Akik magukba zárkóznak, azok ide! (beszélgetős fórum)
Sziasztok én is így élek sokszor, bár az utóbbi pár hónap jobban telt, több dolog is történt velem, de nem az igazi még. Én is szeretnék változni, ha van kedvetek beszélgetni írjatok nekem. :)
Minden jót.
Én is nagyon jól elvagyok otthon. Túlságosan.Hozzátenném, olyan helyen melózok, ahol állandóan emberek, zaj, napi 11 órában, tehát talán nem is csoda ha szabadnapomon nem akarok nagyon emberek közé menni.
Tudom off téma...de nekem meg az a bajom, hogy iszonyat rég voltam szabadságon, egy éve...és kezd már az agyamra menni! CSak otthon kuksolok vagy a meló...szóval lassan besavanyodok. Azt veszem észre, hogy egy egyre kevésbé van türelmem az emberekhez.
ezen csak te tudsz változtani. Ahogy nyílsz és változol úgy változik a világ is körülötted:)
Hogy sikerült a kimozdulós hétvége? Hogy érzed magad?
Most a hét végét várom akkor megyünk ki egy kicsit,ugye még most nyár és költözés miatt nem válalltam melót,majd ősztől diákmunka meg suli...
nekem pont az a problémám hogy lennék emberek között de az akadály..az én vagyok..saját magam ellensége..Tudom min kellene változtatni de egyszerűen nem megy. Főleg azért mert "egyedül vagyok" nincsenek barátaim suliba se nagyon beszélek csak ha muszáj. nem érzem jól magam a saját börömbe...ez a közérzet... de olyan rossz...legalább 1 valaki lenne aki tényleg foglalkozna velem és már is tuti beindulna minden... itthon se beszélek senkivel. áá.. :/ szeptembertől régi sulimba megyek érettségire. ott voltak barátok. remélem minden a régi lesz. DE én most, mostantól szeretnék olyan "középpontban" lenni. ne azért röhögjenek ahogy egy magamba viselkedek hanem azért ahogy viselkedek előttük...mondjuk poénból..szóval ne rajtam hanem velem együtt nevessenek...
Én se vagyok tini mondjuk pattanások ritkásak hála,de engem meg az idegesit mikor vihorásznak a hátam mögött a buszon,aztán mikor mesélik a sztorijukat tele b@z megelve :@ agyvíz felforr sokszor.
Igen,anyukám agyon ütött volna,engem nem így neveltek...Nem vagyok szent fazék,de ribizli sem...és nagyon magányos vagyok,a buszra is szorongással ülök fel,mert úgy érzem mindenki engem néz,és az arcomat,hogy milyen csúnya pattanásos...alapozó nélkül még a szmszédba sem megyek.Pedig nem vagyok már tini,és még mindig kísértenek ezek a csúnya pöttyök.
Szerintem semmi rossz nincs abban, ahogy érzel. Én sem szívesen vagyok emberek közelében, mert... inkább nem is írom le mit gondolok a többségről....
A belső csönd és a befelé fordulás nagyon hasznos is lehet, ha magadban és az otthonodban is megtalálod azokat a dolgokat, amitől boldog vagy és nem hiányérzettel éled a napokat!!
A másik meg,hogy nagyon kirakják magukat,meg festik a 12 évesek az arcukat,hajukat. Nem vagyok maradi de egy 12 évesnek mire? Aztán meg kintvan mindenük,én most alakulok lassan vissza régi önmagmhoz,de én 14 évesen sem jártam ugy mint a mostani tinik,anyum nem is engedte volna meg. Aztán meg nem is lehet normális dolgokról beszélni velük,tisztelet a kivétel.
Ezzel nem csak te vagy így.
Engem is kb már kismilliószor bántottak meg és kismilliószor csalódtam,de a házadba zárkózás nem jelent megoldást,mert el kell menni a sarki közértbe kajáét,el kell menni a munkahelyre,el kell menni ügyeket intézni ésatöbbi....szóval ez nem hosszútávú megoldás.
Ha sok a sérelmed,akkor inkább tarts egy kis szünetet,most egy ideig ne engedj magadhoz túl közel senkit.Csinálj magadnak olyxan programokat,amik kikapcsolnak,megnyugtatnak és amikhez nem kell senki,elmész egy jót sétálni vásárolni vagy elmész egy moziba,elmész egy koncertre,vagy bármit ami jól esik.Egy idő után hátha felengedsz és halványulnak a rossz érzések,vagy belebotlasz olyasvalakibe aki kellemes csalódást fog okozni.........
Én csak pár hónapja költöztem vidékre (Pest környéke) és most jövő hónapban megyünk vissza Budapestre, mert kezdett a Mi életünk is ilyen tendenciát mutatni és úgy érzem ebből csak a lakóhelyünk megváltoztatása billent ki Minket.
A másik dolog meg az önbizalom. Ami megvan de a negatív kritikától meginog,ha mégse igaz akkor is. Lelkemre veszem-a másik meg annyira nehéz barátokra lelnem,pláne lány barátokra. Párom meg nem szeretném a magam próblémáival terhelni mindig...aztán meg ide menekülök el ebbe a virtuális világba.
Akkor ne engedd közel magadhoz az embereket, de legyél velük szimplán jóban. nem kell mindenkit szívből szeretni. Engem is bántottak, de mindig átsiklok felettük. Kis önismeret, mélyen nézz magadba, és változtass, ha nem vagy elégedett. Mozogj, fuss, tanulj, dolgozz, járkálj el, még ha sétálni is, egy idő után sokkal magabiztosabb fogsz lenni mindenben, és pozitívabban is fogod látni a dolgokat.
Én is az utóbbi 2 évben nagyon otthonülős lettem...elvesztettem a barátaimat,mert elkerültek messze,és nem tartottuk napi szinten a kapcsolatot,mint régen. Nem járok szórakozni sem,mert nem vagyok kíváncsi a 14 éves kis r*bizlikre. Igazából nekem ez az emberfóbiám abból adódik,hogy 13 éves koromtól nagyon csúnya pattanásos vagyok,és ez a gimiben nagy lelkitörés volt,hogy más lányok csúfoltak,és beszóltak...3 éve van párom,és vele el mertem mászkálni,de már fél éve kint dolgozik külföldön,és így nagyon nehéz. Ráadásul faluban lakom,és az emberek ujjal mutogatnak rám,mert azt pletykálják,hogy más nőért hagyott itt a párom...már sokszor kezdek becsavarodni és hinni ezeknek az embereknek...de nem szabad,mert cak irigyek...remélem. Szóval én ezért ülök itthon,csak a munkahelyemre megyek és haza.
talán az emberektől akik annyiszor megbántottak,talán félek,hogy az uj emberek megismerése után ők is bántani fognak...van tapasztalatom benne sajnos.
Én is ilyen itthon ülős vagyok. Nem szeretek a városközpontba bemenni mert már az is kezd sok lenni, pedog kisváros a miénk... És ez csak fokozódott, mióta a város legszélére költöztünk, itthon szeretek lenni, mert olyan jó nyugis, csendes a környék.
Persze emellett néha szükségem van társaságra is.
Szia! Miért vonulsz el a világtól ennyire? Mitől félsz? Egyik énem teljesen megért téged, a másik felem viszont nem. Én már több, mint 4 éve vagyok a falak között, néha teljesen úgy érzem, elzárkózok a világtól, ki se mennék, de mégis rám tör az érzés, hogy szabadulnék, mert tudom a bezártsággal nem fogok jót tenni magammal.
Ide várom azokat akik legszivesebben ha tehetik nem mozdulnak ki otthonról,vagy csak otthon szeretnek lenni. Nekem ez változó,pedig jó kint is lenni meg kirándulni,de ha nem muszály akkor itthon elvagyok. Változtatni szeretnék de nehezen megy nekem. Itt biztonságban érzem magam már amennyire lehetséges a mai világban.
További ajánlott fórumok: