Amputált nők (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Végig olvastam a topikot. Sajnálom, hogy sokan már nincsenek itt, mint tegnap is írtam kíváncsi lennék, hogy alakult az életük. Tényleg kár érte, hogy nincs itt nagyobb élet... KB 3 mondat után sok esetben tudom, hogy valaki devo vagy sem 😉 Viszont volt olyan devo pasi aki nőnek kiadva magát pillanatok alatt le bukott 😉 Nem is értem az ilyet. Igen tudom ez egyfajta bizalmi viszony, de ha már az elején kamuzol azt fogod vissza kapni amit adsz. Én még sehol nem olvastam olyan cikket ahol egy amputált nő beszélt volna arról, hogyan éli meg ha egy devoval kapcsolatba kerül. Ti? Nekem is volt már negatív tapasztalatom, de a legtöbb devo jó fej :) Engem pozitív írányba változtatott meg az amputáció, sokkal nyítottabb, elfogadóbb lettem :) Sőt imádom az Én tökéletlenül tökéletes testemet :) Üzenem azoknak a férfiaknak akik eddig nem merték vállalni magukat, tegyék meg! Magukért! Értünk!
Jó lenne valami reakció...
Evetke
Sziasztok!
Elkezdtem olvasni a legelső kommenttől. Kíváncsi vagyok Zotyaxx itt van e más névvel vagy sikerült találnod amputált barátnőt? A topik kezdetekor még nem voltam amputált, lehet én is úgy reagáltam volna mint a legtöbb kommentelő. Ma már érintetként másképp látom és élem meg ha össze találkozom egy devo pasival. Most olvasom tovább a végén összegzést készítek, mert kíváncsi vagyok a pro és kontra véleményekre.
Kedves Töprengő!
Néha benézek, de sajnálom, hogy ennyire pang itt a dolog :/
nee tedd. ha eleged van, inkább be se nézz egy jó darabig.
Mondjuk úgy 1 - 2 napig. hóónapig.
Maradj még. :-)
Várom válaszod a leveleimre. ;-)
Újabban időhiány, vagy ha itt vagyok netalán - tán, se nézek be mindenhova.
jeleket küldök. Szoktam...
Bocs, már miért mennék mankóval... ?????
Szerencsére "semmi" bajom... jószerével a környezetemben alig tudják... rokonok és egy-két barát...
Nem titkolom, de nem is tartozik mindenkire.
Jah, bocs én is "bombázó" vagyok :D :D :D
Egyetértek Dev_p-vel: "ha tetszem és újra látni akar..."
Bár... "ha ezzel kezdek nem kapok lehetőséget" .. ebben azért nem vagyok biztos. Ha a leendő partner normális, értelmes és kulturált egyéniség, az ő számára ez nem lehet ab start távolmaradásra ok (én így vélem).
szóval vagytok, de egy éve nem beszéltek egymással? csak nem összevesztetek? :D :D (vicc)
közben észrevettem a hashtag megjelöléseket is így utólag... nembaj... végül is téma ide tartozik, amire kíváncsi vagyok...
Történet ott kezdődik, h gyerekkori balesetben elveszítettem a lábfejemet.
Külső szemlélő max. pici bicegést lát néha, senki nem gondolná komolyabb dolog van mögötte. Szerencsés vagyok, aktívan élem az életem. Utóbbi évekig tartós párkapcsolatokban voltam. Mint tudjuk alaposan megváltozott a világ, huszonévesek is panaszkodnak milyen nehéz normális párkapcsolatot kialakítani. Látszat világban élünk. Nehezítésül nemrégiben fiatal 50-es lettem, aki ugyan jó pár évet letagadhat, így még mindig sok férfi udvarolna társkeresőn,.. de ha nagy ritkán találkoztam olyan férfival, aki egzisztenciálisan és külsőleg is tetszik, miután megtudta mi van a lábammal visszavonulót fújt. Elszomorít... mert bármi áron nekem sem kell valaki, inkább egyedül mint egy unalmas vagy rossz kapcsolatban.
Valahogy elment az eddigi önbizalmam, most tudatosultak ezek a gátak bennem. Pár éve keresgélek. Ugyan voltak rövidebb-hosszabb kapcsolataim, de nem az igazi. Általában akkor mondom el a lábamat, mielőtt visszajelzést ad valamelyen formában, hogy újra látni szeretne. Kérdésem, szerintetek mikor illik elmondani a másiknak, ez örökös probléma számomra ...
Nem tudom. sajna nem jött vissza melózni még.
Én rendesen fázok míg meloba-meloból...