Alaszkai malamut/szánhúzók (beszélgetős fórum)
vajon az én kutyám megéri a 16 évet?
most 9 éves.
holnap visszük sétálni, legalábbis remélem...
hmm...mindenki jöhet (örülök, h megtaláltál)
tegnap láttam egy filmet asszem a Spektrumon, szánhúzó kutyákkal kirándultak...nagyon tetszett. A tulaj azt mondta, h a két kedvenc kutyája 16 éves.
azt is mondta, h a szánhúzókat úgy tesztelik, hogy éjjel, ahogy a hóban fekszenek, marad-e nyom utánuk, vagyis felolvasztják-e a havat. Mert ha felolvasztják, akkor nem tökéletesek szánhúzásra.
hmmm..ha esetleg valakinek eddig elkerülte a figyelmét ez a topik, várok minden szánhúzó-gazdit v. rajongót.
kissé be vagyok rezelve a 40 fokos hőség miatt, amit jósolnak, mert már most is rettentő meleg van, alig él szegény kuty:(
:)
a mienk is ad ki fura hangokat
a mi malánk sajnos az idegen kutyákat nem viseli jól. ez egyértelműen nevelési hiba, vagy rossz beidegződés, nem tudunk tenni ellene (mivel 3 éves korában "kaptuk")
séta közben minden kerítéshez odamegy, ahol rést lát, és ha kutyát talál, acsarkodni kezd, és ilyenkor félelmetes. ezért nem lehet egyedül sétáltatni sem.
szerencsére még nem volt olyan eset, h úgy összeverekedett volna egy idegen kutyával, hogy sérülést szerzett/okozott volna. (megakadályoztuk).
minden sétáltatás egy kicsit idegörlő...
viszont a szomszéd kutyát imádja, egyszer át is jött a kuty a rossz kerítés miatt, hát azt a szeretet-özönt nehéz lenne leírni, amit ezek ketten árasztottak magukból (mindketten lányok). mala is átment a szomszédba, de aztán megcsináltuk a kerítést. viszont amig ott volt, teljesen otthonosan érezte magát:)
röfögött?!:DDD
lehet, h a szerelemtől. az minden élőlényt megbolondít...
hát azért Ice nem volt ilyen védelemre alkalmatlan, egyedül az én rettenetes Luxi vizslalányomtól tartott, mert az egy igazi hárpia volt, na meg szerelmes is volt belé:))
Viszont nagyon sokat röhögtünk rajta, mert állandóan produkálta magát, és ugatás helyett leginkább röfögött, vagy nem istudom mit csinált:))
ez nagyon jóóóó:))))))
és tökéletesen jellemzi a malákat!
néha kissé túlzásba viszik az emberbarátságot, imádják az embereket, védelemre nem alkalmasak, hacsak nem a külsejük miatt (sokan félnek tőlük, mert olyan nagyok)
bárki jön is hozzánk - vízórás, gázos, kéményseprő... - a mala rögvest megszereti, és annyira örül neki, h azon csak nevetni lehet.
viszont érdekes módon azt is megérzi, ha valakitől tartunk. akkor elkezd félelmetesen viselkedni, morog, csúnyán néz. tökéletes a lelki antennája.
akkor ez egy másik volt, ezt nem hallottam. Szomorú, és tényleg az esetek 99 %-ban a gazda a hibás, amit én irtam, abban - ha tényleg ugy történt - akkor az volt az 1 %.
na egy vidám malamutos történet nektek:
Óbudán laktunk még, a Flóriánra jártunk kutyázni. Egy barátunknak, aki az a én vagyok a biztonsági őr tipusu srác volt, persze aranyszívvel volt egy hihetetlen gyönyörű, Ice nevű malamutja.
Sátorozni mentünk együtt, ők is jöttek, apa, ovis gyerek, Ice. Első este, barátunk határozottan és rendkivül szigoruan kijelentette, hogy az ő kutyája fog vigyázni a mi kis táborunkra, mig ők a gyerekkel a hálófülkében alszanak.
Reggel a következő kép fogadott, barátunk a 120 kg-ával a sátor előtt összekucorogva, a hálófülke nyitva, és a kutya a legnagyobb egyetértésben,összebujva alszik a gyerekkel:))))
Itt találtam nagyon okos dolgokat, például arról, hogy hogyan lehet elérni, hogy mi legyünk a falkavezérek, meg tanítási praktikák is vannak.
nem hagyott nyugodni, hogy úgy tűnik, tényleg két különböző esetről van szó. utánanéztem egy másik fórumban, és bemásolom, amit 2004-ben írt erről valaki. nem okoskodni akarok, de ha már malás topik, hát idetartozik.
"Mikor őt vettem, akkor volt épp a hírekben a malamut / csecsemő ügy. Tökre imádom a médiában, hogy úgy ír, hogy soxor nem tudja miről is beszél. Amikor elütötték a macsomat, a kutyám hurcolászta és nagyon kétségbe volt esve. A macs, már holtan, tiszta nyál lett. (Dédelgette, vagy azt próbálta.)
A sérülés egyértelműen, állatorvos által is igazoltan, kocsitól származott (megnézettem, mert reménykedtem, hogy hátha csak kóma..., ilyesmi) :((((
Szóval a malamut senkit nem bánt a falkatagok közül (se embert, sem állatot) és még falkán kívüli emberre sem támad szerintem soha. Nem csak az én kutyám ilyen, a létező összes szakirodalomban, amit valaha is elolvastam ez áll.
Annál az esetnél is úgy nézett ki, hogy a T. anyuka nem gondozta rendesen a gyereket, aki kihűlt. Azt már meg se kérdem, hogy hogy került a malamut a csecsemőszobába, mert ugye ott azért nincs keresnivalója szerintem! De nagyon úgy festett, hogy nem hogy nem szétmarcangolta, hanem melegíteni próbálta, csakhát egy csecsemő törékeny. Ugyanígy baleset, ha egy macska fekszik rá egy csecsemő mellkasára és a súlya agyonnyomja. És ha már kutya-gyerek bántalmazás, akkor az olyan közkedvelt német juhász is szedett már szét gyereket, mert idegesítette, sőt egy akármilyen keverék is (én is alatattattam el egyet, mert öreg volt és az akkor még pici gyerekemre támadt és nem volt más megoldás)."
köszi!
Hááát igen, az ugrálással kapcsolatosan, mi is ettől tartunk...
Nincs vkinek ötlete, hogyan lehet leszoktatni róla?
Bár azt mondják, hogy 1 éves kora után talán kicsit megnyugszik...
És már most is termetes...
sajnos a csecsemős dolog az nem rémhír volt, és nem egészen igy történt, és sajnos nem is a gazda hibája volt. A történet, már ha igaz, de anno a rendőrségi oldalon olvastam: a kutyák az udvaron voltak, két husky, anyuka a fűrdőben teregetett a baba elkezdett sirni és a kutyák állitólag beugrottak a nyitott ablakon, és pillanatok alatt széttépték a babát.
Ezen a történeten én sokat tűnődtem, baba a szobában, kutyák az udvaron ugyhogy anyuka itt szerintem nem hibázott.
Szerencsére ezek a történetek kirivóak, egyáltalán nem jellemzőek bármely fajtára sem.
Annak ellenére, ahogy fejtegettem is a naplómba, soha nem szabad egyedül hagyni a pici gyereket a kutyával, ez tényleg a mi felelősségünk.
bármelyik kutyafajtáról lehet találni rémhíreket...pár évvel ezelőtt volt egy eset, amikor egy mala széttépett(?) egy csecsemőt. ez iszonyú, de egyértelműen a gazda hibája, úgy emlékszem, egy szobában hagyta a kutyát az üvöltő gyerekkel, óriási felelőtlenség!! ha az ilyenekből indulnánk ki, senkinek nem lenne kutyája. még a csivavák is harapnak rendesen...
az meg baromi jó tanács, hogy ne vigyétek sétálni...óriási a mozgásigényük, nem elég nekik a kert. a mienk sem szökdösős, de a lehetőségeket azért kihasználja: egyszer pl. véletlenül nyitva hagytuk a kaput, csak félóra múlva jutott eszünkbe...halálra rémülve szaladtunk keresni a kutyát, aki az utca végéről ügetett vissza vidáman, az első szóra:)
próbáljátok lenevelni az ugrálásról, mert ha nagy lesz, már fel is lökhet örömében. a mienket már késő volt megnevelni, főleg régebben gyakran landoltam a földön egy-egy örömkitörés után. most már visszafogottabb.
jaj de tündéri! elolvadok:))
sajnos a mienket nem láttam kiskorában...
megnéztem, gyönyörű, imádom a miniszőrmókokat, meg a nagyokat, meg mindet!
Az általad leirtak alapján, egészen biztos,hogy boldog kutyu lesz nálatok, sok örömet hozzá!
Ajánlották nekünk ezt a könyvet:
Neked ugatok!
Még nem vettem meg, de állítólag nagyon sok okos dolog van benne arról, hogy hogyan értsük meg a kutya lelkét, hogyan kerüljünk közelebb hozzá!
Amit én tudok és okos dolgok, azt a szánhúzó alapítvány honlapján olvastam!
Szia!
Megpróbálok képet feltenni...
Úgy vettem észre, akkor ugat, vakkant, ha fél vmitől! Míg bent volt velünk, a számára igen érdekes, de ilyesztő, mozgó, villogó, zenélő gyerekjátékok hozták ki néha belőle!
A vonyítás sem jellemző, esetleg akkor, ha vmiért be kell csukni és nagyon unja már, de ilyen ritkán van és rövid időre!
Iszonyatosan nagy bohóc kutyák, nagyon szórakoztatóak tudnak lenni!
Szia!
Hááát nem tudom... lehet, hogy mi vagyunk a kivételek? De nem hiszem! Én azt érzem(és azt akarom érezni), hogy azért nem szökik, mert jól érzi magát nálunk, foglalkozunk vele, visszük sétálni(vki azt tanácsolta mikor megvettük, hogy ne vigyük utcára, még az orvosi dolgait is itthon végeztessük, mert akkor nem vágyik el, mert nem tudja, hogy milyen a kerítésen kívüli élet...),játszunk vele...és hááát az az első két hét, amíg bent volt velünk...szerintem az meghatározó volt, mind a mi , mind az ő életében. Remélem ez egy biztos kötelék!Tanítani is könnyű, igaz az alap dolgoknál tartunk, de ezeket mi tanítottuk neki, tanácsokat persze kaptunk, mert fogggalmunk sem volt, hogyan kell egy ilyen kiskutyával bármit is tenni(nevelni)! Így azt tettük nagyrészt, amit a saját gyerekeinkkel, valahogy ösztönösen jött...egyszerűen, szeretettel!
Hogy miért pont husky, akkor még azért mert első szerelem egy gyönyörű kutyafajtába! Nem is nagyon mélyültem bele az egyéb dolgokba, mert reménytelen volt, hogy lesz ilyen kutyám!
Most, viszont, hogy beteljesülni látszott az álom, alaposabban utánanéztem a dolgoknak, többek közt annak is, amit az állatorvos mondott(mert, hát ugye kicsi gyerekek, 6 éves és 1.5 éves, azért nem mindegy...), de nem találtam konkrétumot, pedig a rosszhír gyorsan terjed!
Utána találkoztam az ún. "rossz tulajdonságokkal", amiket ezek után már kihívásként kezeltem! És nem bántam meg, főleg, így hogy ilyen jó tapasztalataim vannak! De ez én továbbra is állítom, hogy annak köszönhető, hogy valóban olyan mintha a gyerekünk lenne, és ő ezt tudja!
Képet megpróbálok feltenni!