Az párom ex párja és közös gyerekük (beszélgetés)

Állítólag rengeteg családban van kakukkfióka, akiről nem tudnak.:)

Ha a férj akkoriban ezt nem forszírozta, akkor annak az lehet az oka, hogy nem volt oka feltételezni, hogy nem az övé. A megromlott kapcsolat és az anyagi helyzet meg nem ok rá.

Ennyi erővel minden második családban lehetne tesztelgetni, ahol összekaptak, elváltak a szülők.

A 10 hsz-ban nem ezt írtad.

De mindegy,nem is ez a lényeg.

Biztosan nehéz neked is,de gondolj arra,hogy annak a 2 gyereknek mennyire nehéz lehet.

Azt várjátok tőlük,hogy olyan dolgot kezeljenek jól,amit még Ti felnőttek sem tudtok.

Próbálj türelmes lenni velük,szeretettel fordulni hozzájuk,és nem éreztetni velük,hogy az anyjukat nem szereted.Mert szinte minden gyerek tálja azt az embert,aki az anyját utálja.Ha mennek hozzátok,ott érezzék jól magukat,érezzék,hogy nem teher nektek,hanem szívesen vagytok velük,szeretitek Őket.Szervezzetek sok közös programot,foglalkozzatok velük amennyit tudtok.

A gyt fizetése pedig nem függ sem láthatástól sem mástól.A gyerekekről mindkét szülőnek egyformán kötelessége gondoskodni,és egy lelkiismeretes jó szülőnek ez nem is kérdés.Olyan nincs,hogy feleslegesen fizettek tartásdíjat.Azt nem az anyjuknak fizetitek,hanem a gyerekeknek,az Ő eltartásukra.Nem írtad ugyan mennyit fizettek,de vannak akik pofátlanul kis összegeknél is fel vannak háborodva,sokallják.Van olyan ismerősöm,aki 2 gyerekre fizet alig 40 ezret,és úgy csinál mintha valami ajándékról lenne szó.Pedig akinek van gyereke az tudja,hogy még ha az anyja is ennyit tesz hozzá,akkor is lósz...ez a pénz rájuk.De szerintem ezeknek a gyerekeknek a nyugalom lenne a legtöbb amit adni lehetne,mert ilyen körülmények közt az hiányozhat a legjobban az életükből.

Erről beszélek. Ebből nem tudsz jól kijönni, azzal, hogy bármit is erőltetsz. Az alapok gyengék. Ehhez idő kell, hogy kiforrja magát.

Mi az, hogy ha nem jön a gyerek, akkor a semmiért fizettek?! A gyerekek ellátásában osztoztok. Persze, az együtt töltött idő is fontos (lenne). Inkább ezen kellene dolgozni, hogy miként alakítsatok ki egy normális közeget számukra.

Ez a tesztelés ez leginkább arra irányítja a figyelmet, hogy hogyan lehet kibújni a mostani kötelezettségek alól.

A történetedből nekem úgy tűnik, hogy itt mindenki vesztes. Legfeljebb te utólag keveredtél bele, de ugyanúgy kijut neked is...

Csakhogy nem tudod külön választani, ha benne vagy. Nekünk sikerül. Nézzük csak a jogit! De, ha a saját vagy sajátnak hitt gyerekedről van szó, akkor már nem tudod csak a jogit nézni.

Egyébként meg nem véletlen, hogy a házasságban született gyermek apjának a férjet tekinti a jog. Persze, lehet tesztelni, meg perelni, de az itt leírt esetben senki nem jöhet ebből jól ki (maximum anyagilag).

Az meg, hogy az új feleség mit "akar" tudni ...

Erősen lesarkítva úgy is kinézhet a dolog, hogy beleszeretett egy két gyermekes apába, amiről kiderült, hogy drága mulatság, főleg annak tükrében, hogy már nekik is van egy közös gyerekük. Kapóra jönne, ha leredukálhatnák legalább kettőre.

Na, ezért mondtam, hogy neki lesz a legrosszabb, mindegy mi derül ki.

Így visszaolvasva kicsit nyersnek tűnhet a hozzászólásom, ne haragudj!

Nekem is ilyen téren vannak gondjaim, csak a másik oldalról, valószínűleg ezért ugrottam a témára:)

Sziasztok!

Mona, én úgy gondolom, képzeld egy kicsit magad az ex helyzetébe. Ott maradt két gyerekkel egyedül, mert egy harmadik lépett a színre. Ez lennél Te. Persze, biztosan ő is hibázott rengeteget, ezért is éltek már-már külön, de akkor is elég nagy csalódás lehetett neki, főleg, hogy ti boldogan éltek, ő pedig továbbra is boldogtalan.

A másik, amit észrevettem én is, ahogyan írsz róla. Én ex vagyok, és a volt párom engem is lebolondozott, pedig én aztán messze nem vagyok az:)

Annyiban más az én szitum, hogy ott én léptem ki, emiatt benne volt a tüske. De ez megint csak az egyik oldal, a párod nem is nagyon emlékezhet a szép időkre, amit együtt töltöttek, mert az a téma Neked lenne fájó.

A gyerekeknek hihetetlen szenzoraik vannak, ha nem is beszéltek így előttük az anyjukról (remélem, nem), akkor is érzik az ellenszenvet.

És még egy: az, hogy hány férfi fordult meg az ágyában szerintem nem minősíti őt anyaként. A két dolog teljesen független egymástól a gyerek számára. Csak mi felnőttek vagyunk hajlamosak összevonni.

Az érzelmi és a jogi dolgokat külön kellene választani.És jobb lenne most tisztázni mint esetleg évekkel később.Ha kötődnek egymáshoz a kislány és az apja,akkor ezen nem muszáj változtatni azután sem,ha kiderül nem az övé,ez csakis rajtuk felnőtteken múlik.Viszont jogilag nem mindegy,mert nem köteles gyt-t fizetni utána ha nem az övé.Akkor azt fizesse az apja.És nem mellesleg talán joga lenne a gyereknek ismerni is.Persze kusza egy helyzet,de szerintem akkor is jobb mielőbb tisztázni.

Egyébként Mona helyzete attól miért lenne rosszabb?Ő hiába kételkedne,ha a férje biztos lenne a dolgában.A kétely a férjében született meg és nem benne.De egyébként én is tudni akarnám feleségként is az igazat,mert egyáltalán nem mindegy,és neki is szíve joga tisztán látni.

Szerintem érzelmileg kötődik a férjed a gyerekeihez, ők pedig hozzá. Hogy rendeznétek le, ha az egyik tényleg nem az övé lenne?!

Arról nem is beszélve, hogy ha beigazolódik, hogy mindkettő az övé, akkor sem lenne minden a régi. Ráadásul a te helyzeted rosszabb lenne, mivel úgy tűnne, hogy te hajszoltad őket ebbe az egészbe, mert te mindenképpen tudni akartad.

Mona!Senki nem hibáztat téged,csak kívülről mindig reálisabb a kép,mivel érzelem mentes.

Természetes,hogy szereted a férjed és a gyereked,és egyértelmű,hogy számodra Ők,a Ti életetek érdekeitek az elsők.De ezek a gyerekek is a férjedhez tartoznak,és gondolom neki sem mindegy hogyan nőnek fel.Legalábbis véleményem szerint egy szerető jó szülőnek egyáltalán nem mindegy a gyerekeinek hogyan alakul a sorsa.És igen,elhagyottként valószínű Te is rosszul viselnéd az ilyen helyzetet,ahogy bárki más is.

Azt viszont Te írtad,hogy ez a nő sosem volt 100-as,egy idegbeteg volt mindig is,sőt a párod családja szerint is.Olvasd vissza amit leírtál!

Ebben a hsz-ban pedig az írod,"idő közben idegronccsá vált".Hát ez sem mindegy,és ha változás volt,akkor talán annak oka sem.Az természetesen egyáltalán nem normális dolog,hogy ócsároljon a gyerekek előtt benneteket,de biztos lehet tenni ez ellen is.Ugyanis az már rég nem állja meg a helyét,hogy a bíróság maximálisan anya párti lenne.Elvileg a gyerekek érdekeit tartják szem előtt,és ha bebizonyosodik,hogy alkalmatlan a nevelésükre,lehet változtatni.A tartásdíj fizetés,és a gyerekek ellátása pedig nem szívesség,hanem kötelesség.Sajnos aki olyan emberrel köti össze az életét akinek gyereke van,ezekre a dolgokra fel kell készülnie,bizonyos fokig Ő is felelősséggel tartozik értük,az életük alakulásáért.Próbálj meg türelmes és segítőkész lenni,még akkor is ha nehéz.Nem kimutatni az anyjuk iránti érzéseidet.A jogi dolgokat meg tisztázzátok,én csak azt tudom tanácsolni.

Dehogynem!Mindenkinek joga van tudni kik a vér szerinti szülei,kitől származik.Egyébként is adódhat az életben olyan helyzet,hogy kiderülhet.Szerintem az sokkal rosszabb.

Jobb ha tiszta víz van a pohárban.

Szóval hogy mindenkinek válaszoljak sajna nem engedhetjük meg magunknak hogy megcsináltassuk az apaságit a bíróság az esetek 99%-ban az anyának ítéli a gyermeket mint itt is több ismerős van aki mindenét elvesztette egy ilyen perben a férjem mindíg a gyerekeket nézte és ezért elviselte az idő közben idegroncsá vált nőt.és igen biztos én is kiakadnék ha elhagyn kérdem ki bírná ezt épp ésszelszerintem senki. mi soha nem szidtuka gyerek elött az annyát de ő folyton minket ócsárol a gyerekek előtt kérdem én ewnnek mi értelme?

de nehogy még a végén én legyek a rossz mert szeretem a férjem és agyerekei is megkaptak eddig mindent jobban mint otthon

"Szóval ő egy sajnos idegroncs nő mindig az volt anyós és a család elmesélései alapján soha nem volt 100-as szegény"

Nem akarom a pártját fogni, mert egyikőtöket sem ismerem. De arra azért gondolj, amikor ilyeneket írsz, hogy egy olyan pasiba szerettél bele, akinek az ítélőképessége ennyi. Egy "idegroncs" - ahogy te nevezted - kellett neki és még gyerekei is vannak tőle.

Vagyis mégiscsak megérezték azt a válást. Olyan nincs, hogy ne érintse negatívan a gyerekeket egy válás. :(

Persze, vannak olyan kapcsolatok, ahol a válás még mindig a jobbik rossz :((

Szia!

Mi is elváltunk 5 évvel ezelött , és 2 gyermekkel maradtam egyedül. Nagyon fájt , és nagyon sokáig az uj barátnöjét okoltam a kapcsolatunk végéért.2 év kellett amire találtam egy uj szerelmet , és az elözö fájó sebem begyógyult. Azt azért hangsúlyozom , hogy a gyermekeink siha nem érezték azt hogy elváltunk , és soha semmi rosszat nem mondtam az apjukra , és ö sem rám . Nagyon jó a viszonyunk azóta , hiszen a gyerekek örökre összekötnek . Mind kettöknek van az uj kapcsolatábol kisbabája. Az már egy ásik kérdés , hogy a volt párom már megbánta az egészet , és válik az uj nötöl , és nagyon szeretne visszakapni , de már soha nem fog. Boldog vagyok , és ugy érzem olyan szinten megbántott ,hogy azt soha nem tudnám megbocsájtani neki. Ja és a gyerekeket 1 évig hordtam pszihologushoz , mert igy hogy mi békésen váltunk, mégsem tudták feldolgozni. A gyerekek lelkére vigyázni kell nagyon . A párod meg ugy lett volna korrekt az elzö párjával , hogy elöször teljesen külön mennek és utánna lépsz te a képbe, mert ez igy tényleg olyan hogy te tetted tönkre a kapcsolatot, és a gyerekeim is ugy érezték hogy a volt párom barátnöje miatt mentünk szét , és utálták nagyon. Nem kellett tele beszélni a fejüket.Sok türelem , és beszélgetés vezet csak jóra.

Mona!

Nagyon helyesen gondolkodsz..én is elváltam még anno két kicsi gyerekkel..nyomós okom volt rá..de soha ,egyetlen percig sem érezték a gyerekeim, hogy őket NE ugyanúgy szeretnénk mindketten, mint addig, amíg együtt voltunk. Annak ellenére, hogy rettentő nagy hibát követett el az apjuk, sosem beszéltem Nekik ellene!!! És ez így volt jó!!!!