Az én fogyásom (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az én fogyásom
ez így igaz....a minap megkaptam egy oszt.társamtól, hogy ha már neki álltam fogyni miért nem fejeztem be mert még mindig dagi vagyok...mert ő az én magasságomhoz 60kiló szeretne lenni...
mondtam neki, hogy én pont így érzem ideálisának magam...és a teatömeg index szerint is ez már ideális..
én nem egy csontlika akarok lenni...és ő ezt a 170cm-vel és 55kilójával nem érti meg, mert ő még mindig fogyózik mert dagadt...
Igazad van, én sem hiszek a megszorításban. Eszek mindent, időkorlátokat sem tartok, csak a mennyiségekre figyelek, de azt se mindig. Egyre kevésbé kell figyelnem a mennyiségre is, már nem tudok egy pizzát megenni, 2-3 szelet a maximum. Január óta kb. 15 kiló ment le, szenvedés és sajnos sport nélkül.
A futást még szeretném elkezdeni és folyamatosan művelni, de ez nehéz lesz most, valahogy nincs meg a motiváció.
Én fél évig tartottam magam bekattanva egy egészségesnek tartott étrendhez (csökkentett CH, az is fehérlisztmentes, cukormentes, sok zöldség, sovány állati fehérjék, összesennapi kb. 1300-1400 Kcal, heti 4X 1 óra mozgás).
gyönyörű ütemben fogytam, összesen 20 kg-ot, és elértem az ideális súlyomat, 174 cm-hez 63 kg-ot. Sajnos a rengeteg célirányo storna ellenére is nem kerekebb, feszesebb lett a fenekem, hanem ronda csaffadt lapos, ez volt az első dolog, amikor azt mondtam, ez még kövéren is szebb volt, aztán kezembe került egy szuper fényképes süteményeskönyv (addig is sütöttem minden hétvégén-második hétvégén diabetikus sütiket), és először mondtam ki hangosan, hogy boldogabb voltam kövéren amikor megengedtem magamnak, hogy ilyesmiket is egyek.
Aztán kimaradt a vérzésem, pedig nem voltam állapotos. Tudom, hogy az első, ami ilyenkor felmerül, hogy TÚLZÁSBA vittem a fogyást, de nem, nem volt kevés a kalória, napi három zsemle volt a min. ch, sok-sok zöldség, jó miőségű húsok, és a mozgás is Pilates és Callanetics, nem túlerőltető súlyzós edzések.
Na itt azt mondtam, hogy állj. Aztán elszaladt velem a ló, feljött pár kiló, most kb. 66 kg vagyok, és próbálom megtalálni az egyensúlyt az étkezésben, de ez a legnehezebb. az biztos, hogy az agyam még annak a gondolatára is lázadozik, hogy komolyabb étrendi megszorításokat vezessek be....
szerintem ha valaki nem szorul orvos által előírt megszorító diétára, pl. cukorbetegség miatt, akkor nem szabad szigorú korlátokat állítania maga mellé, nehogy előbb-utóbb úgy fellázadjon a szervezete, mmint az enyém. Pedig nem is vontam meg tőle igazán semmit, csak voltak dolgok, amelyekre azt mondtam: "én ezt em eszem meg". Ettől is be lehet sokallni.....
Jaaaaa, úgy más:( nekem olyan alacsony, hogy nap közben is félig alszom:DD
Persze, de ezzel szerintem a legtöbb ember így van, hogy neki kell elhatározni, hiába mondogatják, és hiába tudja, hogy igazuk van, akkor is:D
Mondom neki, hogy igaza van, tudom is :) De azt is mondom, hogy nem fogom csinálni, mercsak :D
Nagyon magas a vérnyomásom és félt. Neki meg a cigit kéne letennie, ezt ő is tudja, de tisztában vagyok vele, hogy csak ő dönthetz. Ebben nagyon egyformák vagyunk :)
:DD Jaja, addig úgy csinálsz, mintha egyetértenél, közben meg az megy a fejedben, hogy pa-pa-pa-pa:DDD
AMúgy a kávéval mi a gond? Amíg egy nap 1-2 csészével iszol, kifejezetten jót tesz:)
A párom most mondogatja, hogy jó lenne, ha újra futnék, meg le kéne tenni a kávét. Tudom, hogy igaza van, de még nem érzem, hogy kéne. Addig meg bólogatok, hogy igaz :) De ez fordítva is így van, ha valami nem tetszik én is mondom neki, de tudom, hogy neki kell döntenie.
A család már rég letett arról, hogy befolyásoljon :)
Engem zavart, de ha azt éreztem volna, hopgy ereőlteti akkor belépett volna a dafke-effektus.
Konok vagyok nagyon :)
Szerintem mindenkit más motivál, nem vagyunk egyformák.
Azért is jó, hogy azt éreztem, elfogad mert így biztosabb vagyok benne, hogy bármi jön mellettem marad. Vannak a hízásnál sokkal durvább bajok is, amik külső változással járnak.
Sokkal könnyebb úgy fogyni, hogy azt érzed elfogadnak. A párom sosem éreztette velem, hogy ne lennék kívánatos kövéren (mert igenis, 85-90 kilósan az voltam). De azt se hazudta, hogy nrm tetszettem neki jobban vékonyabban. Őszinte volt mindig.
Mióta fogyok rendszeres a visszajelzés, hogy tetszik neki a dolog :) És mivel kövéren se hazudott biztos lehetek benne, hogy most is őszinte.
Egyetértek, én se tudtam elfogadni magam, pedig akkor a körülményeim inkább azt indokolták vna, hogy jól érezzem magam a bőrömben, mint most. Mindig összefontam a karjaim a hasam előtt, hogy ne látsszon, meg nyáron is vastag pulcsiban jártam, hogy ne látszódjon ki az "úszógumim". Utáltam a tükörbe nézni, utáltam saját magam.
Nem mindenki tudja ám olyan könnyen elfogadni magát, pedig 160/68-69 voltam, nem voltam olyan szörnyen dagi.
De tény, hogy egy db-ig én is mondogattam, hogy fogadjanak el így.
akkor én is fura ember vagyok...mert rajtam is csak 14-15kiló felesleg volt, de nem éreztem jól magam....egy bálnának éreztem magam aki csak guru nem megy...takargattam magam...soha nem vettem fel szoknyát...de most 70kilósan jól vagyok bikinibe fényképezem magam...szoknyába járok....szűk szexi ruhákba...
pedig engem is szeretett a párom 63kilósan is annyi voltam mikor megismert...és szeretett 84kilósan is...és most is 70kilósan...de 84kilóval nem tudtam boldogan élni...
pedig sokáig én is tiltakoztam és magyaráztam jó így...de nem volt jó...most jó...nem is vékonyan de nem is kövéren..
Nekem 95C kellett 74 kilósan, most 54 kilósan 85B
Széles a hátam:)
Úgy gondolom, hogy mindenkinek meg kell találnia azt az életmódot magának, ami a legmegfelelőbb és amitől jól is érzi magát.
Én is nagyon sok mindennel próbálkoztam a második gyerekem születése után, mert nem tudtam magam elfogadni olyannak, amilyen vagyok, 15 kg plusszal. Előtte csinos voltam, nem volt gond, hogy beér-e a nadrág vagy kibuggyan a hasam, ha egy szoknyát feltépek magamra. Én is sok féle diétával próbálkoztam, mozogtam stb., de 5 kg-nál több soha nem ment le, aztán meg beleuntam.
Egy ideje itt a Hoxán fedeztem fel a testkontrollt, hihetetlen, hogy mire képes. Rövid idő alatt 7 kg-tól szabadultam meg, de nekem ez vált be, még jól is érzem magam tőle, és nem untam bele.
Tehát nem kell nagyot változtatani az eddigi szokásainkon, mindenkinek meg kell találnia a neki legmegfelelőbb "diétát", mert nem vagyunk egyformák. Ami a legfontosabb, hogy egy kis mozgást mindig be kell iktatnunk az életünkbe.
Ja, a fő része a témának: nem hülyeség a szobabicikli, nekem azért 2 hét alatt levitt 3kg-ot. Nem mondom, hogy sok, de szerintem ez így ideális. Naponta 5 Kcal-val tekerek többet, igaz, jó pörgős metálra, ami dübörög az mp3-ból, így nem zavarok senkit vele -merthogy éjjel tekerek, vacsi után:) Ha meginnám a napi 1 liter folyadékot, szerintem már jóval kevesebb lennék kg-ban.
Ja, a bicó élvezeti értéke megfizethetetlen, mivel sokkal jobb a hangulatom, a közérzetem és nem vagyok olyan fáradt, és ezt ugye a családom kifejezetten tolerálja.
Futni szerettem volna, de sajnos a csípőizületeim már annyira tönkrementek, hogy a tekerés is tisztes fájdalommal jár:( De hát a cél szentesíti az eszközt, egyenlőre jó adag fájdalomcsillapítót tömök magamba, de ha nem 1 mázsa terheli majd az izületeket, ilyen gondom sem lesz már...
Mozgásról még annyit, hogy hastáncolok és zumbázok, tehát ne lusta tehénnek tartsatok, hanem hormonális gondok miatt vagyok ily szép szál menyecske...