Annyira, de annyira elegem van már a szegénységből, pénztelenségből! Szegény vagy, te hogy oldod meg a mindennapokat? (beszélgetős fórum)
De, ketten összeraktuk másodikra :)
Szóval másodikra sem sikerült:-)
van olyan, aki ehezik. mi legalabb netezhetunk :)
Istenem, ez, amiről írsz, annyira megható! Nagyon jó szülők vagytok, hogy így, ilyen nehéz körülmények között is a gyerekeknek megadjátok a nyaralás, a játszás, az együtt nevetés lehetőségét! Kitartás nektek, hátha jobbra fordul a sorsotok. Egy dolog biztos: a ti gyerekeitek, ilyen gerinces családban nagyon jó helyen vannak :)
egyszerűen nem foglalkozom vele, azt kész
Én sem szégyellem mert csak ezen tudunk spórolni.
A zsíros kenyérrel meg koccinthatunk:)
köszönöm szépen! aranyos vagy)
szia:)
Muszáj,különben már befordultam volna....
Nagyon jó volt ezt olvasni, tök jó, hogy igyekeztek így hozzáállni a dologhoz, és, hogy meglátjátok a pozitív részét is, remélem minél előbb alakul a helyzet.
:)
Na látod,én már ezért nem tervezek előre....Valami gigszer mindíg közbe jön.De amilyen édes férjem van segít,ha kezdek kikészülni.A humor csodaszer.:)))))))))))
De, hogy dicsekedjek is, van jó is abban, hogy most így élünk, lecsuppantunk rendesen, az igaz, de van, aminek örülünk. A két gyerek imádja, hogy apa van itthon velük egész nyáron (anyukám agyi infarktusos beteg, ő is segítségre szorul, tehát a gyerekeknél nem tud segíteni). A nagyobbik lányomnak a férjem nevelőapja, nagyon jót tesz a kapcsolatuknak, hogy ennyi időt együtt töltenek. A férjem pedig házitündér lett, főz, mos, takarít. Nálunk fordított a dolog, én járok el dolgozni, este hazajövök, ordítva meghajtom őket, hogy kuss, ha már én tartalak el titeket, fogok egy sört és ledöglök tévét nézni, míg a házicseléd elém teszi a kaját:)))))))na ez persze vicc, de tényleg, a munkahelyen csak lesnek, mikor hazaszaladok ebédelni, vagy ha néha nem tudok, akkor hozza apuci éthordóban a friss ebédet:)eljár a gyerekekkel a boltba, akik maguknak vásárolhatják a csemegét, megmondja nekik, mennyit költhetnek és abból gazdálkodnak. Ha valami drágább csoki, vagy fagyi kell, akkor összespórolják napokon keresztül.Van egy képzeletbeli listánk, az a címe, hogy "Ha majd apa is dolgozik..." és oda lehet felírni a vágyálmokat. Idén még nyaralást is szereztem, vállaltam táborban a Balcsinál egy hetes segítő munkát a szabadságom ideje alatt, fizettek is érte valamennyit és levihettem ingyen a nagyobbik lányomat, apa pedig a kicsivel 3 nap is lejöhetett utánunk. A munkahelyen pedig napközis tábort szervezek, oda is jöhetnek a gyerekeim ingyen, kézműveskedünk majd. Próbálunk nem belesüppedni a nyomorgás érzésébe, hanem humorosan fogjuk fel, pl a kocsink önindítója elromlott, nem tudjuk megcsináltatni, de apa elindítja úgy, hogy a motortérben két vezetéket összeilleszt, jókat röhögünk, mikor a Sparnal a puccos autósok lesnek ki a fejükből)) Azt szoktuk mondani, szegények vagyunk, de jól élünk! :)) Persze sokszor el is keseredünk, de hát igyekszünk azért tartást adni a dolgoknak.
Én sem szégyelem,hogy szegény vagyok /vagyunk.A kaján spórolunk leginkább.5.napja zsíros kenyeret eszünk vacsira.A melóhelyen meg szinte semmit.2db sima kiflit.A férjem a múlt havi fizujából csak egy 10ezrest kapott.De boldog vagyok,mert ritka értékes ember a párom.Viccesen megállapítottuk,hogy még a híd alatt is szeretni fogjuk egymást.
Ja,és még annyit,hogy az idők során le is adtam 15kilót.:D
Az meg főleg kell hozzá:)
türelmed van,nem szerencséd :)
én ki nem megyek,a szomszéd tömi a hűtőt zöldárúval :)
Akkora szerencsém van, hogy van 1 kertünk és rengeteg mindent megtermelek.
Most is rengeteg mindenféle hagymám van, amiért nem kell fizetni a boltba.
:)
Én imádom.
Pont ma meséltem a férjemnek reggeli közben, mert vajat ettünk vagyis hát kiflit vajjal meg ilyenek, hogy mikor még kicsi voltam akkor a vaj az aranyárban volt szinte.
7en körül álltuk az asztalt és mindenki kapott 1-2 katonát belőle és ennyi. Ezt havonta 1x vagy 1x se.
Az meg, hogy jogurt az meg nekünk nemlétező fogalom volt.
Most meg látom a szomszédba is, hogy dobálják kifele mert lejárt a szavija mert nem ették meg.
Én voltam 3 hónapot.Kibírtam.Mondjam azt,hogy voltak napok,mikor jól is éreztem magam?Mondom!
Feltaláltam magam,és a lehetőségeket arra,hogy jusson időm szórakozni is,munkaidőben! :)
Voltak napok,mikor úgy estem be az ajtón,de volt,mikor lazáskodtam :)))
Minden nap gyalog jártam a városba,és haza--fogyni tökéletes,a kapálás,gyomlálás,hajolgatás a hasizmomnak,és elmélyülni az élet dolgain-tökéletesen megfelelt! :))))
Halljátok azért volt 1-2 sztori amit megkönnyeztem:(
Nagyon elszomorító. Becsületes dolgozó emberek vannak kakiban.
Sajnálom.
Jó értem persze hogy minden hol kell én csak arra írtam hogy szerintem nem mindegy hogy intézmény vagy az utca az azért még is csak más.
Egyébként bármikor megtörténhet velem-több lecsúszott életet láttam, mint az átlag.
Az is jó.De már annyira írogatják a tortát hogy mihelyt lesz rá pénzem venni fogok egyet.
Igen, nem dalolva mennék, de nem szégyelném, takarítottam úgyis, hogy mellette diplomás közalkalmazott voltam, de kellett a pénz.
Vannak olyanok is akiket oda raknak,de ahhoz jóóóóóó hosszú nyelv kell! :)))
Egyébként meg mindegy....dolgozni minden hol kell,emberekkel minden hol találkozik.
figyelj ha ilyen helyeken lenne munka akkor nem közhasznún.Hanem szakmával jelentkeznének.:)
További ajánlott fórumok: