Apukák GYES-en (beszélgetős fórum)

Férfiatlan? Mi a férfiatlan abban, hogy gondoskodik a saját gyerekéről? Ez férfiatlan? Vagy az férfiatlan, hogy így jobban járnak anyagilag és ezért mindketten alkalmazkodnak? Ez a jól működő család. Amelyik nem ilyen, az egy kaka.

Férfiatlan, hogy egy apa neveli a gyerekét...ősembereknek szültök ti vagy mi van?

Szia Gloria!

Köszönöm :-)

Ez egy nagyon jó szemlélet.

Én egyébként pont azt a férfit értékelem nagyra,aki nőiesnek látszó tevékenységek közepette is férfi tud lenni,maradni.Az igazi férfinak mindenen át süt a férfiassága,mert a lényegéből fakad.

(gondolom nem a férje akarta jobban) akkor illene otthon maradni legalább 1-2 évet.

Nem voltál ott,nem tartottad a gyertyát....

de szerintem mind2en egyformán akarták azt a picit,ugyanis kettőn áll a vásár :) de gondolom ezt abból is,hogy apuka saját maga vállalta,hogy otthon marad a picivel,nem anyuka könyörögte ki... :)

tény,hogy nagy felelősség fog hrulni az apukára,ha ő marad otthon... a nők jobban be vannak erre programozva, de én nem írnám lea férfiakat sem... ugyanis előfordul,hogy egy pasi sokkal jobban vezeti a háztartást és látja el a gyerekeket,mint az asszony...

Ők így döntöttek,közösen... így nem hiszem,hogy apuka felé ez önzőség lenne...

a gyereknek lehet nagy szüksége lenne még az anyukájára, de itt álljunk meg 1 picit: náluk apuka marad otthon,a vérszerinti szerető apuka.. más bedugja a gyereket idegenek közé bölcsibe,mert neki dolgoznia kell...

akkor miről beszélünk? :)

Hogyan oldották meg a váltást?

Miután sok szabim volt, több, mint egy hónapon keresztül együtt voltunk hárman, amikor is apuka szépen felkészült mindenből, de már a szülteés óta készültünk a váltásra, így semmi nehézséget nem okozott.

Milyen negatív /pozitív változásokat tapasztaltak a babócájuk életében?

Semmilyent. Eleinte nehéz volt reggel elválni tőle, mert pityergett, de mivel apa ott volt neki, hamar túljutottunk (nagyjából 3-4 nap) ezen az időszakon.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget?

Nagyon hiányzott a kicsikém. az együtt töltött órák, de webcam-on szerencsére itt a munkahelyemen is akkor látom, amikor csak akarom. Igazából csak nekem volt nehéz, a srácoknak olajozottan mentek a napjai.

Vicces szituációk?

Azok mindig vannak, akár apuka, akár anyuka van otthon :)

Szia Muraja!

Köszönöm a hozzászólásodat. Te mint, "nagymama" hogy látod/értékeled ezt a helyzetet? Milyen hatással volt az unokádra a változás? (2 hónaposan mit szűrt le belőle?) A hétköznapokban mit jelent, hogy a menyed dolgozik? (egész nap/félnap) Változott valamit a fiad és a menyed közötti kapcsolat? A hétköznapokban van további segítsége a Fiadnak vagy Ő oldja meg az összes "heti" feladatot?

Köszönöm a válaszodat.

Szia Nikletty!

A szopizással kapcsolatban: van olyan, hogy "szoptatási munkaidő kedvezmény" ezt már nálunk is törvény szabályozza. Ezt szerettem volna igénybe venni. Azonban az élet úgy hozta, hogy erre sajnos már nem lesz szükség.

Most hány hónapos a kislányotok? Hogy tervezitek a váltást?

Nálunk a terv, hogy az első pár hétben csak félnapokat fogok dolgozni (1-2 hét szabadság terhére), valamint a nyári szabit is úgy tervezzük kivenni, hogy péntekeket vagy hétfőket fogok kivenni, így több 3-4 napos hétvégénk lesz, amikor kisebb kiruccanásokat már tudunk tenni a babónkkal, illetve így nem csak a hétvégére korlátozódik a teljes napi itthon létem.

Jó reggelt kedves hozzászólók! :-)

Úgy látom a bevezetőben felvázolt szitu pont azokat az érzelmeket, hozzászólásokat, esetenként indulatokat váltotta ki itt is, mint a valós környezetünkben. Pont ezért köszönöm mindenki véleményét. :-)

Azonban, mivel a helyzet - ahogy írtam az elején - adott (tény) ezért olyan hozzászólásokat, véleményeket, tapasztalatokat is várok akik maguk is átélték vagy át fogják élni ezt a helyzetet.

Nyilván lehet arról vitatkozni, hogy ez mennyire borítja vagy nem borítja fel a megszokott, hagyományos szerepeket, azonban ez a mi elhatározásunkon nem változtat. (ennek ellenére köszönöm az e témában írt hozzászólásokat is)

(Ma reggel megkérdeztem Apukát borotválkozás közben, hogy elnőisedettek érzi-e magát...válaszként rám nézett és azt mondta inkább csak álmos)

Tehát:

Hogyan oldották meg a váltást?

Milyen negatív /pozitív változásokat tapasztaltak a babócájuk életében?

Mi okozta a legnagyobb nehézséget?

Vicces szituációk?

Esetleg olyan Apukákat is szeretettel várok/várunk, akik jelenleg is "gyakorló gyeses Apukák".

Mindenki megnyugtatására: A gyermekünk megszületése közös, megfontolt és átgondolt döntés volt, nem egy véletlen baleset.

Ajánlom még a figyelmetekbe az alábbit:

[link]

"Apáknak is kötelező a GYES - Svédországban az sem normális, hogy csak az egyik szülő megy gyesre. Ha két szülője van annak a gyereknek, vigyázzanak rá mindketten, ne csak a nő - mondja a svéd állam. Itt egy olyan rendszer működik, amelyben ha a maximális 16 hónapnyi állami támogatást igénybe szeretnék venni, kötelező mindkét szülőnek otthon maradni. Persze a gyakorlatban az anya van többet otthon, de a „kisebbségi szülőnek”, azaz általában az apának is muszáj legalább két hónapra otthon maradni a gyerekkel, egyébként nem jár 16 hónapnyi segély. Több párt azért kampányolt, hogy kötelező legyen fele-fele arányban megosztani ezt az időt a két szülő között, és vannak olyan párok, akik valóban így is tesznek. Itt az a fura, ha valaki szerint a gyerekvigyázás kizárólag a nő dolga."

Én is hívom uramnak (is) a férjemet. Ennek ellenére ha úgy jöttünk volna ki jobban, akkor mi is elgondolkoztunk volna rajta, hogy ő maradjon itthon a gyerekekkel és én menjek dolgozni. Ne általánosítsunk ennyiből.

Egyébként maximálisan egyetértek azzal is, hogy a nőnek is kellemetlen lehet beleszűkülni a házimunka-gyerek-bevásárlás triumvirátusba, de nem gondolom, hogy bármelyik fél részéről önzőség lenne: néha a férjem is belefárad a munkába és én is az itthonlétbe, de így osztjuk be az életünket, amit tudunk segítünk egymásnak, ez nem önzőség.

Elnézést kérek a topikindítótól, mert nincs konkrét tapasztalatom, de ha apuka is ezt szeretné, akkor gondolom, nincs mitől tartani.

Már miért lenne férfiatlan? Hol élsz, a középkorban? Ébresztő, ez már rég a 21. század, nincs olyan, hogy ezt csak a nők csinálhatják, azt meg csak a férfiak... Nem csinálhatsz valamit egyfajta módon csak azért, mert ez az évszázadok óta megszokott... Önző dolog? Az nem önző, hogy a férfi dolgozik, jobb esetben olyasmit, amit szeret, emberek között lehet, a nő napja meg nem áll másból, mint bevásárlásból meg pelenkázásból? Ki mondta, hogy egy nő élete behatárolódik, amint gyereke születik? Ha majd lesz gyerekem, dolgozni fogok, ez nem kérdés. Nem mindenkit elégít ki tökéletesen, hogy egész nap a gyerekkel van... Akit igen, attól elnézést, senkit nem akartam megbántani, de én biztosan nem tudnék otthon ülni.

Egyébként ha "uram"-nak hívod a férjed, akkor mindent értek... Jó, te tedd, amit jónak látsz, de hadd döntse el mindenki, hogy főállású anyaként szeretné leélni az életét vagy a gyereknevelés mellett másra is vágyik...

Gondolom magadból indulsz ki. Ez szomorú, mert egészséges gondolkodású családokban a gyerek közös döntés alapján születik.

A hozzászólásod ha nem is rosszindulatú, de mérhetetlenül ostoba.

Ez meg az én véleményem.

Sajnalatosan annak dacara hogy fiatal vagy de kökorszaki a gondolkozasod !

Az a önzö ha az apa kivan zarva a gyerek hetköznapjabol es soha nem fejlödik kösztuk ki egy erzelmi kapcsolat .

Ha urad " urad " lesz az bisztos nem fog babazni - azt hittem az hogy uram mind hazastarsi fogalom mar regen a multe.

En egyedul neveltem a gyerekeim de többet kerestem mivelt egy nalatok ferfi kategoriaba tartozo munkat vegesztem - kamiont vezettem .

Ma mar a gyerekek nagyok a fiam gyessen van a kicsi ket hos koratol mivel a parja film brancsban dolgozik hamarab vissza ment.

Fiam egy kitunö edesapa es egy bisztos hogy egy gyönyöru szep kontakt van kösztuk a fiaval ami a messze jövöben is csak pozitiv lehet .

"Már a teherbe esés előtt így beszéltük meg. Nálunk Apuka is szerette volna komolyabban kivenni a részét a "babázásból" ez a fő indok. (Aztán amikor felvilágosodtunk az TGYÁS, GYES, GYED anyagi oldalával akkor vált megmásíthatatlanná a döntésünk.) "

A fórumindító írta. Elolvastad ezt a 8 rövid kis hozzászólást?

Apuka nem tartja férfiatlannak. Apuka nem középkori.

Bocsánat, de ez nagyon férfiatlan dolog.

Én enm küldeném babázni az uram, ha már a hölgy akarta a babát (gondolom nem a férje akarta jobban) akkor illene otthon maradni legalább 1-2 évet.

nem hiszem, hogy dupla annyit kap a munkájáért viszont a férjére is gondolnia kell. Ez nagyon önző dolog. csak nagyon extrém esetben illik.

bocsánat ez nem rosszindulat a részemről, hanem a véleményem.

Nekem ugyan nincs ebben tapasztalatom, de ha nagyon megszorulnánk anyagilag, akkor előfordulhatna, hogy nálunk is így kellene lennie, mert az én fizetésem magasabb.

Én úgy gondolom, hogy a gyermek szempontjából minden az Apa hozzáállásán múlik. Ha ő maximálisan képes és alkalmas arra, hogy egész nap gondozza a picit, ha emiatt nem érzi magát elnőiesedettnek, stb., akkor az olyan részletkérdéseket, mint a táplálás, már meg fogjátok tudni oldani. Külföldön a munkahelyeken megoldott az anyatej lefejése, itthon szerintem nem, de fel tudod majd találni magadat.

Neked lesz nehezebb szerintem, már amennyiben amúgy meglenne benned a vágy, hogy egész nap vele legyél. DE biztosan jó oka van annak, hogy így döntötök, és a lényeg, hogy aggódni tényleg ninc smiért.

Te keresel többet?

Igazából szerintem addig igazán fontos, hogy anyuka legyen aki otthon van, míg szopizik a baba.

Ezt hogy oldod meg? Leválasztod? - vagy már esetleg nem szopizik....?

Bár esetünkben szerintem még a hozzátáplálás, a rendes étkezés elérése is még fontos volt, azzal az én párom nem igen foglalkozott, mit mikor hogyan szabad, stb...

Ezt hogy oldod meg? Leválasztod? - vagy már esetleg nem szopizik....

TErveink szerint fél év múlva nyáron visszamennék dolgozni és GYED hátra lévő fél évére Párom lenne GYED-en. Először én is kicsit kétségbe esetem, alig fogom látni a babám, stb, de aztán rájöttem, ez ha két évig maradok itthon vele (mert tovább ugye semmiképp), akkor is eljön, s ez így még sokkal jobb, mert 6órába megyek vissza (kaphassam a GYES_t), akkor azért egész időben hazaérek, s hát addig az apjával volt, s anyagiakat is nézve ez a legjobb.

Nálunk olyan 10hó volt a határ, azt mondom onnantól simán akárki ellátja a picit, be kell látnunk, nekem 8hóig szopizott, és 10hós korától kb lassan eszi azt amit mi, tehát nem főzök neki külön - na apuka azért a külön főzöcskét még nehezen oldotta volna meg. De most már elég sok mindent megeszik a kisasszony.

Na, nem jól fogalmaztam, na! Az együtt töltött, illetve nem töltött időt sajnálom...

Tudom én is, hogy jó kezekben lesz a kis drágám a drágámmal :)

Már a teherbe esés előtt így beszéltük meg. Nálunk Apuka is szerette volna komolyabban kivenni a részét a "babázásból" ez a fő indok. (Aztán amikor felvilágosodtunk az TGYÁS, GYES, GYED anyagi oldalával akkor vált megmásíthatatlanná a döntésünk.)

Sajnálni "magamat sajnálom", mert fontos pillanatokról fogok lemaradni. A "picikét" pedig azért nem sajnálom, mert tudom, hogy Apuka meg fog adni neki mindent amit egy Anya is megadna.

Szia!

Én a lányom 2 éves korában fogok visszamenni dolgozni, az apja, vagyis a férjem marad vele még egy évet gyesen.

De így is a szívem szakad meg. Te nem sajnálod a picikédet?

Sziasztok!

Olyan Anyukákat/Apukákat várok ide, ahol az Apuka maradt otthon a babával és az Anyuka ment vissza dolgozni. Jó lenne tapasztalatokat cserélni a témában.

Rövid bemutatkozásom:

A kislányom Csenge most 10 hetes.

A 24. hétig én vagyok vele itthon, a GYED 1,5 évét viszont az Apukájával fogják együtt tölteni.