Adjak még egy esélyt? (beszélgetés)

Azért az is figyelemfelkeltő, hogy egyedül élt egy saját házban. Nem azért mondom, természetes, hogy aki jól keres, össze tud rakni egy saját ingatlanra valót, de akkor nem is piszkoskodik pár ezres tételen.

Milyen az előélete vajon? A lakóhelyén milyennek ismerték? Azt nem is merem kérdezni, nem volt-e már esetleg büntetve.

Az elején odatette magát, segített, azt éreztem, hogy megtörtént a csoda amire minden nő vágyik.

Aztán egyre több lett a be nem váltott ígéret, a követelőzés, a valós vagy vélt hibák fejemhez vágása.

Sokszor olyan érzésem volt, mintha azt mondta volna: "Megvettelek, most már szolgálnod kell.."

Egy-egy ilyen italozása után pedig a teperése. Egyből tudta minek örülök, mi esik jól.

Ha csak teheted ,lelked engedi,akkor hagyd ott.

Hasonló cipőben jártam.

Amikor pl.:vitáztunk szó nélkül rám csapta a telefont,volt hogy órákig,napokig nem vette fel nem értem el.

A lényeg:

Ne alacsonyodj le,ne legyél lábtörlő.

Nő vagy.

Lépj le.

Hagyd.

Én is azt mondom, hogy a saját érdekedben NE adj esélyt az újra kezdéshez. Hasonló helyzetben vagyok benne némi különbségekkel, és én ebből már nehezebben mászok ki mint te most az elején.

Ne szidalmazd magad, ne töprengj azon, hogy mi lett volna ha... ezt nem szabad. Csak zárd le, viszlát és lépj tovább.

Ez a hapsi beteg pszichopata!

Menekülj!!

Zsarol. Piál.

Kapni is fogsz hamarosan ha nem lépsz!!

Ez változni nem fog,hiába adsz esélyt.Neked kell változtatnod!!

Fulladt ez a kapcsolat!!

Magadnak, egy jobb életre, igen.

Legközelebb ne hagyd magad kihasználni.

Ja tényleg még a pia is.

Hát az a legdurvább.

Én is mondtam neki, hogy nem hiszek a változásban. Mi tötént ami számomra biztosítja, hogy más lesz, amikor pár óra telt el a mocskolódása és a bocsánatkérése között.

Igazából engem 2 dolog ijeszt meg nagyon, az egyik, hogy a problémát, ami igazából nem nagy, apróság, és kedvesen akarok rendezni, ő úgy oldja meg, hogy eltűnik szó nélkül. Se üzenetet nem olvas, se telefont nem vesz fel, helyette iszik. Vagyis ez az italozás. Úgy viselkedik, mint egy alkoholista.

A másik a burkoltabb, nyiltabb manipuláció.

Pl. vizsgára készültem, nagyon kevés volt az időm, és mondtam neki, hogy legfeljebb este 9-ig tudok maradni, szeretnék időben lefeküdni.

Ám amikor elmentem hozzá, a lelkemre hatott, búsan mondva, hogy "Azt hittem, itt alszol.", sőt amikor negyed 10-kor felpattantam, hogy elrepült az idő, a szememre vetette, hogy 10-ig mondtam, hogy maradok.

(Célozva, hogy elfelejtem mikor mit mondok, és megkérdezte, hogy gyakran van amikor mást mondok, mint gondolok...) Persze ezt megelőzte, hogy becenévként a "kis buta"-t választotta, s bármily kedvesen mondta, megkértem, hogy válasszon más becenevet, mert ez rosszul esik.

December óta 4 hónap telt el és tele vagy bántottsággal, elégedetlenséggel.

Leírtad: túl sok az üröm.

Az meg külön csúnya dolog, az érzelmi zsarolás, hogy miattad feladott mindent.

Gondolom nem kényszerítette senki, felnőtt ember, az ő döntése volt.

Én biztos nem várnék a nagy változásra.

Tanácstalan vagyok, talán más is volt már hasonló helyzetben, és külső szemlélőként jobban látjátok a kérdést.

Decemberben írtunk egymásnak először, és nem is számítottam kapcsolatra, mert 250km távolság választott el egymástól minket, és a korkülönbséget is nagyobbnak találtam, mint szerettem volna, ami azt jelenti, hogy pár évvel fiatalabb férfit kerestem, ő pedig 8 évvel idősebb mint én.

Minden úgy alakult az elején mint a mesében, túl gyorsan, mert szeretett volna sokkal több időt velem tölteni, és a hétvégi találkára elment az összes fizetése (utiköltség, motel...), plusz fáradtan kezdte a hetet. Így jött az ötlete, hogy a közelembe költözik, amihez felajánlottam a segítségem. sikerült is vennie nagyon jó áron egy lakást, a piaci ár alatt 2millióval olcsóbban, amit én telefonáltam le, néztem, sőt a foglalóját én előlegeztem meg, én töltöttem időt az ügyvéddel, hogy ne kelljen ideutaznia ezek miatt.

Márciusban át is vette a kulcsokat, segítettem neki a pakolásban, úgy éreztem egy pár vagyunk, nem foglalkoztam az anyagiakkal, ő még decemberben meghívott egy 2 napos hétvégére, amikor a részemre 10ezret költött, és még decemberben vett 2 koncert jegyet, ami pár ezer forinba került, ez a koncert februárban volt.

Én adtam neki pár dolgot ajándékba, ami kb 10-15 ezerbe került, láttam egy fesztivált, amire átutaltam az előleget... és ezután jött az első hidegzuhany, amikor ő talált egy fesztivált, kérdezte elmennék-e vele, és miután igent mondtam, kérdezte meg óvatosan, hogy fizetném-e a felét... Kiakadtam, elmondtam, hogy haveroknál oké, hogy összedobják, de azok után, hogy én befizettem őt, és tartozik is nekem, ez nagyon rosszul esett, akkor ne közösködjünk, fizesse ki amit kapott tőlem, hisz eredetileg eladásról volt szó, hogy megveszi, adja vissza a foglalót amivel tartozik... Ezeket vissza is adta... viszont egyre több hibát talált bennem, viccesen kezett belémtiporni, leszólni, kritizálni, mint pl. "de ... vagy te kis buta", ha mondtam valamit, akkor párszor elmondatta, mert nem értette; amikor a szekrényből kivettem a melegítőm, és a plédről ragadt rá szösz, azt macskaszőrnek titulálta (van egy macskánk)... szóval, apróságok, de beletiport velük a lelkembe. Amikor pedig megemlítettem, hogy ezek rosszul esnek, rámtámadt, hogy én kritizálom őt. Tudnám kritizálni, de túl empatikus vagyok, nem bántanám meg, ő mégis megrágalmazott azzal, hogy nem vagyok empatikus, nem veszem eléggé figyelembe, hogy ő milyen helyzetben van, hogy otthagyta az otthonát, a barátait, a rokonait, a szép házát, a gyümölcsfákat miattam, hogy a befektetésén a lakás vétel miatt 600ezret bukott, hogy utál itt lakni Pest megyében, csak értem költözött stb...

Egy-egy "összakapás"-kor eltűnt előlem, nem vette fel a telefont sem, ivott... Amikor megismerkedtünk mondta, hogy 5-6 évvel ezelőtt volt alkoholproblémája, de azóta nincs, most kiderült, hogy ez inkább fél év, mint fél évtized...

Tegnap hajnalban nagyon csúnya dolgokat vágott a fejemhez a valóságot kiforgatva, és elsőre vágyat éreztem, hogy megvédjem magam minden pontban, hogy az azért nem teljesen úgy volt, de úgy döntöttem, hogy inkább lezárom, és felejtsük el egymást.

Ekkor kapott észbe, jött a 180 fokos fordulat, hogy mennyire értékel, mennyire köszön mindent, a harag mondatta vele azokat, és túllőt a célon, és bocsássak meg, és kezdjük tiszta lappal, én vagyok az élete, nélkülem semmi nem ér semmit, mintha semminek sem lenne színe, íze...

Nem tudom mit csináljak... Egyre kevésbé hiszek kettőnkben... de szemét sem akarok lenni, hisz "miattam", vagy "kettőnkért" feladott mindent. Könyörög, hogy adjak még egy esélyt, egy utolsót.

Szerintetek adjak még egy esélyt, ha már így az elején ennyire sok az üröm az öröm mellett?