Adjak még egy esélyt? Mit gondoltok? (beszélgetős fórum)
Szerintem is ez a legjobb, amit most tehetsz. Ez tényleg megbocsáthatatlan, hogy ott hagyott téged, amikor elég nagy szükséged lett volna rá, de ha most tényleg ugy gondolja, ahogy mondja, akkor egy probát megér, de ne költözz vissza hozzá egy darabig! Lehet még jó vége lesz! (Probálom pozítivan nézni a dolgot)
Igen, látogatja! Tegnap is volt, ma is jön! Meg elvileg ma megyünk a polgármesteri hivatalba, mert az apasági nyilatkozatott alá kell írnia, mert ha nem akkor gyámügyre kerül az ügy, mivel apai adatokat nem adtam le a korházba és annak a következménye a gyámügy meg a bíróság és nemakarok procedurát ebből az egészből!
Hát egy esélyt adj neki,de többet nem,kérj magyarázatot és bizonyítást!Most hogy áll a dolog?Látogatja a picit?
sajnos felejteni csak nehezen lehett megprobálni megbocsájtani talán és majd a tettei kisimitják a jövőt talán.. ez lenne az én javaslatom ha szereted,...mindenképp a gyereknek meg ez érdeke is...
Visszaköltözésről nem is beszéltünk, nem is költöznék még vissza, ha egyátalán kibékülünk akkor is egy jódarabig itthon maradnék!
Így van!Időt akartam adni neki is meg magamnak is, hogy összeszedjük magunkat és eldöntsük, hogy mit szeretnénk!
Hát igen,ez így igaz.Én még a kibéküléssel is várnék meg visszaköltözés stb..bár erről még nem esett szó.Először bizonyítson!Mert van mit!
Egy próbát megér. Lehet tényleg rájött, hogy hiányzik neki a család az apa szerep.
Elég gyorsan kifog derülni, mert egy gyerekkel együtt lenni néha pár órára, nem ugyanaz, mint napi 24 órában...Ekkor fog igazán megmutatkozni, hogy tényleg akarja, vagy csak hírtelen fellángolás volt a részéről.
A nevére vétellel még várnék;)
Értem...vagyis azt hiszem.kezdtek gondok lenni és gondolom azért költöztél el.
Soha nemláttam sírni, de még elérzékenyülni se! Ezért lepődtem meg én is!
De igen, együtt éltünk, csak mikor kiderült, hogy pocakos vagyok elköltöztem!
Na látod akkor csak tudod mit kell tenned,mindent ami a gyerek érdekeit szolgálja.Én nem bocsáltanék meg egyből,inkább mondanám neki,hogy ha bizonyítani akar akkor itt az idő,hogy bizonyítson!Minden szempontból!Magadra hagyott 1 évig,akkor hát most bizonyítson legalább 1 évig hogy akar titeket,aztán persze a későbbiekben is!És kérj válaszokat,én nem tudnék továbblépni válaszok nélkül.Nem éltetek együtt amúgy?
Így van! Kompromisszumokat kell kötni vele! Legyenek kikötéseid! Pl. Amit megígér, azt tartsa be, ha belepusztul is, különben nem láthatja a fiát! Legyenek elvárásaid, és ha ezeknek képes eleget tenni, ha képes betartani a szavát, akkor elgondolkodhatsz arról, hogy megérdemli-e, hogy a fia a nevén legyen! Egy férfi könnyei egyébként nagyon sokat elárulnak az érzéseiről! A férfiak nem sírnak olyan könnyen, ezért ez szerintem nagy szó!
Ez az egy amitől én is félek, hogy ujra meggondolja magát és ezzel a gyereknek árt!
Az, hogy én mennyire szeretem már nem olyan fontoss, mostmár csak a legfontosabb, hogy mi a jó a kisfiamnak!
Ha segíteni akar tegye meg, de fölösleges procedúra a nevére íratni.
én biztos, hogy nem adnám a nevére, és feltételeket szabnék arra is, hogy lássa. az rendben, hogy az ő gyereke, de a későbbiekben, ha már idősebb lesz, vajon mennyire sérül attól, hogy "apa" csak igérgeti, hogy jön, de mégsem ér oda soha, és nem megbizható?
Szia!
Én majdnem hasonló helyzetben voltam/vagyok, ha velünk ez így történt volna, és azt mondod nagyon szereted ezt a férfit, azt mondom EGY esélyt adhatsz neki! EGYET, TÖBBET NEM, CSAK EGYET!
DE, nagyon teperjen a kegyeidért, és legelőször is, NAGYON alapos magyarázatot kérnék tőle a helyedben!
Igen, ebből még lehet boldog kapcsolat és én vagyok a római pápa. Ébresztő!! Ne vesztegesd az idődet egy ilyen alakra!!!
Csak annyit, hogy összevolt zavarodva!
2 hónapos most a kisfiam!
Segített e? Hát ez igen furcsa dolog! Volt egy problémám, teljesen más jelegű, a gyerekhez semmi köze nemvolt!
A babával kapcsolatban nem segített eddig semmit!
Arra,. hogy eddig miért volt ilyen arra nemtudott magyarázatot adni!
Értem,de valami magyarázatot adjon már hogy miért volt ilyen szemét...eljött,sírt...aztán megint elment,aztán jöttek az smsek...Miért pont most?Mi történt közben.Te még szereted amúgy?Segített eddig valamit,mennyi idős a pici?
szia, hát nem könnyű helyzet, de az látszik,hogy apuka kissé bizonytalan.
Szerintem is először bizonyitson, addig ne engedd,hogy a gyereket a nevére vegye. Azzal is egyetértek,hogy magyarázza meg,hogy miért viselkedett ugy ahogy, és győzzön meg róla,hogy ez a jövőben másképpen lesz. Szerintem adj neki próbaidőt, mert mint irtad még szereted, de a nadrág rajtad legyen!!!!
Annyit mondott még mikor megfogant Manóka, hogy még nincs felkészülve egy gyerekre se anyagilag se lelkileg!Egyébként 29 éves, tehát elvileg már benőt a feje!:S
szerintem nem. Vagyis ha velem tette volna meg ezt, az biztos hogy teljesen nem tudnék megbocsátani neki. A tüske mindig ott maradna.
Szia!Én a gyermek miatt megpróbálnám de nagyon sokat kell bizonyítania, hogy visszaszerezze a bizalmad!Aztán ha nem működik.......
Szerintem elfelejteni sosem fogod,talán túltenni magad rajta igen!Szerintem maradjon csak a te neveden a kisfiú,attól még ő az apja.Nála az megoldás lehet,jujj a nevére vette tehát tett valamit.Nem csak a nevére kell venni,nevelni is kell.Elmagyarázta miért viselkedett így?MIért volt ilyen szívtelen?
Elösször is köszönök minden hozzászólást nembiztos, hogy rögtön válaszolni tudok mert lassan felkel a kisfiam!
Tehát: oktoberben megfogant a kisfiam!A párom aztmondta, hogy nemtudjuk beválalni!De én megtartottam, megmondtam neki, hogy ha nem áll mellettem megértem!
Utánna ilyen se veled-se nélküled lett a kapcsolatunk!A pocakom csak nőt!De a gyerekről szinte semmit nembeszéltünk!
Aztán az utolsó két hónapban megszakadt a kapcsolatunk teljesen!Megszületett a kisfiam és Ő még a korházba se jött be hozzánk, a gyerek az én nevemet kapta!Hazajötünk a korházból, aztmondta jön, mert Ő kiváncsi a fiára!De nemjött csak igérgette!
Eltelt egy hónap én nemkerestem, mire ő felkeresett és kijött hozzánk!Sírvafakadt, nézegette a kisfiát... Majd mondván, hogy neki dolga van elrohant!
Aztán megint nem keresett!Mire pár nappal ezelött elkezdtünk sms-ezni!Majd kijött hozzánk, most aztmondta, hogy szeretné a nevére venni a fiát és, hogy szeret engem és ki akar velem békülni!
Én nagyon szeretem, de nemtudom megbocsájtani amit velem/ velünk tett! Lehet ebből még boldog kapcsolat? Lehet elfelejteni amit tett és boldogan élni ezután???
További ajánlott fórumok: