Az én történetem.... Az én kis magzatom elvesztése (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az én történetem.... Az én kis magzatom elvesztése
A természet mindent okkal tesz!---Én ezzel vígasztaltam magam,mikor ikerterhességemből az egyik babám elhalt.A természet tudja,mi életképes,mi nem és elvégzi a dolgát.Kemény ez így kimondva,de ez 100%-ban igaz!Nincs más dolgunk,mint elfogadni és tovább lépni.Az élet még rengeteg csodát tartogat számodra is,csak erősnek kell maradni és ki kell várni.
Beszéld ki a dolgot magadból és lépj tovább!
Semmi képp ne engedd meg magadnak,hogy a depresszió a hatalmába kerítsen!Igen is kellj fel és sétálj nagyokat.lásd meg az életben az apró kis csodákat.Ne feledd:a férjednek sem egyszerű időszak ez,csak Ő testileg nem sínyli meg úgy,mint Te!
Gondolkodj pozitívan:minden rossz után valami jó következik!
Sok erőt és kitartást kívánok nektek! :)
Én is átéltem, nálam a 9 hétben szívleállás volt..
Az időre kell bízni a gyógyulást!
Csak rajtad múlik, hogy meddig nyalogatod a sebeidet.
Fogadd el, hogy ennek így kellett történnie, mást nem tudsz tenni.
Teljesen átérzem a helyzetedet.
Én januárban mentem ezen keresztül, a 9. hétben. Közel 5 év várakozás és küzdelem után, ráadásul a 3. lombikprogramból fogant baba volt. Nem kívánom senkinek ezt a fájdalmat. És ezt valóban csak az érti meg, hogy mit érzünk ilyenkor, aki már sajnos tapasztalta. Hogy azóta milyen? Kicsit már jobb. Én is azt várom, hogy újra a pocakban lehessen egy baba, talán úgy már könnyebb lesz. Vagyis csak remélem, hogy lehet, mert mint azóta kiderült, miómám van (talán a vetélést is az okozta), és még előttem áll egy műtét.
Kívánom, hogy mielőbb valóra váljon az álmod!
Sajnos az Utrogestan ez az egyik hatása,hogy a nem fejlődő magzat kilökődését akadályozza. Én is átestem sajnos ezen, volt 5 terhességem, és ebből 1 baba sikerült, ő már 8 éves, szegénynek évek óta küzdünk egy tesóért :-(
18-6-11 hetesen vesztettem el a magzatokat az utóbbi 2 évben. És már nagyon belefáradtam...
Nagyon nehéz feldolgozni,nem áltatlak....
Nagyon sajnálom a veled történteket!
Nagyon sok erőt és kitartást kívánok!
Próbálj pozitívan hozzáállni a dolgokhoz!
nekem is ez segített!
A 7. terhességemből született meg a kislányom. Az első terhességemnél a babóca és én is betegek voltunk és elvették. Ezután 5 vetélés következett.(((
Az utolsó vetélés után megbeszéltük a párommal,hogy tervezetten többet nem próbálkozunk. Lelkileg nem tudtam volna mégegy vetélést elviselni. A természetre bíztuk.
Az első alkalommal megfogant a kislányunk.
Majdnem 40 éves voltam. Senki nem bízott abban,hogy egészséges babánk lesz.
Szerencsére a problémákkal nehezített terhesség végén egy gyönyörű kislányom született,aki 18-án volt 3 éves.
Ő a mi kis csodánk.)
részvétem kívánom és nagy kítartást,mert sajnos az aki küzd azért,hogy gyereke legyen az soha nem tudja feldolgozni.
2007 óta 4 babát gyászolok 26-19-21- hetest és egy méhenkívűli.
Én egy hónapja amikor koraszülőt lett a baba olyan szobatársat kaptam aki azt mondta ott hadja a korházban a babát:(
Együttérzek veled, a többi hozzászólóhoz hasonlóan én is átéltem ezt a rémálmot.
12 hetes voltam az első babámmal, amikor az uh. extrém magas tarkóredőt mutatott, illetve az orrcsont hiányát:( Azonnal genetikára küldtek, chorionbiopsziát végeztek és semmivel sem próbáltak nyugtatni, csak hogy fiatal vagyok, a következő babám egészséges lesz. Én akkor még egyáltalán nem akartam/bírtam a következőre gondolni, hiszen ő még ott volt bennem.. Azt mondták 10% esélye van, hogy egyáltalán megszületik, de egész biztosan beteg lesz, így azonnal aláíratták velem az abortusz papírokat. A többi fájdalmat itt nem részletezném, hisz ez most nem rólam szól (talán majd egyszer én is kiírom magamból ezeket a szörnyű, tavaly novemberi napokat), sokkal inkább biztatni szeretnélek. Mi 3 hónapot vártunk a műtét után, hogy picit testileg-lelkileg összeszedjem magam és a próbálkozás első hónapjában megfogant a második kis csodánk. Pár nap múlva töltjük a 31. hetet a kisfiammal. Nem kívánom senkinek azt a stresszt, amivel útnak indultunk arra a bizonyos 12. heti ultrahangra, de azt igen, hogy hamarosan te is sírj úgy örömödben, amikor közlik a jó hírt: egészséges a pici. Sok erőt és kitartást kívánok nektek a feldolgozáshoz (mert most ez a legfontosabb), majd a boldog babaváráshoz!
Nóri
nagyon sajnálom...
Minden jót nektek és minél hamarabb egy tündéri kismanót ++++++
Hú nagyon sajnállak. Nagyon sok megpróbáltatásokon kellett most végig menned. De valamiért Neked ezt az utat kellett kijárni.
Én is elvesztettem a pici babánkat, s nekem is a 10. héten derült ki, hogy nem fejlődött. Leírhatatlan ez az érzés, ami ekkor körül veszi az embert. De fel a fejjel, az a lényeg, hogy lelkileg meg tudj erősödni, el tudd engedni a picikédet. Elfelejteni sosem fogod, s nem is kell, csak engedd el Őt! Sokkal hamarabb fog jönni a következő, és sokkal hamarabb tudsz felerősödni is. Én az első hetet végig bőgtem. Aztán azt mondtam, hogy talpra állok, elengedem Őt. S rá egy hónapjára megfogant az én pici hercegnőm, aki immáron 15hónapos, és 2hét múlva érkezik a kishúga! nekem is azt mondták, hogy genetikai rendellenesség lehetett. S 2két év elteltével a második kis hercegnőnket várjuk. Szóval fel a fejjel, igenis jönni fog a második, csak próbálj meg talpra állni, megerősödni, mert ez a legfontosabb. Amint a tested lelked felkészül rá, jönni fog a következő. Kívánom, hogy mihamarabb legyen pocaklakótok, és sok egészséget, boldogságot Kívánok Nektek, megérdemelnétek végre!
A saját bőrömön való tapasztalattal mondom, hogy tudom mit érzel....Úgyis sikerülni fog, nincs lehetetlen!!! Erőt vettem én is magamon, mert fiatal vagyok, nem áll meg az élet, és "élnem kell, hogy életet tudjak adni"!
Sok sikert a továbbiakban!
Nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked, nektek a következő hetekhez. Együtt vártátok ezt a kis csodát, együtt kell majd lelkiekben is elengednetek.
Remélem, mihamarabb rendeződnek a dolgok és egy könnyű, csodaszép terhesség után gyors és könnyű szülésed lesz!
Ölellek!
Együtt érzek, én is átéltem. Így igaz, mielőbbi babásodást Nekünk!
UI: Nekem egyszer azt mondták: "Azok érdemlik meg a legjobban, hogy Édesanyák legyenek, akik megszenvedtek érte." Nagyon-nagyon. Lélekben-testben....Én még gondolok rá, pedig 1év 8 hónapja történt. Kívánok sok erőt a feldolgozáshoz.
Nagyon sajnálom ami veled történt.Ez egy borzasztó dolog egy nő életében,nehéz elfogadni.
Én 2x vetéltem el,az elsőt nagyon akartuk ő a 12. héten hagyott itt minket.Nehezen dolgoztuk fel a férjemmel,de párhónapra rá megfogant a kisfiam.Így Ő segített.
A harmadik gyermekem születése után újra terhes lettem ikrekkel,nagyon örültünk,mert mindig ikreket akartunk,de sajnos ők sem maradtak velünk.
De a két vetélésem ellenére három gyermekem van akik feledtetik velem a fájdalmamat.
Hidd el ha ott lesz a babád a pocakodban és a kezedben kicsit könnyebb lesz.
Ha letelt a pihi idő újra bele kell vágni és nem feladni,mert úgy is sikerülni fog!!!:)
Fel a fejjel!Ölellek!
Őszintén együtt érzek veled! Nagyon sajnálom, hogy át kellett ezt élned. Én márciusban voltam műtve.
Bízom benne, hogy hamarosan mi is babázni fogunk :)
A szobádban vagy, halkan bemegyek, leülök melled.A vállamra teszed a fejed és érzem hogy szenvedsz.Mindketten hallgatunk csak én szolok gondolatban hozzad.
Ezek a percek elhalványodnak ugyan, de váratlan pillanatokban mindig eszedbe fognak jutni majd. Hogy könnyebb legyen, ne arra gondolj, milyen rossz hogy nincs mar, mert ellene nem tehetsz, inkább emlékezz, milyen csodalatos volt az a rövid idő ami megadatott nektek... együtt.
Egy jó barát.
Szörnyű, ami veled történt, igazán azok érzik ezt át, akikkel már megtörtént. Bízz benne, hogy három hónap elteltével ismét megpróbálhatjátok és SIKERÜLNI FOG! Átéltem én is , egy 9 hetes rutinvizsgálat után halt el a magzatom... persze azt mondták, hogy nem attól volt, de én éreztem, hogy túl erősen nyomkodta meg az orvos...
Akkor megfogadtam, hogy a következő terhességemnél nem fog senki kézzel vizsgálni, az első 10 hétben csak ultrahangos vizsgálatot engedtem! Utána a terhesség alatt végig csak egy doki vizsgálhatott meg és ő is -szerencsémre- az ultrahang mellett volt. Gyönyörű, egészésges gyermekem született a vetélés után 1 évre!