Az ölelés jelentősége (beszélgetés)

Érdekes: engem még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy idegen emberek ölelgessenek...

Nekem jól esik mikor az esti mese után átölel a lányom, vagy ülök a gép előtt és hátulról átölel a kamasz(!) fiam, és -egész máshogy, de- jól esik mikor a Párom ölel (épp most vettünk egy nagy takarót, hogy mindketten elférjünk alatta), na de hogy ugyanezt, vagy hasonlót érezzek mikor egy vadidegen ölel, akinek ki tudja hányadik "öleltje" vagyok aznap....

Nekem így hiteltelen az egész.

Tudod, réges régen Mama és Papa idegen volt......

Aztán mi itt vagyunk. :)

Aki rugalmatlan, az eltörik.

Nem lett semmi bajom, pedig én is érzékeny vagyok.

Szeretem magamat is. Sokat mosolygok, ami belülről jön.

Az indokokkal nem értek egyet, mert az irigység gyenge jellemre vall, de

ÖLELKEZNI JÓ!

:)

Nem vagyok fórumozó.Elmondom,hogy a héten sétáltam a

főtéren és fiatalok szólítottak le,hogy megölelhetnek-e? Fülig ért a szám és kölcsönösen ölelkeztünk. Mosolyogva tovább mentem.Volt,aki mordan elutasította

a közeledést. Nekem egész nap jó kedvem lett,pedig nincs ölelés hiányom. Nem került semmibe és jobb lett a világ.

Régen rossz, ha már az ölelésen is vitázni akarunk. :)

Így ebben az olvasatban természetesen igazad van. Csak a pszichológus bújt elő belőlem, amikor elolvastam a cikket.

Van az 5 féle szeretet nyelv. Ebből egy, az érintés. Mondhatjuk, az ölelés. Ha valakinek ez a szeretetnyelve, akkor nem az elismerő szavakra, az ajándékozásra, a minőségi időre, vagy szívességekre van a legnagyobb szüksége, hanem az ölelésre. ha párunkat ki akarjuk engesztelni, hiába halmozzuk el ajándékokkal, ha neki mindennél többet ér egy őszinte ölelés. Viszont hiába ölelgetjük azt, aki az elismerő szavainkra vágyik, mikor tesz valami nemeset.

Szerintem ez az ölelés jelentősége, és a többi szeretetnyelvé is. és bocs ha nem jól gondolom, nem vitát akartam generálni. :)

Tényleg nem lehet helyettesíteni, de félreértelmezni igen. (Persze ha te ölelésre vágysz, akkor nem szóltam semmit, én csak az elméletet látom, amit értelmezhetek). Én magát a feltevést kérdőjelezem meg. Az elején én is a magányt láttam, de a végén egészen mást olvastam ki belőle, azt amit leírtam.

Attól, hogy nem értek egyet Veled, nem jelenti azt, hogy ne lehetne mindkettőnknek igazunk, csak szerre. :)

Kicsit visszás ez a mondat: "Elvárja azt, hogy boldog legyen, miközben lelkétől megtagadja, megvonja a táplálékot." Az embert nem lehet elválasztani a lelkétől, hogy akar az ember lélek nélkül boldog lenni?