Amikor a párom még nem szeretne gyereket....:( (beszélgetős fórum)

Nem gondoltam, hogy ennyi hozzászólást kapok, de nagyon örülök, arra az álláspontra jutottam, hogy várok:)

Az állás nem feltétlen szükséges a megélhetéshez, hála istennek. Csak a férfiúi büszkeség...

Én kb egy éve értem meg, hogy babát szeretnék, a gond még mindig ott motoszkál, nagyon szeretném, de olyan, mintha egy sötét szobába mennék be és nem találnám a villanykapcsolót...másik félelem a plusz kg illetve, mi van ha próbálkozik az ember és mégse??? Szóval kétely is van bőven...

Sari07 nem semmi 4 gyerkőc, minden elismerésem...:)

Bevallom, 4-5 éve még én sem akartam gyereket.

Éretlen voltam a dologhoz.

Most 29éves vagyok, s innen nézve bánom, hogy nem előbb kezdtünk az egészhez hozzá, hisz akkor már korábban kiderültek volna az akadályozó tényezők, s talán már itt totyogna körülöttem az örökbefogadott baby, és épp ezért a "saját" (sicc, nem szeretem ezt a szót)is könnyebben összejött volna.

Sebaj, a most az most van, és már nagyon várom az első fürdetést, és pelenkacserét:)

Pedig pasi vagyok ám:)

Köszi, aranyos vagy!:)

Gratulálok a 4 gyermekhez!

Ez megnyugtató. Gratulálok!

Mi 30-31 évesen nem érzünk sajnos még ellenálhatatlan vágyat egy bébire, ugyanakkor félünk attól, hogy esetleg kiszaladunk az időből. Nagy a dilemma... Ugyanakkor egyre gyakrabban látom magam körül, hogy a párok a 30-as éveik közepén vállalnak csak gyereket.

Igazad van!

Nalad mar hamarosan kopogtat a baby, nagyon varom, hogy mikent szamolsz be az elmenyeidrol! Szurkolok Nektek!

Ennyiben ertheto a parja dontese.

En is gondolkodtam mar azon, hogy mennyi fiatalnak nem jon ossze a baba, vajon mi lesz, ha mi is akarunk. Nem tul jo olvasni itt a sok kudarcrol, ami eri a babat akarokat.

Igazából mindegy, hogy melyik nem akarja, ha kategorikusan elutasítja. A másiknak ígyis-úgyis szar lehet, akár nő, akár férfi. Max. annyiban lehet más, hogy egy nőnél azért egy idő után tényleg lehet azt mondani, hogy késő, a férfiak meg hajlamosak azt hinni, hogy bármikor lehet gyerekük. Aztán meg nézd meg a babaváró topikot, tele van olyan huszonévesekkel, akik évek óta próbálkoznak és nem feltétlenül a csajok "készülékében" van a hiba.

Nem egyszerű kérdés az biztos. De szerintem nagyon rossz időzítés pont olyankor feszegetni, amikor annak, akinek a pénzéből meg kellene élni hármasban, éppen nincs munkája (hacsak nincs valami combos bankszámlájuk, amivel évekig kihúzhatják gond nélkül).

Az a legjobb, ha idoben jon meg az ember kedve. Ha nem, mit lehet tenni, korosabb szulo lesz es kesz.

Viszont ha az egyik fel gyerekre vagyik a masik pedig nem akarja, az eleg megsemmisito erzes, foleg ha a no az elutasitott fel.

Ez igy van, de ha ennyire lelkiismeretes igyekszik lenni, erre is gondolhatna.

Engem a ferjem mar a korommal kerget ki a vilagbol, hogy ideje lenne szulnom, hiaba gyozkodom az ellenkezojerol.

Azt ertem, hogy a csaladja biztonsagarol maga szeretne gondoskodni, de ez az elmegy a kedve szoveg nem tul biztato.

A szuletendo gyermeketek es a Te egeszseged nem erdekli, hogy minnel kesobb szulsz, annal tobb a kockazata?

Nekem az a véleményem, hogy ha nem csak a gyereket akarod, hanem a pároddal együtt szeretnéd nevelni a gyereket, akkor bizony meg kell várnod, hogy ő is akarja vagy keresned kell valaki mást...

Vagy vársz vagy lépsz. Nem könnyű döntés. Ha sakkozás, sarokbaszorítás, érzelmi zsarolás nem vezet sehová.

Egyébként teljesen meg tudom érteni, hogy munka nélkül mindenen gondolkodik, csak a gyerekvállaláson nem.

Abban igaza van, hogy munkahely kell, csak neki kell majd keresni x evig.

Csakhat utana mindig lehet kifogast talalni, most lecsereljuk a kocsit,most festunk, koltozunk, stb.

En utnem az asztalt azzal a munkahellyel.

Érdekelne a véleményetek, hogy mit tennétek...Gondolom sokaknak van ilyen vagy ilyesmi problémája.

Én 32 éves vagyok, rendezett körülményekkel, eddig pont ezek miatt nem vállaltam gyermeket.

A párom 34 éves, nagyon jól megvagyunk -4,5 éve-, a gond, hogy jelenleg nincs állása és ez miatt nem érzi biztosítottnak a bébi finanszírozását-meg szerintem csak egyszerűen fél, fél,hogy elveszítí "gyermetekségét" és egy felelősség a nyakába esik- anyagilag megoldható lenne, tehát annyira nem gáz a helyzet. Azt mondta, ha lezs állása, akkor benne lesz...ki tudja? Mondtam neki, hogy egy állás nem biztosíték egy család fenttartására...

Én már nagyon szeretnék egy gyermeket és érzem is, hogy üres az életem nélküle...:( mit tegyek? Tapasztalat?