Akarsz valamit, mégsem tudod rávenni magad. Téged mi akadályoz? (beszélgetős fórum)

Szerintem ez egy nagyon összetett dolog, több tényezője is lehet:

1. Valójában nem is vágysz olyan borzasztóan arra a dologra. Látod, hogy az egy jó dolog, érdekes, hasznos, de a lelked mélyén mégsem tartod valóban fontosnak. Időnként érdemes egy ŐSZINTE önvizsgálatot tartani és eldönteni, hogy mire vágyunk valójában, aztán azokra a dolgokra koncentrálni. TÉNYLEG úgy gondolod, hogy a futás hasznos, vagy a lelked mélyén úgy vagy vele, hogy igazából úgysem sokat számít az a fél óra? Az utóbbi esetben nem csoda, hogy nem fűlik hozzá a fogad, egyszerűen nem olyan fontos számodra, hogy tényleg akarj vele foglalkozni.

2. A kudarctól való félelem. Ahogy lentebb írták, amikor az ember már sokszor pofára esett, sokszor sültek el rosszul a próbálkozásai, sok kudarc érte, akkor egy idő múlva automatikusan eszébe jut minden új dolog előtt, hogy ez is pofára eséssel végződhet. És az nagyon fáj, az ember viszont próbálja kerülni a fájdalmat. Ezért inkább elkezdi halogatni a dolgokat, mert úgy érzi, ezzel egyben a fájdalmat is el tudja tolni, talán meg sem történik.

3. A lustaság. Az, hogy kényelmesebb ülni a meleg, biztonságos szobában, kávét szürcsölni és a neten pötyögni, mint edzőcipőt húzni, kimenni a hideg októberi szélbe és futni pár kilométert. Az fárasztó. Meg tanulni is. Pedig amikor közben vagy, esetleg a végére értél, már tök jó érzés, de erre mondják, hogy mindent elkezdeni a legnehezebb. Az a komforthelyzet változásával jár.

Alapvetően ilyen és ehhez hasonló okok halogatja mindenki a dolgokat. Úgy értem, a többség, mert mint megfigyeltem már, itt a Hoxán van néhány tökéletes ember, aki minden helyzetben jól cselekszik, mindennel elégedett, semmitől nem tart és természetesen soha semmit nem halogat.

"Aminek meg kell tortennie az meg is fog tortenni es semmit nem kell siettetni"

Igen, csak ez épp nem az ilyen egyszerű dolgokra vonatkozik,mint sport, tanulás stb.... Azt el kell kezdeni, úgy hogy erőt veszünk magunkon és csináljuk!!

Latom mar meg is kaptad a rutin bolcseleteket - ahogyan egy kinai mondas zserint aki magat ocsarolja, ne varjon masoktol dicseretet.

Tudjuk, hgy egeszseges dolog futni es ersze olcso is csakhogy biza neki kell veselkedni,meg nem olyan egyszeru am sokszor megtalalni a helyet, az idopontot.

Meg aztan nem mindenki Salt ugynok, hogy a napi letartoztatas es pisztoyparbaj elott mindenkeppen fut egyet a Central Parkban, majd iszik egy nagy pohar(amerikai)tejet es elosztja a pizzat a macskaval.

Tudom azt is, hogy a kola zero arra a legjobb, hogy feloldja a fogaimat es 70 evesen csak tejbepapit tudok majd burkolni de kola zerot meg akkor is ihatok:)

Tisztaban vagyok azzal is, hogy a dohanyzas ol, de nem is akarok orokke elni.

En ugyanigy halogattam mindent aztan rajottem, hogy azzal csak a halalozasi ratat rontom, ha mindig masokon segitek mint Terez anya.Neztem is a szobrat tegnap a varosban, hat mit mondjak nem volt valami fenyes elete es elegge meg volt rogyva szegenykem.

Megjegyzem os nm igen ivott kolat es megis olyan volt a fogsora szegenykemnek, mint egy haboru elotti barzongora billentyuzete.

Ugyhogy mikor reggel 4-kor vegzek az egyik munkammal, elmegyek az alban haveromhoz kavezni - tudom, hogy a tea divatosabb :o) - becsomagoltatok egy burekot es letolok par kilometert a folyoparton.

De jo ket honapba telt, mire ravettm magam es nekifogtam a mozgasnak.

Ma is elmehettem volna Velesbe a csajom szuleit megvizitalni, de a francnak se volt kedve mikor egesz nap takarithattam es pialhattam a helyi vorosborbol.

Persze az alkohol is rossz dolog, de en imar csa ilyen rossz vagyok.

A tanulashoz nem tudok hozzaszolni, de szerinte ami nem megy nem szabad eroltetni. En is ruhellem a papirmunkat - a heti jelentest az utolso pillanatra hagyom, pedig siman megcsinalhatnam elobb is.Igaz gepeltem eletemben annyit, mint Stirliz titkarnoje Varso bombazasa alatt.

Szoval, don't worry! Aminek meg kell tortennie az meg is fog tortenni es semmit nem kell siettetni:)

Az AKADALY nem biztos, hogy rossz dolog ha nem tart orokke.

Es ugye semmi sem tart orokke...

Az hibaker elnezet kerek - a bluetooth billentyuzet kisse akad neha,

Gyengeség vs. nem fáj, nem zavar eléggé.

Mindkettő érv logikusan hangzik... :)

Az is tény, hogy sokan, akik nagyot alkotnak az életben, előtte átéltek valami nagyon fájdalmas dolgot, ami megerősítette őket.

Az átlagember nehezen lép ki a komfortzónájából.

Nem szivatom magam :) 5 éve dolgozom, még a suli befejezése előtt sikerült elhelyezkedem a szakmámban. A sport tekintetében pedig szülés után vagyok, mostanában kezdtem el mozogni.

Elemi igényem a folyamatos változás és a fejlődés, sok gyengeségemet sikerült már legyőznöm, persze mindig van hova fejlődni ;)

Amiért a fórumot kiírtam: nem értem az embereket! Mert ezt látom magam körül, hogy mindenki csak szenved és sokszor saját maga az akadály, de kifelé mutogat.

Tudod mi az akadály? Hogy nem fáj eléggé..nem zavar eléggé..

Annyira nem nagy gond számodra, hogy nem tetszel magadnak és a vizsga sem érdekelhet..különben tennél értük! :)

Csak azért, hogy nálam értelmesebb ember erről mit mond:

Csernus doktor 10 parancsolata:

1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.

2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...

3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlensége­t.

4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeke­t a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?

6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.

7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!

8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatott­ság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!

10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

Voltam hasonló cipőben!:) Én úgy csináltam, hogy mindenkit meghallgattam, nekem felmondták a tételeket. Szerintem nagyon jó tanulási módszer!:) Közben meg segítettem azoknak, akik a stressztől már nem láttak:)

A tornával meg újabban úgy vagyok, ahogy a mondás tartja, valahogy így: semmikor sincs nagyobb szükséged a mozgásra, mint amikor egy porcikád se akarja!

Sokszor voltam már úgy , hogy az első 10 perc után úgy éreztem, minimum meghalok, nem bírom ki. Aztán ezen túljutva, mégis megcsináltam. Na ez az, ami után nagyon megerősödik lelkileg az ember.

leküzdeni saját korlátait.:)

Elmentem futni ma! Nem először, de szeretném ezentúl rendszeresen csinálni.

Nekem ezek a kedvenc motiváló idézeteim, Henry Fordtól:

"Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz."

"A legtöbb ember több időt és energiát fordít arra, hogy kerülgesse a problémákat, mint arra, hogy megragadja és megoldja őket."

"Amikor úgy tűnik, hogy minden ellened van, emlékezz rá, hogy a repülő is a széllel szemben száll fel, nem vele együtt."

Nálam ilyen nincs. Amit akarok, azt tűzön-vízen keresztülviszem. Mert akarom.

Ha valamit nem akarok igazán, csőstül jönnek a jólsvájfolt kifogások. Akkor viszont nem mondhatom el, hogy azt a dolgot igazán akarom.

A titok az, hogy nem csak tervezgetni kell, hanem meg is kell csinálni.

Ha eltervezted, hogy 5kor mész futni, akkor:

-készítsd ki a cuccaid előre (kibekkeled a kotorászós, "hol van ez, hol van az, nincs egy tiszta göncöm se" önlebeszélős időszakot),

-4:45-kor riasszon a vekker (gondolkodás nélkül állj fel a fotelból és kezdj el öltözni)

-4:50-kor riasszon másodjára (5-10 perc nyújtás)

5:00-kor kezdj el futni.

Nagyon utálok futni (egyéb sportok miatt az izületeim se nagyon tolerálják már), de ezt a módszert teszteltem és tutira működik (futás közben majd ráérsz gondokodni az egészségeden, a vágyott alakodon és a többi "na még egy percet" motivátoron) ;) - szerintem.

sok sikert!

Köszi, aranyosak vagytok :)

Szóval "akarom, de nem akarom igazán", "akarom, hogy akarjam", de akkor hogy érjem el, hogy tényleg akarjam? :)

A tanulás téma egyébként érdekes, ha egy sima vizsgára kellett készülnöm, nagyon nehezen vettem rá magam, de ha valaki megkért, hogy korrepetáljam, azzal a lendülettel én is megtanultam és még jó érzés is volt, hogy másnak is segítettem vele. Alapjában véve csak egy szívesség volt.

Futásra mindig megvolt a kifogásom, mostanra minden visszafogó körülmény megszűnt, itt a pálya 5 percre tőlünk, van időm rá és itt a jó idő. Már csak a belső korlátaimat kell legyőznöm! Fog ez menni ;)

Ez a könyv, pont azzal foglalkozik, amit kérdezel:

[link]

Én is most olvasom. Még nem tudom mennyire tudom hasznosítani, amit mond. Néhány részt kivesézgettem itt az egyik naplómban, még idézeteket is raktam be belőle. Ha érdekel, visszakereshetem neked ezeket a bejegyzéseket, az alapján talán el tudod dönteni érdekel-e a könyv.

A vizsgaidőszakos dolgot én is ismerem. Sose bírtam tanulni otthon 3 napot egyhuzamban. Az segített, mikor elkezdtem dolgozni, és már nem volt akkora súlya az egésznek, nem stresszeltem annyira az egyetemen, nem volt cél többé 5-öst kapni. A titok nyitja szerintem az volt, hogy mivel csak napi 1-2 órát tudtam foglalkozni a tanulással villamoson ülve, azt az 1 órát sokkal jobban kihasználtam, mint amikor egész nap otthon, rengeteg más csábításnak (tv, számítógép, könyv, telefon) ellenállva próbáltam tanulni.

Mozgás... 30 éves koromig semmit nem mozogtam. 1 éve mondhatni rendszeresen tornázok, itthon. Nem tudom mi ütött belém... talán azon múlott, hogy rájöttem ahhoz h. tornázzak nem kell messzire menni, nem igényel nagy előkészületeket, ott a nappali... vagy egyszerűen csak 30 éves lettem, és megijedtem ettől.

Cigi... ez a legnehezebb. 3 hónapja nem cigizek, de még mindig küzdök vele :(

Önsajnálattal semmire nem mész.

Nem jobb úgy elmenni vizsgázni, hogy tudod mindent megtettél azért, hogy jó jegyet szerezz? Nem késő elkezdeni átnézni azokat a dolgokat, amiket nem tudsz. Hajnalba is tudsz tanulni. Barátokat, haverokat félre kell tenni és tanulni.

Futás? Te drága lélek!

1. Egészséges

2. Jobb lesz a hangulatod tőle

3. Egyedül tudom, hogy rossz, bár én egyedül szoktam zene mellett, de szerezz hozzá társat, akivel ösztönözitek egymást.

4. Nem kell kimozdulni sem, mert ott az Insanity, ami nagyon jó és szerintem jobb, mint a futás.

19 hetes kismama vagyok és még mindig csinálom, igaz lassabb tempóba. Pedig nekem a gerincem, derekam... terhelés alatt van. + itt a háztartás, párom és 4 éves lányom is. Napi fél órás nincs magadra, akkor van okod sajnáltatni magad.