Az ölelés jelentősége (beszélgetős fórum)

Te csak hiszed

Ma már majdnem emberi érzéseket is, + arclifejezés feldolgozást is tudnak a robotok

Értelmesen beszélgetni mindesetre lehet velük

[link]

Rgy atamata csak azt tudja, amit beleprogramoztak.

Egy ember, az más. ;)

Az igazinak a párja mindig a "mű"

Az automata nem fárad bele, igaz pénzbe kerül, de bármikor "hajlandó"

Vagy kimész a Hősök terére, ahogy olvasom alnt, és vadidegen ölelése felüdit?

Engem biztos nem!

Pffff!

Nekem az nem köll!

Igazi kell, annak nincs párja. :)

Nálunk Erdélyben,.....

jó volt egy barátnő vigasztaló szava és ölelése"

Aztán annyi! Ezek külsőségek!

Majd ha valaki szinte naponta rádkopog és kibeszélheted magadbol a bajod, akkor lesz valós, de temetés után hazamennek és "pörkölt-sör" aztán elfelejtik az egészet

Az drágább lenne

De lenne piktogramos gomb, hogy férfi, női ölelés kell.

Asztittem, valami jó képű csávó/csaj ölelgetne embereket. ;(

Atamata...... :/

Ha japán és hardver/szoftveres lennék, felállitanék egy ölelő automatát

100Ft-ért egy ölelés és mosolyogva menne tovább a delikvens

[link]

Tessék, lehet menni ölelgetni!

Virtuálisan megölellek! :) Küldöm!

Egészségedre! :)

Idegeneket nem szeretnék ölelgetni, szerető ölelésre vágyom. Kamaszkorom óta. Számoljuk 25 évnek.

A különféle lelki, érzelmi, pszichés, sőt testi volt és jelen panaszaim (egyik) fő okának azt tartom, hogy nincs és nem volt ebben részem.

Nos igen, tényleg borzasztóan fontos az ölelés megléte... Ha hónapokig nincs olyan társ, aki megölelne, akkor depresszióba is tud esni az ember... :D

De ugyanez igaz szerintem a puszira és a mosolygásra is.

Ugyanezt elmondta egyszer régen egy ismerősöm, azóta temetéseken igyekszek én is hasonlóan jól megölelni a gyászolókat (akiket ismerek). Van aki belém kapaszkodik, s akkor tudom, hogy jólesett neki. (Talán nem is vagyok annyira menthetetlen?!)

A gyerek az más, mint az idegen. Akármilyen koszos is, a miénk. :D

Sziasztok!nem vagyok fórumozó párti de ez az ölelés téma...valahogy nekem lelkierő.Nálunk Erdélyben,még nagyon szép szokás a ravatalozóba részvétet nyilvánítani...és egy jó barát,ismerős,rokon aki igaz szívből megölel,sokat segít...Én tapasztaltam mikor fiatalon elvesztettem első férjemet...egyedül és elhagyatottan éreztem magam a ravatal mellett...jó volt egy barátnő vigasztaló szava és ölelése...

A másik dolog pedig egy vadidegent megölelni...a mostani férjemet sok levelezés után láttam meg...és olyan jól esett megölelni...sajnos már rég volt ez is...de az élet az utamba sodort egy idegen férfit..és jó volt megölelni...semmi több...egy jó barát,akinek kellett valaki akit megöleljen.Mi idősek talán jobban ragaszkodunk mindenhez és mindenkihez...és ez jó dolog!Jusson eszünkbe hogy gyerekünket,unokánkat maszatosan is meg ölelgettük,nem mosdattuk egyszer meg.

Bocsánat ha valakit megbántanák az írásommal...nem szeretnem.

Oké...utolsó kérdésre utolsó válasz:

Nem, nem tartom magam senkinél magasabb rendűnek!

Úgy értem, hogy megélem és élvezem az életet derűsen, mosolygósan, ölelősen.

Szép napot! :)

Rendben. Csak még egy utolsó kérdés, puszta kíváncsiságból:

"Én úgy érzem, több vagyok ettől..."

Ez alatt valamiféle magasabb rendűséget értesz? Vagy csak annyit, hogy több élményed van, ezáltal jobb neked?

Valóban nincs hozzá közöd, de érzékeltettem, hogy mennyire mások vagyunk.

És a világért sem gondolnám, hogy rám kellene hasonlítanod...legalábbis én semmiképpen nem szeretnék Rád hasonlítani!

Nem kell, hogy átéld azokat, amiket én szívesen élek meg. Én úgy érzem, több vagyok ettől...

Egyébként nem kívánok erről társalogni Veled tovább.

Amúgy a cikkben van egy mondat, amivel én tudok azonosulni.

Én meg tudok ölelni egy idegent, és bárkire rámosolygok... Ilyen vagyok. :)

"Azt olvastam valahol, hogy az ölelés, ami szívből jön, hosszabbítja az életet, mint egy mosoly is, ahogy jobb kedvre derít minket."