Amikor már nem elég, hogy rendes, aranyos... (beszélgetős fórum)

Mert szeret/ragaszkodik, és azt hiszi, elegendő ha ő szeret téged. Bukta. Nagyon csúnyán megszivatod mindkettőtöket, ha egy ilyen kapcsolatban benne ragadtok.

És ha már ott tartunk, hogy nem akarsz önző lenni, meg sajnálod őt...nos, az mennyire korrekt, hogy vele vagy, közben meg más palin jár az eszed?

Tudod meddig tudnád vele folytatni ezt az agyrémet? Amíg bele nem zúgsz valakibe. Nos, akkor nem fogsz ennyit hezitálni. Ottt fogod hagyni, mert boldog akarsz lenni. Szerinted mikor bántod meg kevésbé: ha most szépen elváltok, vagy ha a jövőben dobbantasz más miatt?

Légy erős,kérlek, és szánd el magad végre a szakításra...

Még egy kérdés: szerelmes voltál valaha ebbe a fiúba?

persze hogy értem.. nem vagyok hülye..

de nem az a lényeg, hogy ö mit akar és szeretne.. hanem az, hogy te ezt hogy tudod elfogadni és hogy tudsz beletörődni..

ez nem önzőség szerintem..

Akkor lennél önző, ha Vele maradnál.. ő meg reménykedne, bizakodna.. te meg csak néznéd, hogy szenved..

én így nem bírok vele maradni :(

de önző se szeretnék lenni :(

Értem én..

De nem az a kérdés, hogy ő mit szeretne.. Hanem, hogy te. És hogy mivel tudsz megelégedni és mivel nem..

De hogy érzed magad?

Bele tudnál nyugodni, hogy sosem leszel boldog mellette? És el tudnád nézni, ahogy reménykedik..?

Kedves Olga! Én 18 éve élek hasonló férfival.

Csak azt tudom mondani neked, hogy inkább most válts, mert az évek is csak jobban rögzítik a helyzetet, aztán ha ehhez jönnek majd közös gyerekek, közös vagyon, ilyesmi...

Akkor sokkal nehezebb.

Uramatyám, mintha én írtam volna a sorokat. Még a beszélgetés téma is stimmel :O

Tudom h igazad van, márlegelni fogok :(

Kísértetiesen hasonlít az eseted az enyémre.

Mi is 3 évet voltunk együtt -bár nem költöztünk össze- és 20 éves voltam mikor megismerkedtünk.

Szülei elváltak, apuka alkoholista, anyuka beteg,szóval nem volt rózsás a helyzet. Ez a fiú maga volt a megtestesült jóindulat és kedvesség. Tényleg a tenyerén hordott, töretlenül szeretett. De...de nem volt egy önálló gondolata. Könyörögtem neki, hogy menjen már el a haverjaival egyet sörözni vagy koncertre, hogy mondja már, mit hogyan szeretne. De neki mindig az volt jó, ami nekem. A vicc az volt az egészben, hogy csak velem szemben vesztette el minden erélyét. A munkahelyén, vagy másokkal szemben tudott kemény lenni, de amint rólam volt szó, átalakult nyuszimamusszá. És tényleg nem én csináltam belőle tejbetököt, nem voltam/vagyok sárkány. Kezdett az agyamra menni szerencsétlen, többször leültem vele beszélni, elmondtam, hogy hiányolom belőle a férfiasságot (nem agresszivitást meg oktalan macsóskodást), hogy igenis helyretegyen, ha arról van szó, és helyezze a saját érdekeit is előtérbe. Magyarul váljon már le rólam, ne csüngjön rajtam rajongással, mert ettől becsavarodok. Nem akartam hogy megváltozzon, mert van olyan lány, akinek pont őrá lenne szüksége. Az én kedvemért pedig pláne ne vegyen föl olyan tulajdonságokat, amiket nem érez magáénak. Könyörgött, felajánlotta, hogy legyünk külön, "próbáljak ki" másokat aztán folytassuk a kapcsolatot. Na akkor ábrándultam ki belőle teljesen. És fájt, hogy miattam még a méltóságát is eldobná...Így nehezen, de szakítottam vele. Sajnáltam, mert borzasztóan szeretett, és tudtam, hogy összetörtem az álmait. Azonban arra kell ilyenkor gondolni, hogy hosszú távon neki sem jó, ha egy olyan nővel él együtt, aki nem szereti, egyre kevésbé tiszteli, és mint férfit a háta közepére kíván.

Már akkor tudtam, hogy jó döntést hoztam. Sírtunk mindketten. Kb. egy év után voltam vele hajlandó találkozni, akkor még mindig reménykedett...aztán azóta eltelt 5 év, és csak remélni tudom, hogy megtalálta a párját. Én hála istennek igen, aki olyan férfi, aki engem boldoggá tud tenni.

Közhely, nem közhely, de sajnálatból tilos együtt maradni vele. Pláne úgy, hogy közben már máson jár az eszed. Lépj ki ebből, hidd el, túl fogja élni. Vagy ragadj benne, sajnálgasd őt, és magadat, de akkor azt zokszó nélkül tedd.

szerinted ez a könyebbik út? hiszen bántani fogok vele egy olyan embert akit akárhogy veszünk szeretek :(

és igen, lehet h igaza van annak h így mégjobban bántom h maradok,pedig már nem vagyok szerelmes, de akkor meg mértnem változik meg?? :(