Az örök dilemma (beszélgetős fórum)

Szerintem a férfiak szerint is van ilyen barátság.

Nekem van több fiú barátom és igen, van amelyik többet akart, de én nem, és ennek ellenére megmaradt barátnak, mert a kapcsolatunk fontos volt neki.

Én általában az első pillanatban döntök, hogy a fiút milyen érzelmekkel akarom magamhoz kötni. Pasit akarok belőle vagy barátot. Átmenet nincs.

Én abban nem hiszek, hogy x évig barátok vagyunk, majd hirtelen szerelmes leszek belé vagy fordítva. Az embereket szerintem rögtön az első pillanatban besoroljuk valahová és a szerint közeledünk hozzá és tartjuk meg vagy nem.

Jelenleg is van egy fiú barátom, aki a fiam is lehetne:) Sem ő, sem én nem akarunk egymástól semmit, de jól érezzük egymás társaságában magunkat:)

Általában, de nem mindig. Ha valami lehet igaz, akkor ugyanakkora esély van arra is, hogy ne legyen igaz - ha érted mire gondolok. Ráadásul van az a mondás, hogy kivétel erősíti a szabályt! ;)

Az én meglátásom az, hogy a cikkben emlegetett bizonyos "szikra" sokszor nem több, mint egy hirtelen jött fellángolás. Főleg, ha a barátságban lévő két fél, már jó ideje egyedülálló. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy emberből vagyunk, bennünk is működnek a hormonok és vannak időszakok (pl. tavasz), amikor sokkal markánsabb a hatásuk. A természet pedig az egyszerűségre törekszik, minek pazaroljon energiát valaki más meghódítására, amikor itt van egy ellentétes nemű kéznél... Megvan vele a lelki biztonság, a harmónia, a közös pontok, kell ennél több? Van akinek igen és van akinek nem.

Szóval szerintem létezik barátság férfi és nő között, ami minőségében leginkább a testvéri kapcsolathoz hasonlítható.