A világ változott vagy a szülők nevelnek "lazán" gyermeket?!! (beszélgetős fórum)

Eleve nem értem, ha tudod, hogy ilyesmit csinál, miért hagyod őket egyedül? Én csak akkor engedném a baba közelébe, ha tudok rá figyelni. Amíg olyan kicsik, hogy nem mindig értik meg, hogy valamit nem szabad, akkor meg kell próbálni elkerülni a problémás helyzeteket.

Én erősen megfogtam volna, a szemébe néztem volna, és nagyon határozottan és szigorúan mondtam volna neki, hogy ezt nem szabad, mert fáj neki. (Így is szoktam egyébként csinálni.)

Ha egyszer meg tudtad vele beszélni, akkor pofon nélkül is ment volna.

Hát inkább fogalmazzunk úgy, hogy a szülőknek nincs ideje gyereket nevelni, inkább neveli a tv, a nagytesó,meg az ajándékok, pénz :) Szeretet egy deka se sokszor...

Engem nem pofoztak sokszor de amiket kaptam arra a mai napig emlékszem, és úgy gondolom hasznos volt.

Az a baj, hogy tényleg rosszat tett az is hogy a tanár sem csinálhat semmit a gyerekkel, persze otthon se nevelik.És mi az eredmény, egy elkényesztetett, elhanyagolt kis szarjancsi aki ránől a szülei fejére...

Nem azt mondom vannak korosztályi problémák dac stb de az más!!!!

Az igazat megvallva a gyerek sokszor tudja, hogy azt tesz amit akar, ennyi.

Az igazat megvallva a szülő feladata hogy lefektesse az alapokat, hogy mi meddig hány méter, mit szabad és mit nem.

"Van egy ilyen mondas: szeress es tegy amit akarsz! Ha a szeretet indit pofonra, akkor jot teszel vele."

Na aki ilyen indíttatásból üt, azt én is "megszeretgetném" így, de nem kímélném!

Magadnak teszel jót maximum, nem a gyereknek...

Ha már 20 hónaposan megütöd, mi lesz később? Ezt tényleg nem értem, hogy tud valaki egy ilyen pici gyereknek odacsapni... Ennyi idős korban még annyira könnyen irányíthatók, semmi szükség nincs pofonokra. (Szerintem persze később sem.)

Az enyémnél is pont most jött ez elő, csíp, harap, stb., de eszembe nem jutna pofon vágni. Annyira kicsik még és olyan keveset tudnak, nincs bennük semmi szándékos rosszaság vagy gonoszság, nem akarnak senkit szándékosan bántani.

Nem figyeltel:' tobbszor leirtam, hogy nem szabad sokszor hasznalni, de teljesen kitiltani sem szabad a verest. Immunissa valik a gyerek ha sokszor kikap, es igen ha nem beszelik meg, ugy elheti meg, hogy nem szeretik. A pofon neha jo utahhoz, hogy komolyan tudj beszelni a gyermekkel. Mint amikor a fiam harapta a tesojat. Hiaba magyaraztam volna, ha elotte nem csattan ela pofon. Nem vett volna komolyan. De pofon utan megertette mennyire rossz volt amit tett. Es a maga modjan bocsanatot kert.

Van egy ilyen mondas: szeress es tegy amit akarsz! Ha a szeretet indit pofonra, akkor jot teszel vele.

Kicsit elkanyarodtunk az eredeti témától, de ha nevelésről van szó, mindig előkerülnek az atyai pofonok meg fenekelések is...

Én is úgy látom, hogy sokkal több a neveletlen, szemtelen gyerek manapság. Sokszor valami félreértelmezett liberalizmusból a szülők egyáltalán nem nevelnek és mindent megengednek a gyereknek, mert ugye sokan gondolják, mint itt is láttuk, hogy vagy szép szó, vagy verés, és köztes út nem létezik... Pedig attól, hogy a verést nem alkalmazom, nevelni még kell. Egyesek úgy gondolják, részükről megteszik szülői kötelességüket, ha anyagilag mindent megadnak a gyereknek. Sokszor nagyon keveset foglalkoznak a gyerekekkel, nincs könyvből mesélés, közös játék, beszélgetések, mikor nagyobbak, megkérdezik, mi volt az iskolában, de a válasz már nem is érdekli őket. Ha a gyerek mondani akar valamit, a szülő teszi tovább a dolgát, és közben "mondjad", ahelyett, hogy leülne és kizárólag rá figyelne... Felnőtt egy olyan generáció, akiket nem neveltek, és most nekik születnek gyerekeik. Sokan azt sem tudják, hogyan és mit kéne tenniük.

De természetesen most is vannak jó szülők és jól nevelt gyerekek, csak az arány megváltozott.

Nem, nem csak neked elfogadhatatlan. Én is ezen gondolkodom egy pár napja.

Mi a férjemmel panellakásban, lakótelepen lakunk. a lépcsőházban több gyerek van, persze összeverbuválódnak.

Délután 4-től amíg még látnak, csak a trágárkodásukat halljuk, iszonyat csúnyán, ocsmányul beszélnek egymásról és másról/másokról is.

van köztük egy másik lépcsőházból ide járó kislány, úgy látom, hogy neki van némi visszamaradottsága (ami nem kivetni való!!!!). A baj ott kezdődik, hogy szegény kislányt a többi "értelmes" gyerek bolondnak nézi és titulálja, gúnyolódnak vele és kihasználják a hiányosságait.

Felháborít, hogy ezt hogy engedhetik a szülő és NAGYSZÜLŐK (tehát ha a szülő még fiatalabb is, de a nagyszülők több tapasztalattal és más világnézettel is rendelkeznek) is, akik panorámából nézik és hallják a gyerekeket, mert a földszinten laknak, míg én a negyediken a legtetején.

Ha én hallom, ők hogy nem??????

Dehogy is. Ugyanolyan hamar lehet reagálni más módon is, mint az ütéssel, főleg ha az ember néha elgondolkodik, hogyan lehetne kezelni a különböző helyzeteket.

Soha nem mondtam, hogy csak állok és nem csinálok semmit. Nem csak ez a két véglet létezik, a verés és a sehogy sem nevelés.

Nem akkor ültetem büntetőszékbe, ha már elmúlt a dolog, hanem azonnal. Ahelyett, hogy megverném, fogok egy széket és leültetem, és elmondom neki, ez most miért van.

Fúú, Te tanár is voltál, meg van gyereked is, akkor tudod, hogy egy kisgyerek elég sok rosszaságot tud csinálni... Akkor nálatok repkedhetnek a pofonok, míg a gyerek megtanulja merre hány méter.

Mondom, nekem saját tapasztalatom van, szó szerint a saját bőrömön....én a verést úgy éltem meg, hogy nem szeretnek, kerüljem anyámat, a konfliktusokat. Ennyi.

Folyt.

Szoval a masodik fiut 10ev mulva vallaltak. Mar utanaolvasott az anya, es 10 evvel idosebben arra jutott, a veres a neveles kudarca. Nem kapott ki. Ma felnott mind2. Az idosebb mindig engedelmes volt, iskolaban tisztessegtudo, felesegevel segitokesz. Masik onzo, nem mernek neki szolni a szulei semmit, iskolaban kotekedett a tanarokkal, feleseget semmibe nem nezi, akarmilyen szepen keri semmiben nem segiti. Ugyanaz nevelte mind2ot. Es az anya a mai napig nem latja be, hogy a masodik a neveles csodje. Csak azt meseli, hogy hogy banja, hogy neha megutotte az elsot.

Szoval gyakorlatban azt latom, hogy mukodik a szigor. Nem feltetlen a veres kell hozza, hanem az, hogy a hatarok le legyenek fektetve es ne engedjunk beloluk.

Ezenkivul valoszinuleg azert alakult ki bennem ez, hogy a veresnek van hekye a nevelesben, mert a gyakorlatban ezt lattam. Sajnos lattam a hatulutojet is mert volt ahol bantalmazas volt, de lattam par olyan csaladot is ahol szabalyszeruen, szeretettel alkalmaztak azt, hogy kikaptak a gyerekek nagy ritkan. Es mukodott. Kiegyensulyozott, mqgabiztos jolnevelt gyerekek lettek. A csaladban is van erre pelda. Egyik esetben 4 gyerek. Mind kaptak neha neha. Ha valamit mondanak a szuleik, mind engedelmeskednek. A legnagyobb mar 13 es nincs benne agresszio. A tobbiben sem. Soha nincs rajuk panasz, kiegyensulyozottak, szeretik a szuleiket, biznak is bennuk, csak ismerik a hatarokat. Masik eset, szinten a csaladunkban. 3 gyerek. 2 beloluk verekszik, elveszi masok jatekait. Soha nem kaptak ki. Szuleik buntetoszekeznek. Csak neha, ha epp eszukbejut. Amugy a legtobb esetben beszelnek, a gyerekek meg mint a suketek csinaljak tovabb a rosszalkodast. Dobaljak le a gyerekeket a csuszdarol, ellokik oket, hogy elvegyek a biciklijuket. Senki nem szeret veluk jatszani.

Masik pelda: 2 fiu egyik , a nagyobb kapott par taslit es eleg szigoruan volt nevelve. A masiknal 10 evvel fiatalabb- az anyuka utanaolvasott es

tvugbuuhu

gm7kkkkooikookjukkkpkpplppiolijkjkkhkjmm nkhkhkkmkmkklkkkljlj mmmmmmnnjk ,bmmjkkm mhmkjkklééé

Ki beszél itt kisangyalokról?...

Micsoda téves fogalmak. Mintha magatokat akarnátok megnyugtatni.

Én egész más jelzőket írtam az általam ismert gyerekekre!

Nem tudom, hogy te milyen közösségbe jársz..

A negatívat hozod ki, ha jót hallasz. Amit írtál, sajna egyeltalán nem állja a helyét, téves az első betűtől az utolsóig. Evvan.

Vannak ilyenek is.

Aztán az az érdekes, hogy ugyanezekkel a gyerekekkel meg a közösségben sokszor komoly gondok vannak mégis. Valami mégse kerek... Tele vannak a pszichológusok, és nem azokkal, akikről a fórumindító írt, hanem pont azokkal, akikről elsőre nem hinnéd.. Ez a baj..

Ezt látom az intézményekben, a gyerekeim közösségeiben.

Az a baj, hogy ezzel hosszútávon ugyanúgy elidegenítik őket sajnos.

Bár azt is hozzáteszem, hogy nehéz nem beállni a sorba. Mert ha ugye én is ott vagyok, én is kénytelen vagyok ugyanezt csinálni valamilyen szinten, máskülömben kinéznek.

Van ott a környéken egy családotthon. Nyilván nem a legjobb társadalmi körök laknak ott. Van mellette egy játszótér, ahova más nemigen szokott menni. Én csomószor elviszem oda a gyerekeimet. Persze ottvagyok, figyelek rájuk, de sokszor több emberséget tapasztalok ott, az egyszerűbb emberek között, mint a "puccos" játszótéren.

Három gyerek formájú gyerekem van, a középső autista is. Valahogy az érzem, hogy végig rohanok utánuk, nevelem őket, de még így se tudok megfelelni azoknak az elvárásoknak...Pedig csak kicsit békén kéne hagyni őket..

Egyébként szerintem az se igaz, hogy a "sokat dolgozó" szülők gyerekével van mindig a baj. Az se mindegy, hogy a sok munka mellett milyen az a szülő. Előbb-utóbb ugyanis őket másolják a gyerekek. Pont múltkor beszéltük a körzeti doktorbácsival, hogy az ő gyerekei is "az utcán nőttek fel", meg "alig találkoztak" velük. Mégse mindegy, hogy milyen lelkületet látnak otthon. Nem mindegy, hogy a sörösüvegben, vagy a lexikonban esnek-e hasra. Sokat dolgozni lehet építő jelleggel is, netán idővel a gyereket is bevonva, vagy lehet harácsoló, buta módon is..