Amikor már nem elég, hogy rendes, aranyos... (beszélgetés)

Nálam is volt hasonló!

de nem igazán ez a történet,ami mindegy is!

Én otthagytam a férjem,nem volt már szerelem ,elhidegültünk egymástól,ő Németbe kiment dolgozni,ő is élte az életét,és én is!

kiléptem,mert jött a párom,akivel odavoltunk egymásért! most boldog vagyok,babát várunk,és össze fogunk házasodni!

Azt gondolom 22 évesen még szeretnél boldog lenni,és sajnálatból ne maradj az illető mellett!

fiatal vagy találd meg a nagy Ő-t!

sok sikert

Sokan tudom értetlenül fogtok állni a történetemhez, ha elolvassátok. Ezt a szituációt csak az értheti meg, aki volt ilyen helyzetbe. A becsmérlő kritikákat kérlek mellőzzétek, véleményekre és tapasztalatokra vagyok kiváncsi.

3 éve ismerkedtem meg a párommal, 7 hónapja összeköltöztünk. Az elejétől fogva voltak gondok, dehát melyik párnál nincsenek. Őt és a testvérét, az anyja nevelte fel, az apjuk nem törődött velük. A párom így nem látott normális apaképet. 24 éves, én 22. Mint ember nem kívánhatnék jobbat. Dolgozik, nem iszik, nem dohányzik, nem drogozik, türelmes stb. De viszont határozatlan. A legegyszerübb dologba se tud dönteni. Tudom sokan fogjátok mondani, hogy a ti férjetek/barátotok is ilyen. De én ezt nagyon nehezen viselem. Karakán egyéniség vagyok, szeretem ha a kezemben van az irányítás, de nem ennyire. Szeretnék NŐ lenni a kapcsolatban, és nem az anyja. Jogos a kérdés, hogy ha nem tetszik mért nem költözök el. A válaszom. Sajnálnám őt. Kialakult egy bizonyos szintű kötődés felé, és hát szeretem, de nem vagyok szerelmes. Persze, a szerelem elmúlik egy idő után, de engem zavarnak ezek a dolgai. A szexet se akarom vele már! Sok kicsi sokra megy, tartja a közmondás.

A másik gond, ami miatt rosszul érzem magam. Van egy férfi, aki nagyon tetszik, és én is neki. Ő 32 éves. Viszont a biztosat nem merem otthagyni a bizonytalanért. Remélem valaki megérti a helyzetemet, és aki esetleg jár vagy járt korábban hasonló cipőben tud nekem segíteni.