Anyukák Erdélyből (beszélgetés)

Hát persze!!!!Ez a lényeg,megszerettetni az olvasást!!!!

Persze ,hogy különbözik a véleményünk,de szerintem ezen nem fogunk összeveszni:))))))Örülök,ha találok valakit akivel lehet ilyenekről beszélni!:)))))))))))

Ezzel abszolút egyetértek!

Itt van pl Stephenie Meyer,a tinik nagy kedvence.Rengeteg negatív kritikát hallok róla,én mégis azt gondolom,hogy sikerült elérnie azt,hogy a tizenévesek könyvet vesznek a kezükbe.A mai világban ez azért nem semmi!

A szomszéd lánynak(16 éves) az osztályában pl maga az osztályfőnök rendelte meg a könyvet azoknak,akik igényelték,mert-gondolom-felismerte azt,hogy ha megszeretik az olvasást,előbb-utóbb komolyabb könyvet is a kezükbe vesznek majd.

Nálunk is lehűlt az idő,de havazás egyelőre nincs!Továbbra is bízom benne,hogy nem is lesz:)

Nekem,aki nem végeztem egyetemet,érdekes olvasni,hogy ti mindketten értelmiségiek vagytok,és mégis mennyire különbözik a véleményetek ugyanarról a könyvről.Szerintem ez nem baj,mindenkinek más az ízlése,mások az elvárásai,ugyanúgy,ahogy egy film sem tetszik mindenkinek,vagy egy ruha,vagy egy pasi:)))

Hááát, ahogy vesszük. Nagy bátorság kellett D.H. Lawrencenek annakidején, hogy megírja a Lady Chatterley szeretőjét, vagy Nabukovnak a Lolitáját stb., de a mi századunkban a prostitúcióról írni már nem olyan nagy kunszt. Ami meg azt illeti, hogy megérte megírni, mert olvasmányos: Sandra Brown is olvasmányos... Na, mindegy.

Nekem személy szerint nem tetszik a stílusa, az, hogy minden harmadik mondata "aranymondás", ilyen ballagásos emlékfüzetbe való idézet. Nem szeretem az ennyire szájbarágós könyveket, de ez pusztán ízlés dolga. Attól még nagyon sok mindenkinek tetszhet és tetszik is.

Gabi: ennyit a pozitív hozzáállásról: nálunk havazik és lehűlt az idő :)))

Igen,kb ezt éreztem én is...na de nem azért olvasok egy könyvet,hogy egyetértsek a főszereplő cselekedeteivel:)

Amúgy nekem tetszett,mint könyv...ennél mélyebb mondanivalóra per pillanat nem vágyom:)

Jó ötlet a fotó :), csak nálunk nem igazán válna be, mert Ági még picike ahhoz, hogy felfogja az értelmét. De valami játék-ajándékra én is gondoltam, ha nem másért, azért, hogy lefoglalja picit az első nap itthon...

Gabi, én is olvastam a 11 percet, de nem voltam elragadtatva tőle. Eléggé olcsó, hatásvadász könyvnek tartom. Olvasmányosnak olvasmányos, de kb. ennyi. A főszereplőnő gondolkodása meg fényévekre volt az enyémtől is...

Nálunk is ez a helyzet nálunk nagy a korkülömbség talán ezért sem vaygunk olyan jo testvérek 7 év van köztem és a testvérem között de mai napig nem nöttünk össze nagyon el volt kényeztetve.Az igaz, hogy keveset voltak velünk a munka miatt a szülök de én arra emlékszem mikor más játszott kint én a testvéremet tologattam.Ezt a nagy tévedést sose akarok én elkövetni, mert ez miatt, hogy én nem játszhattam igazán nem szerettem és ez a szülök hibája volt.

Ajándékot Dóra is hozott Dávidnak csak én amit másképp csinálnék mi autot vettünk, de valami olyat kell hozzon a kistesó ami nincs, mert akkkor abba a pillanatba örült de utánna bevegyült a sok auto közé és szerintem már el is felejtette honnan van.Most pónilovat, vagy valami állatot vennék ami fiunak nincs vagy bohocot, mert akkor ugy gondolom jobban emlékszik rá.

Szerintem nagyon jól csinálod,ezen múlik,hogy féltékenyek lesznek-e vagy sem.Az biztos,hogy sok idő és türelem is kell hozzá.

Hallottam olyan trükköket is,hogy amikor megszületik a kistesó,a nagyobb testvérnek visznek valamit ajándékba,mintha azt a pici baba hozta volna neki.Meg,ha az egyik kap valami ajándékot,akkor a másiknak is feltétlenül adni kell valamit,még ha neki nincs szülinapja,stb.,akkor is.

De a legfontosabb az,amit írtál,hogy ne csak az egyiknek legyen igaza.Ezt tapasztalatból mondom,mert sajnos nálunk ez volt a helyzet.Mi ketten vagyunk testvérek,húgommal,és gyerekkoromban akármin vesztünk össze,anyáméktól folyton azt hallottam,hogy én vagyok az idősebb,én legyek az okosabb,én engedjek az igazamból,mindegy kinek volt igaza.Ennek aztán meg is lett a következménye.Soha nem voltunk olyan igazi jó testvérek.Persze megvagyunk,járunk egymáshoz,keresztszülőknek hívtuk egymást a gyerekeinkhez,de nincs köztünk olyan igazi testvéri kapcsolat,mint amilyet másoktól hallok.

Arról nem beszélve,hogy sokkal gátlásosabb vagyok,mint húgom,ami persze lehet genetika is,de biztos vagyok benne,hogy a nevelés is közrejátszott.

Nem hibáztatom a szüleimet,tudom,hogy nem lehetett nekik könnyű 2 kisgyerekkel,munka mellett,akkor ugye nem volt 2 év gyes),csak azért írtam le,hogy mennyire fontos lehet a személyiség fejlődésében egy ilyen apróság is.

Én büszkén elmondhatom, hogy nálunk egyáltalán nem volt féltékenység.Én is nagyon fel voltam készülve, hogy mit fogok tenni ha Dávid féltékeny lessz, de hála istennek nem volt.Elsö perctöl mindenbe beavattam amikor a kicsit pelenkáztam még ha jol játszott is mindig hivtam, hogy gyere segitsél anyának. ö vette ki a pelust, a popsitörlöt ezt nagyon élvezte.Amikor szopizott a kicsi volt, hogy mellém feküdt és végig nézte sose küldtem ki, hogy ne "zavarj" meg ilyesmi,a böfiztetést is ketten csináltuk egy kispárnára fektettem Dórát és Dávid surolta a hátát.Amikor a kicsi elaludt Dáviddal foglalkoztam egy jó darabig még a napközibe se vittem, hogy nehogy azt higgye meg akarok "szabadulni" töle.Még amit nagyon szeretett együtt teritettük ki a Dóra ruháit, söt ha kézzel mostam ö is mosott melettem.

Nálunk nem volt féltékenység ez valoszinü annak is köszönhetö, hogy Dóra csak evett és aludt és volt idöm Dávidra.A bajok most kezdödtek mikor Dóra elindult, mert neki is mindig az kell ami a nagynak, és most keveset alszik nem tudunk társasjátékot, legot ilyesmit játszani, mert a kicsi eszi meg, de ahogy a testvérem, vagy anyum átjön rögtön vonulunk be Dáviddal a szobába és vele játszok.És ha hiszitek ha nem ugyanugy Dórát is megszidom mint a nagyot söt ha Dóra megüti Dávidot ugy csinálok mintha megverném a fenekét, hogy nehogy az legyen, hogy csak Dávidot szidom.

Griet szerintem neked könnyebb lessz, mert kisebb a köz a gyerekek között, és minél kisebb annál hamarabb összenönek.Nem lessz könnyü de mikor este Dávid adja a jó éjt puszit és mondja, hogy szeretlek és a kicsi jön bujik hozzám és ad egy puszit elfelejtem a napi fáradalmaimat.A kicsi mindenbe utánozza a nagyot sokat tanul Dávidtól jót is rosszat is persze.

Hú,én valami nagyon régi változatot láttam,azt hiszem,még fekete-fehérben.Talán Hithcoch rendezte.

Janka is csak 2,5 éves kora körül ismerte meg a csokit,bár ehhez hozzátartozik az is,hogy ő a tejallergiája miatt sem ehette korábban.

Nem is az a baj,hogy eszi,mert nem akarom én megfosztani a jótól,csak ne ebéd előtt.Így nem is eszik olyan sokat belőle,mintha azzal lakna jól.

Mostanában nem kimondottan csokiért van a hiszti,hanem a kinder-tojásért.Ezt kb egy hónapja ismerte meg,a nagyanyjának köszönhetően:(

Igazság szerint már 3 könyvet is kiolvastam azóta,hogy elkezdtem a naplót,csak valahogy a leírásokkal nem haladok.Annyiféle naplóbejegyzést "kell" már írjak,hogy erre már nem marad időm,de majd igyekszem:)

A Manderley ház asszonyát én csak filmen láttam,de az tetszett.

Apropo,következetesség!Ma délben volt egy kisebb vitám Jankával,mert mindenáron csokit akart enni ebéd előtt,amit soha nem szoktam megengedni.Annyira könyörgött,nyafogott,szinte "veszekedett" velem,hogy már-már kezdtem megsajnálni,és majdnem ráhagytam,hogy egye fene,ehet egy falatot,de aztán mégiscsak erőt vettem magamon,és megpróbáltam határozottan nemet mondani.Végülis én győztem,és ebéd után elkapta a csokit,de néha annyira nehéz következetesnek lenni.

Ti nem így vagytok vele?

Egyébként meg Gabi, várom azokat a bejegyzéseket a könyvekről meg filmekről a naplódban :)))

Én -szégyen ide vagy oda - de az utóbbi időben bizony nem olvastam megint semmit, annyi, hogy újraolvastam egyik kedvenc könyvemet A Manderley ház asszonyát. Ezt már legalább 3x kiolvastam...

Van benne valami. Én még sosem fogyókúráztam eddig, de ha a szükség rávisz majd, akkor hasznos lesz a naplód :)

Igen, szerintem is sok fögg a neveléstől, a családtól stb. De azért tartok attól, hogy amikor már két gyereked van és hulla fáradt vagy, meg kialvatlan, mit tudom én, nem tudsz olyan következetes lenni és bizony nem tudsz úgy figyelni mindekettőre, amennyire szeretnéd vagy kellene. S szerintem itt lép közbe a féltékenység :( Na, majd meglátjuk, azért nem festem az ördögöt előre a falra.

Hát inkább reggelire,mint vacsorára:)

Szigorú fogyókúrát tényleg nem követek.Úgy gondolom,hogy csak olyan fogyókúrát érdemes csinálni,amit az ember hosszútávon is tud tartani.Már ha nem akarja egyből visszahízni a dupláját annak,amit kínkeservesen leadott:)

Biztos nem lesz könnyű 2 kisgyerekkel,de azért megvan az előnye is szerintem.Biztos lesz olyan,hogy együtt szépen eljátszanak,főleg ha már nagyobbak lesznek.

A féltékenységre én is kíváncsi vagyok,bár úgy vettem észre,hogy nagyban függ a neveléstől.

Na,meg nem is minden gyerek egyforma.Látod,egyik gyerek jó alvó,végigalussza az éjszakát,a másikkal meg évekig nem alszik az ember.Én pl.már egy hete egy éjszakát sem alszom végig.Janka a mai napig fel-felébred.Nem sír,csak kiabál,hogy "anya,gyere ide mellém",vagy fogja magát,és ő mászik közénk.Erre persze felébredek,és mivel én is rossz alvó vagyok(volt,kitől örökölje),nehezen alszok vissza.Meg mellette nem is tudok rendesen aludni,mert egyfolytában mocorog,rúgkapál.De azért olyan jó érzés,mikor magához ölel,és úgy alszunk:)Egy cseppet sem bánom ezeket az éjszakákat.