"Az én egyetlen feladatom az, hogy legyek." (beszélgetés)

Üres frázisok. Mindenki úgy éli meg a napjait, ahogy azt a legjobbnak véli. Lehetnek azok hibás döntések is, de azok csak a jövőben derülnek ki. A mai döntéseink a későbbiekben profitálnak jó, vagy rossz, semleges hatást gyakorolnak az életünkre.

A diktátorok anyja is jó döntésnek gondolta valószínű, hogy megszülje gyermekét, akik aztán milliókat öltek, ölnek meg.

De unatkozó embereknek jól el lehet ezen csámcsogni.

Ne agyban tégy valakiért, hanem a gyakorlatban.

"csend tábor" meg ilyenek.. ismerős.

Nem mondom, hogy nincs valami haszna, mert van. De jó tudni ebben is a mértéket.

Szia!

Több embertől hallottam már, akik úgymond a halál kapujából jöttek vissza, hogy teljesen átértékelődött az életről való gondolkodásuk, felfogásuk. Már másként néznek a világra.

Viszont amit itt hozol idézetet, az nekem egyáltalán nem tetszik. Bocs, de nem. És nem gondolom, hogy azért nem tetszik, mert még nem voltam a klinikai halál állapotában.

Azt el tudom képzelni, hogy az az ember, aki visszajött a halál torkából, tényleg örül, hogy visszajött.

De miért jó az, "hogy minden úgy van, ahogyan ebben az időpillanatban lennie kell." Ez egyfajta belenyugvás mindenbe. Nem. Nem úgy jó minden, ahogy van.

Az egész idézet számomra borzasztóan csöpögős, pedig alapjáraton érzelmes típus vagyok, de ez nekem már sok.

Ez a "mások és a körülöttem lévő világ tökéletessége" - atyám, hát futkos a hátamon a hideg. Miféle tökéletesség? Nem. A világ közel sem tökéletes. Az emberek sem azok. Bár vannak bőven, akik annak tartják magukat. (Ez irónia volt).

És akkor a kérdésedre válaszolva: nem. Szerintem nem lehet olyan életet élni, ami az idézetben le van írva.

Nem én voltam 😂

Elég gáz ez az állandó spirituális onfenyezes, ami ömlik az emberre mindenhonnan, a maga nyakatekert szavaival.

Kezdve az "időpillanattal" 😂

Az embert az ilyentől máris átjárja az áhítat?

"Fizikai idősík" és minden egyéb süketelés nélkül Embernek kell lenni, és "nem ártani" (utóbbi Hippokratész eletfilozófiája)

Szép gondolatok, de én nem igazán tudom elfogadni azt, hogy az egyetlen feladatom a létezés.

- Kínai tanítás szerint:

"Tanuld meg megváltoztatni azt, ami nem tetszik és amin változtatni tudsz. Tanuld meg elfogadni azt, ami nem tetszik, de változtatni nem tudsz. Tanuld meg a kettőt megkülönböztetni egymástól."

Mert a világ körülöttünk egyáltalán nem tökéletes! Réges régen elrontottuk, van rajta mit javítani bőven. Nem igazán látom a tökéletességét. :))

- Célokat kell kitűzni, melynek megvalósítása során:

"Nem az a lényeg, hogy elérted, megvalósítottad a kitűzött célt. A lényeg, az oda vezető út megtételének minősége!" (Kryon-tanítás)

Hogyan, miként élted meg közben a nehézségeket, az akadályokat, milyen belső érzésekkel, gondolatokkal, hittel, bizalommal mentél előre, vagy csak éltél, hagytad, hogy az élet sodorjon.

Közben azért vigyázni kell, mert:

Tibeti tanítás szerint: Aki fél szemével örökké a végcélt lesi, könnyen elvétheti az oda vezető lépést.

Utunk, létezésünk során tudnunk kell, hogy hova, merre tartunk, mit akarunk elérni, de a közben jelentkező eseményekre úgy kell reagálnunk, úgy kell válaszolnunk, hogy az eredeti célt nem tévesszük szem elől.

Kínai bölcs:

"Élj úgy, hogy amikor lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen azt végig nézned!"

És azt hiszem, ebben a mondatban minden benne van: a cselekvés, az alkotás minden öröme és nehézsége, az élet, a létezés boldogsága, esetenként keserűsége, a kisebb-nagyobb kudarcok, és az önmagunkkal való harc, melynek során ismét csak felállunk és újabb hittel, töretlenül megyünk tovább...

Véleményem szerint valahol mindezek így együtt rakják össze az élet értelmét, lényegét, az "ÉN VAGYOK!", a létezés tudatosodását, megélését.

Persze ez igen-igen szerteágazó, és nem mindenkinek ugyanazt jelenti.

Attól függ, hogy: mi célból születtem e világra, ebbe az életbe, ebben az életben!!

Sziasztok!

Egy kedves fórumozó társam küldte el nekem az alábbi idézetet.

"Inkább úgy tekintek a világra, hogy minden úgy van, ahogyan ebben az időpillanatban lennie kell. Az én egyetlen feladatom az, hogy legyek. Az a dolgom itt, hogy önmagam legyek, annak a szeretetnek a kifejeződéseként, aki vagyok, hogy lássam önmagam, mások és a körülöttem lévő világ tökéletességét, és folytassam az életemet a fizikai síkon. Ez minden, amit mindenkinek tennie kellene."

Anita Moorjani: "Meghaltam, hogy önmagamra találjak" c. könyvéből

Ez a gondolat egy olyan hölgytől való, aki a klinikai halál állapotában volt és visszajött.

Teljesen másként tekintett az életre ezután.

Fenti idézet ragyogóan összefoglalja az új életszemléletét.

---------

Mi a véleményetek az idézetről?

Nagyon elvont, és egy idilli képet fest az élet brutál valóságában?

Ha mindenki így gondolkodna, akkor nem haladna a világ előre?

Ebben az időpillanatban biztos, hogy nem olyan a világ, amilyennek lennie kell?

Tényleg az egyetlen feladatod csak az lenne, hogy legyél?

(Gondold át azt, hogy mit jelent számodra az a szó, hogy "LENNI"! Nehogy félreértés legyen, a LENNI nem azt jelenti, hogy lébecolni, ellenni, lustálkodni, túlélni, stb.)

De nem szövegelek tovább, felteszem a "fő" kérdést:

Szerintetek lehet olyan életet élni, ami az idézetben le van írva?