyan hisztis mint a 2,5 éves lánya:D:D

"Egy gyereket" szeretnél, vagy az ő gyerekét?

Beszéltetek már erről?

Ő akar egyáltalán gyereket?

Tanács a fórumindítónak: állítsd kész tények elé, mondd el, mit szeretnél, és légy határozott. Ha babát szeretnél, nincs mire várni 34 évesen. Átverni nem szabad, aztán dönts belátásod szerint!

Én 26 vagyok, a párom 35, s a mi környezetünk igencsak úgy gondolja, hogy le vagyunk maradva a gyerekkel. Mi még várunk. Szerintetek mennyire vagyunk lemaradva, ha egyáltalán le vagyunk?

Nálunk a helyzet pont fordítva volt. Én 30 évesen még nagyon féltem a gyerekvállalástól. A férjem már mondogatta, hogy szeretne. Aztán (kiszámolásos módszer), bekopogtatott a baba és azóta szerencsére még egy. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire csodálatos dolog és, hogy nekem sem fogja feladni a leckét az anyaság.

Lehet, hogy ő is megérne rá, mint én, de ezt soha nem lehet biztosra tudni.

Nincs egyikőnknek sem még gyereke!

Párom 36 én 34 évesek vagyunk, igazából jöhetne,mert van hova, mire..az én családom részéről van segítség, anyu már nagyon vágyik unokára...ha segítségre lenne szükség az én családom bármiben tudna segíteni.

Szia!

Igaz, hogy én nem vagyok ebben a szituációban, de a nővérem barátnője ebben a helyzetben volt. A barátjával viszonylag fiatalon (20-as éveik elején, olyan 24. körül) összeházasodtak és a csajszi hiába mondta éveken keresztül, hogy szeretne babát, a srác mindig terelt és elzárkózott tőle. Azt láttuk szegény csajszin, hogy egyre nehezebben viselte már és egyre boldogtalanabb lett. A vége az lett, hogy kb. 10 év után elváltak, baba nem lett. De most már legalább van esélye a csajszinak egy normális párkapcsolatra, ahol majd baba is lehet. Nagyon sokáig húzta, én nem húzta volna eddig.

Szóval az a véleményem, hogy igenis üljetek le és beszéljétek át az egész. A majd nem válasz. Akkor indokolja meg, hogy mi az ami miatt még nem szeretne babát, hátha meg tudtok egyezni.

bocs, de egy 23éves nem egyenlő egy 34évessel, akinek szinte az utolsó ideje a szülésre!

22évesen ma nem sokan akarnak szülni, de 34vesen már muszáj, ha a gyerek érettségijét is meg akarja érni:)

A párod egyébként hány éves? Nincs véletlenül már korábbi kapcsolatból (házasságból) gyereke? Mert ez mindent megmagyarázna.

Beszélgess el vele, tudd meg ő mikorra gondolja elérkezettnek az időt a gyerekvállalásra.

Nem lehet valaki annyira önző, hogy csak magára gondoljon mindig. (Bocsi)

Nem minden madár veréb :)

A kockázat lényegesen nagyobb, ha már eleve szájhúzva megy bele.

Én nem szeretnék, úgy babát, hogy a párom nem!!!

Mert kikényszeríteni nem szabad, de azt sem szeretném, hogy én a párom miatt azt mondjam, nem kell gyerek, mert akkor magamnak hazudnék ezzel.

Párom erre annyit mond, hogy ne a gyerektől várjam a boldogságot, nem attól várom, de szeretnék gyereket, mert olyan jó volna egy kisgyerek, akinek megmutathatom a világot....a velem egykorúak már lassan azon agyalnak, hogy felnő a gyerekük, én meg még ott tartok, hogy jó volna egy család...

Komolyan kellene elbeszélgetned a pároddal, hogy egyáltalán szeretne-e tőled gyereket!?

Szerintem tényleg eléggé benne vagy a korban, nem a szüléshez, mert azért ott tudnak sokat segíteni ma már, hanem ahhoz, hogy azt a gyereket fel is kellene nevelni. Nem hiszem, hogy annyira jó lenne egy nagymama korú anyukával megjelenni a gyereknek az óvodai ballagásán! :(

Ebbe is gondoljon bele a férjed. Ha viszont nem szeretne gyereket és te igen, akkor a jövőről kell elgondolkodnotok. Le tudnál-e vele élni egy életet, hogy nincs gyereketek...?

Elég kockázatos úgy babát vállalni, hogy a papajelölt még nem szeretné. Se a babának nem túl biztonságos, sem az anyának.

Elsősorban a gyerek érdekeit érdemes nézni. Neki mi lenne a legjobb.

Szerintem az, ha akkor születik, amikor mindkét szülő fel van rá készülve és szeretné.

Ha a férfi ilyenkor csak muszájból vállalja, akkor elég sok probléma várható, akár már a terhesség alatt. Hiszen nem neki volt fontos, ezért elég valószínű, hogy nem fog eleget segíteni az anyukának.

szia! nekem 2 ismerősöm is ebben a szituációban volt, és kikényszerítették a gyereket, de szerintem ez nem normális dolog. Az egyik pl úgy, hogy azt mondta ő tovább nem szedi a gyógyszert(előtte már szakítottak emiatt, de a srác visszakönyörögte magát)és az első alkalommal terhes is lett. A srác nem tudom a lány előtt hogyan reagálta le, de a férjem a legjobb barátja és neki elmondta mennyire nem akarja ezt a gyereket, egyenesen utálja. De együtt vannak, nemrég született meg a bébi, persze "apuka" most büszkén virít...bár fogalmam sincs, hogy valóban megjöttek az apai érzések benne, vagy csak eljátsza...ő olyan sosem növök fel típus...(a csaj éppen 34éves, mint te)

ha a tied is ilyen szerintem érdemes lenne leülni konkrétan megbeszélni és azok szerint lépned. Egy nő nem várhat a végtelenségig, 35 előtt már igazán szülnie kellene az elsőt, ha ő is akar