Az árnyoldalak (beszélgetős fórum)

Szia!

1. Tudd meg fizikailag rendben van e minden. Ez fontos, saját tapasztalat hogy az egészéges életmód csak az egészséges embernél működik , betegnél nem. Sőt inkább csak kihozza a bajt , ami nem baj, így kezelhető leszel.

De itt sem kell feladni ,, mert ha kezelnek akkor leszel egészséges, és karcsú is. Tényleg , ez is saját tapasztalat.

Nem lesz energiahiány, fáradság , deperesszió stb.. mertt jól leszel. Megint saját tapasztalat ez is.. Én is szenvedtem ezektől kezeletlenül én is éltmódot váltottam és évekig csak irigykedtem. Mára nem kell.

Mit kell ehhez tenned:

Mondd el a háziorvosnak ezeket amiket a cikkben leírtál. Vagy menj be a legközelebbi korházba ahol tudd meg mondjuk egy nővértől, orvostól akárkitől, hogy ezekkel a bajokkal hova is kellene beutalót kérned hogy teljesen kivizsgáljanak. Ha kell kérdezz meg több embert is! X emerből 1 foglalkozni fog veled.

Pl elviheted ezt a cikket is ha jól összefoglalja a tüneteidet. Szoktak az ilyesminek örülni. :) Tényleg.

Nem kell minden vizsgálatot egyszerre elvégeztetni, mert az hosszú idő, de ha felajálanak egy bent fekvéses teljes kivizsgálást azt is elfogadhatod.

És ha tudod hogy minden rendben van . Akkor tényleg csak az akarat erő hiányzik.

De ha nincs rendben valami, akkor a kezeléssel, számodra egészséges diéta összeállításával, biztos hogy lemegy az a pár plusz kiló, és te sem fogod hiányolni azokat a plusz ízeket.

És a diéta kezelt betegséggel nem lesz kínlódás, ez biztos. :)

Kitartást neked! Sok jótanácsot kaptál itt, ollózd össze, ami rád illik és ne add fel.

Tényleg az ideális étrend a titka és ehhez nyugodtan kérj segítséget. Én is innen onnan keresgéltem, használtam Bérest, meg Norbit, meg esetleg diétás kihordók menüösszeállításából merítettem ihletet. Amúgy mindent lehet csak mértékkel. Az update pontrendszer tökéletes arra, hogy elsajátísd mi tiltólistásabb és mi szabadabb. Egy pár hónap és belejösz és már magadtól fog menni az egész. Rutinból.

Én soha nem voltam depressziós, csak az elején. Az első 5-6 hét volt piszok nehéz, amíg átálltam, de utána már tényleg kicsattantam.... akármennyire is hihetetlen. :)

Szóval sok sikert!

Köszi. :)

Amúgy nem vagyok karcsú és vékony, soha nem is leszek, mert ahhoz már annorexiásnak kéne lennem, hogy a csontsovány alkatot elérjem. Csak magamhoz, a képességeimhez mérten próbálok meg jól kinézni... mert amúgy azt elismerem, hogy vannak alkati akadályok. Tehát ha megveszek sem leszek soha Cindy Crawford.... ki ma a divatos ilyen személy.

Szóval azért a célnak is reálisnak kell lennie.

Sokan ugyanis úgy fogyóznak, hogy egy olyan ideálhoz akarnak hasonlítani, ami tényleg elérhetetlen, és mivel tepernek e felé az ideál felé vakon, észre sem veszik, hogy közben lefogytak és jobban néznek ki. Meg sem hallják, ha dícsérik őket, mert számukra az ideál az a bizonyos példakép. Sok ilyennel is találkoztam... na igen, ez már ugye az annorexia előszobája is lehet... valahogy be kell lőni az egyensúlyt. Megtalálni, hogy a cél reaális legyen. Szoktam javasolni, hogy ha másként nem megy, akkor legyenek mérföldkövek, amik között akár meg is lehet pihenni, jutalmazni kicsit... persze ésszel, de ez is segít olyanoknak, akiknek több inspirációra van szükségük. Szóval ez is egy lehetőség.

Különben én is irigy vagyok a vézna p'csákra, akik zabálnak és nem híznak és mégis jól néznek ki. ;)

Életmódváltás = amikor nemcsak két hétig, egy hónapig csinálsz valamit, hanem életed részévé, a mindennapoddá válik.

Életmódja válogatja, hogy az arra való váltással egészségesebb vagy-e, jobban érzed-e magad, vagy gyenge, fáradékony és depressziós-e valaki.

Engem a régi életmódom a sok szénhidráttal, kevés mozgással tett depresszióssá, a mostani a sok fehérjével, salátákkal gyümölcsökkel, mozgással kiegyensúlyozottá és boldoggá.

A reagálásodból az látszik, hogy te egy nagyon is okos, érett, belátó ember vagy:) A helyedben most sokan sértődötten és mérgesen reagáltak volna, pedig az ugyebár semmiben sem segít:)

Szerintem egyél azt, ami jól esik, csak kicsit korlátozd le a mennyiségeket. Ne számolgasd a kalóriákat, mert fárasztó, és valamilyen szinten tényleg hajlamosít a depresszióra. Egyszerűen csak mondd azt magadnak, hogy a második tányért már nem szedem ki magamnak.

Mozogj, mert azzal gyönyörű tested lesz, még akkor is, ha kilóban nem változol.

Végül pedig: méretkezz meg egy héten egyszer. Ha túl sokat látsz, tarts egyetlen gyümölcsnapot, vagy salátanapot, azzal máris korrigáltál.

Véleményem szerint neked ennyi bőven elég, semmi étrebdet nem kell tarts, semmi kalóriát nem kell számolj. Én sem csinálom, csak ezt a három dolgot tartom be és ezzel jól megvagyok.

És igen, az út bizony ki van kövezve nehéz pillanatokkal, sírással, át virrasztott éjszakákkal, kemêny, súlyos depresszióval...hajjaj! Nagyon is! De most vagy ezt látom vagy azt, amiért teperek. Ezt megint eldönthetem. És mivel fiatal vagyok és per pillanat is rengeteg minden van a fejemben, tudom, hogy lesz mêg részem kínszenvedésben...a fogyás terên is, ugyanis épp terhes vagyok és biztos nem súlyleadással fog végzôdni, de nem csaphatom fel a kezem a levegôbe, hogy hát ennyi! Már csak magam miatt, a saját önbecsülésem miatt sem.

Meg hát mit szólnának az ismerôk, ha egyszercsak kidôlnék? ;)

Én csak azt nem szeretem, ha azt mondják:persze neked könnyû, mert... Az elet tobb teruleten is. En csak azert mondtam, amit mondtam, mert az en tapasztalatom, hogy az életben (legalabbis nekem igy volt) meg kell küzdeni mindenért. Ha nem tettem volna, akkor valószínû 3 mûszakba güriztem volna minimalberert egy szövôgyárban, amíg be bem zárják és én munkanélküliként nem maradok. És szívnâm a cigit és lennék vagy 100 kiló...mert kb az életkilátásaim ezzel voktak egyenlôek. Innen nézve küzdelem volt minden és lehet, hogy 35 évesen még nem vagyok öreg, de amit eddig meg tanultam, hogy muszáj a lehetetlent legyôzni. Legyen az bármi: cigi, súly, tanulás, munka...bármi.

Amúgy anyukám azt a példát mutatta, hogy másoknak könnyebb, meg bezzeg nekik azért van mert szerencsések, szóval ezen is túl kellett jutnom, amit 20 évesen kezdtem el. Amúgy anyukám is kövér, és ô is azt mondja, majd korral máshogy lesz. De én remélem, hogy nem, mert tudod emlékszem, amikor kislány voltam és ô volt annyi idôs mint most én, ô már akkor ezzel jött.

Lehet, hogy alkati kérdés is, nem tudom. Csak azt, hogy akár így, akár úgy küzdeni, kitartani piszok nehêz. De vagy el akarunk, és tényleg, komolyan el akarunk érni valamit vagy sem. Az életben semmi sincs ingyen, miért mit kell fizetni. Ezt én így fogom fel.

Szia!

A cigiről lemondtál,de nem úgy hogy naponta el kelett szívni 3-5 szálat?Én is a cigiről könyen lemondtam.

"5 évesen amikor az első nagy fogyokurámat csináltam,lefogytam 30kg,nagyon nagy akaraterő kelett és nagyon boldog voltam hogy sikerült.Én lánykoromban mindig normál súlyban voltam,soha nem számoltam kaloriákat,nem fogyóztam,csak a terheségek,szülések után lettek problémáim.Na a nagy fogyás után,jött még egy gyerek,utánna is fogytam 13kg,de nem sikerűlt az egészet leadni,még maradt 5kg,aztán ment az örökös fogyizás,fogytam,híztam...volt amikor több volt az akaraterőm és lement 13-25kg,de sajnos ahogy egy kicsit elengedtem magam,egy ünnep,szülinap,szabadság,már jöttek vissza a kilok és utána mind nehezebben tudtam rászánni magam, a fogyizásra nem beszélve arrol hogy a kilok is mind joban ragaszkodtak,mind nehezeben mentek le,az ember hiábavalonak látja a küzdelmet.Senkinek sem kívánom azt a sok szenvedést,álmatlan éjszakát,korgó gyomrot.Azt hiszem hogy te sokkal fiatalab vagy,25-35 évesen én is így beszéltem,most már azért egy kicsit másként gondolkodok.Te nagyon ügyes vagy,azt kivánom neked hogy ne éld át soha azt amit én,sikerüljön a súlyodat megtartani és mindig legyen akaraterőd .Nem azt mondom hogy neked vagy másnak könyű fogyozni,de nállam eljött egy olyan korszak amikor már semmi akaraterőm nem volt,ha valahol árulnak ilyet,szoljatok mert minden pénzemet odaadom .

Amugy a tanulásnál is igaz hogy a szorgalommal sokat lehet elérni,de sajna szorgalmat és kitartást sem lehet venni,ezek olyan adotságok amivel születünk,persze még lehet fejleszteni,ez a szülők dolga,de egy humán beálitottságu egyénből sosem lesz matekzseni,vagy programozó matematikus.Kérlek ne vedd kioktatásnak amiket írtam,én is csak a saját tapasztalatomat írtam és nagyon őszinte vagyok,pedig hidd el hogy nem könyű bevallani azt hogy elfogyott az erőm,hogy az agyam már nem ura a gyomromnak,a lábaimnak amikor megyek keresgélni valami nassit,ezt nem kívánom senkinek.

Drága vagy, de ez csak kifogás, hogy persze, te nem is voltál kövér. Könnyebb a másiknak azt mondani, hogy neked könnyű, mint mondjuk észrevenni azt, hogy komolyan tett valamiért, hogy elérje. Mert ezzel magamat védem. Ez nem csak a fogyókúrával van így, de minden mással.

Csak mert én nem két pofára zabálom a csokit, csak mert meg tudtam állni, hogy ne egyek többet nem jelenti azt, hogy én nem szeretek enni és nem voltam kövér.

167 centihez voltam 84 kiló. Normál esetben 57-60 kilónak kéne lennem, tehát a leadott 19 kiló után is maradt rajtam túl súly. Szerinted én miért híztam el? Mert nem szeretek enni? Már miért ne szeretnék? Ugyanúgy imádom az ízeket és én is sokszor csak az evés öröméért eszek. De nem fogok azzal takarózni, hogy hát én ilyen vagyok, neked meg könnyű.

Nem, nem volt könnyű, de ezt írtam is, hogy baromi nagy kitartás és önfegyelem kell ehhez és azt is írtam, hogy sokakból ez hiányzik. De erről ki tehet? Az aki megcsinálta?

Én csak a tapasztalatomat írtam le és igen, az volt a legnehezebb része, hogy nem zabálhattam felhőtlenül. Ugyan nem éheztem soha, és finomakat is ettem, de mégis hiányzott valami. De közben ettől függetlenül volt egy célom, amiért ki akartam tartani. És ki is tartottam. Megmutattam, de ehhez erő kell. Tény.

Az is igaz, hogy nekem baromi nagy a kitartásom. Makacs vagyok, ha egyszer vlamit a fejembe veszek, de ez nem jelenti azt, hogy nekem könnyebb lenne meghoznom egy döntést, vagy lemondanom valamiért a cél érdekében. Ugyanolyan nehéz, csak én mutogatás, meg neked könnyebb helyet megcsinálom. Ez a különbség.

Szóval lehet kifogásokat keresni, meg génekre fogni (én is hajlamos vagyok a hízásra) vagy meg lehet csinálni. Ez a két választás van. Kérdés te mit szeretnél?

Amúgy az életben mindig van választás mindenben és az, hogy te mit választasz az a te döntésed. Senki másé... meg lehet csinálni, ha az ember akarja. Mint, ahogy az egyik ember azt mondja, hogy á, én hülye vagyok, em tudok elvégezni egy egyetemet, a másik meg azt mondja, hogy el tudom és elvégzi. Egyik sem hülyébb, mint a másik, csak az egyik elhiszi, hogy meg tudja csinálni a másik meg inkább kifogást keres arra, hogy miért nem. Mert azt könnyebb, mint évekig küzdeni és dolgokról lemondani ez miatt.

Na ez az, amit el kell sajátítani! Megtanulni, hogy ne azt nézzük a másiknak miért könnyebb, hanem az, hogy a másik hogy csinálta. Ez minden sikeres ember titka.

Jah! A cigiről is leszoktam 10 év dohányzás után. 9 éve nem gyújtottam rá. Most akkor nekem megint csak könnyű volt? Semmi erőfeszítésembe nem került ez sem? És azóta sem?

Választás... akarom, vagy sem. (ha már eszmefuttatásnál tartunk, mert nem bántásból írtam, amit leírtam).

Teljesen megértem a cikk íróját. Nem egyszerű ez a fogyás-téma.

Mondom ezt úgy, hogy szerintem összesen már vagy 50 kilótól szabadultam meg (és szedtem előtte magamra) eddigi életem során. Persze ezt úgy, hogy öt terhességem volt. Ha vigyáztam a babavárás idején, akkor szülés után híztam meg, úgyhogy tök mindegy, ha az ember hajlamos rá, így járt. :)

Most éppen ott tartok, hogy nyolc hónapja elhatároztam, nem fogyózom többet, hanem életmódot váltok: figyelek az étkezésemre és próbálok hozzászokni az egészséges étkezésre. Na, itt a bibi: ennyi idő alatt sem utáltam meg a kakaós csigát, még mindig szeretem a házi sütit, és nem lett a kedvencem a sárgarépa nyersen vagy a többi zöldségféle. Tisztában vagyok vele, mit kell tennem, teszem is, fogytam is szépen, lassan, nem hetente 5 kilót, ahogy az divatos, és nem dőlök be semmilyen módszernek, ami mozgás és evés megszorítás nélkül ígér csodaalakot.

Nem tudom, mikor jutok el odáig, hogy nem vágyom a péksüteményekre és többet jelent egy tál saláta, mint mondjuk egy croissant...mert amíg ez így van, addig igenis szenvedés ez az életmód.

Az szerintem nem igaz, hogy csak a dundik jókedvűek és a soványabbak komorak, mert látszik rajtuk az erőlködés. Az lehet, hogy a nagyon drasztikus éhezés miatt az ember ingerült, türelmetlen, de úgy nem szabad fogyni.

Sajnos nem írtad, hogy meddig tartott nálad ez az egészséges életmód váltás, illetve, milyen eredményt értél el, ezt is jó lett volna tudni.

Másik fontos, hogy te elfogadod-e magad olyannak, amilyen vagy, vagy sem. Ha nem, és végképp meg akarsz szabadulni a kilóktól, akkor személyre szabottan kell változtatnod.

Ha szereted az ízeket, a magyaros konyhát, valóban, ahogy előttem is írták érdemes pl Béres alexandra, vagy Norbi Update- kódjai szerint enni. Ezek alapján bármit ehetsz, csupán nem mindegy hogy mikor.

Sportolni mindenképpen kell, felpörgeti az anyagcserét, a vérkeringést, így nem lesz hideg a kezed- elég napi 30 perc séta, akár pároddal, akár kutyával, vagy csak magadban!

Ugyanakkor jó volna tudni a vércsoportod is, mivel a B vércsoportúak igencsak húsevőek, nem bírják sokáig zöldséggel- gyömölccsel!

A cikkíró el van tévedve. A saját rossz próbálkozásai és kudarca (koplalás+jojó) miatt máshol keresi a bajt. Azt hiszi az égiek fogtak össze ellene. Ennyire nincs erőd akkor elrontottad az étrendedet.

Illetve egy-két dolog:

1. Soha ne mások miatt akarj lefogyni senki sem kötelez(het) rá, hogy kevesebb zsír legyen rajtad.

2. Egészségesebb leszel, még ha nem is fogysz azáltal, hogy rendesen étkezel.

3. Sportolni is ezért kell mindenképpen, hogy egészséges legyél.

Én is fogytam 19 kilót életmódváltással és kb tartom azóta is. Olyan 4 jött vissza, de ha ennél több, akkor egy kis szigorítással a felesleg gyorsan lemegy. Néhány tanács:

1) Keress étrendeket. Pl kezd Béres Alexandrának a menüjével. Fenn van a honlapján, ez segít abban, hogy megtanuld mit szabad, mit nem, mekkora mennyiségben. Ezt elsőre nagyon nehéz kitalálni, viszont tényleg szükséges a változatosság. Nagyon sok jó tanács van még a tutitippeken is, rengeteg recepttel, ezt is érdemes forgatni.

2) Én 5ször ettem egy nap, szóval nálam az volt az alapmondat, hogy nem azért eszem, mert éhes vagyok, hanem azért, mert itt az ideje. Persze nem zabáltam, csak bekaptam valamit, tízóraira és uzsonnára is. Ezzel biztosítottam, hogy ne essen le a vércukor szintem és tényleg ne legyek soha éhes két étkezés között.

3) Én nem használtam édesítőt, hanem barna cukorra illetve szőlőcukorra cseréltem a fehér cukrot. Mondjuk mértékkel, de én nem vagyok nagy cukor zabáló amúgy sem. Plusz, ha nagyon nem bírtam tovább és mindenáron enni akartam valamit, akkor bekaptam egy kis kanál mézet. Sok mindent, pl a reggeli zabkását is mézzel édesítettem. Tehát nem száműztem a cukrot, csak más minőséget használtam.

Ettem csokit is. Nem naponta és két pofára, de hetente 1-2 kocka simán bement. De ez is csak minőségi, és minimum 70%-os volt... tehát étcsoki. Ma már meg sem bírom enni a tejcsokit.

4) Mozogj! Minél többet, annál jobb. Hidd el, ez adja az energiát. Olyan amúgy mint a drog, ha elkezded és adsz neki egy kis időd, az életed részévé fog válni. És a fogyáshoz elengedhetetlenül szükséges, nem csak a zsírégetés miatt, hanem azért is, mert javítja az emésztést, ami nagyon fontos!

5) Én nem ettem soha zsírszegény dolgokat. Egyrészt utálom az ízüket, másrészt nem a zsíros dolgok (úgy értem normális joghurt, normális tej, normális túró stb, stb, stb) fogják a fogyást akadályoni. Tehát soha a diéta alatt nem vettem ilyet. DE a cukrot nagyon számoltam. Mindenben van. Így ha gyümölcsjoghurtra vágytam, naturt vettem (itt, ahol lakom a görög joghurt sokkal elterjedtebb és jobb erre a célra) és abba tettem magamnak gyümölcsöt (sokszor fagyasztottat) és összeturmixoltam egy kis mézzel. Sokkal finomabb volt és kevesebb adag cukor volt benne. Ami meg volt is, abból a fajtából, ami nem rakódik le.

Még valami.

Nekem az első kb 6 hét volt a legnehezebb. Én is fáradt és nyamvadt voltam, arról nem is beszélve, hogy nem is indult be a fogyás. Pedig betartottam az étkezést és lejártam edzeni is. Ami kardió és súly volt és az elején még olyan 40 perc, aztán később növeltem.... hozzáteszem, az első állapotfelmérésem után majdnem a mentó jött értem. A srác csak csóválta a fejét, annyira durva volt a helyzet. :)

Aztán 6 hét után valami elkezdett változni és majd kicsattantam. Soha olyan jól nem éreztem magam, mint akkoriban. Arról nem is beszélve, hogy elkezdtem fogyni is, ami látványos volt s a sok dicséret még jobban inspirált.

A fogyáshoz türelem kell és kitartás. Ez az, ami amúgy nagyon sokakból hiányzik. Az én megfigyelésem, hogy az emberek 80-90% egyszerüen feladja még a siker előtt, mert gyorsan akar változást, de a változáshoz idő kell. És piszok nekhéz kitartani a változásig.

Szóval vasakarat! De ha fejben eldőlt, akkor már az is egyszerű lesz!

A tejet nagyon sokan nem bírják rövid távon sem. A hosszú távról meg nem tudunk semmit..

Én azért nem iszom mert semmi haszna, nem azért mert nem egészségtelen vagy ne szeretném.

Attól, hogy egészségesen étkezik valaki, még lehetne változatosan, sőt szerintem kell is. Kb. 50-60 saját receptből álló gyűjteményem van, ami csak olyan ételekből áll, amit szeretek és nem hízlalnak, ezt bővítem folyamtosan.

Az érződik a fórumindító hozzáállásából, mintha nem belső késztetésből csinálná, hanem másokkal hasonlítgatja össze magát. Ezért nem is tud örülni a sikereinek, hanem csak a lemondásokat látja a dologban. Ha valóban le akar fogyni, akkor pedig meg kell találnia a számára ideális étrendet, ami mellett az életkedve is megamrad.