A válás (beszélgetős fórum)
Dehogy, van az fordítva is bőven, meg lelki terror, csak most a férfi részre reflektáltam. De én tényleg kiszálltam ebből, nehéz téma... :(
Igy bizony.
Különbség csak annyi,hogy én mertem lépni.
Rég volt,car volt,elég volt.
De úgy mellékesen megkérdezném,ha itt 2 ember vélemenye az,hogy kiprovokáltam,ok nélkül nincs verés,akkor a mostani férjem 8 éve miért nem emelt kezet rám?
Hát erről beszélek, de ha ezt forszírozza valaki, meg vannak sértve. Úgy tűnik, mindig csak a szenteket verik.
És ez csak a férfi részéről lehet személyiségzavar?
Persze hogy van oka, pl. személyiségzavaros és mindig talál valami sérelmet. De aki nem élt át hasonlót, tényleg nem érti, nem is akarok ezen pörögni.
Azért azt nehéz elhinni, hogy egy férfi minden ok nélkül elkezdi püfölni az asszonyt. Mindennek oka van.
Engedd el a témát légy szíves már így is csúnyán lejárattad magad.
Szia!
Azt meg tudod fogalmazni, hogy miért mentél hozzá feleségül, miért kötötted hozzá az életed (vállalva 3 gyermeket is), ha az első perctől kezdve így viselkedett?
Most lehet hogy rám gondoltál, de félreértesz. Én nem pártolom az erőszakot. Sőt! Mélységesen megvetem. Csak azt nem tudom elképzelni, és erről írok, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy a nők sosem hibásak abban, hogy a férfinél elszakad a cérna. Hogy? Csak úgy magától gondolnak egyet és ütnek? Mind? Mert tudom hogy van néhány olyan akinek nem lehet követni a gondolatmenetét, de mind ilyen lenne? Én csak azt az egyet nem értem, hogy amikor bíróságra kerül a sor, vagy a hírekben hallom az ütlegelést, miért nem beszélnek arról, hogy mitől borult ki a bili. Erről mindenki mélyen hallgat.
Én a pofonnál sokkal kevesebbért hagytam ott a rosszul megválasztott páromat. Nem tudom elképzelni mi lehet az, amiért érdemes bent maradni egy rossz kapcsolatban. Sokan a gyerekre hivatkoznak. Azt gondolják, a gyereknek jobb a marakodó szülőket látni éveken át, mint csak az egyikkel élni nyugalomban. Én ezzel nem értek egyet, de elfogadom hogy mind másak vagyunk és nem török pálcát senki fölött.
Láttam már olyat hogy valaki folyamatosan illegeti, kelleti magát, de ha hozzányúlnak sivalkodik. Van egy ilyen utcabelim is. Nem csodálkoznék ha elkapná valaki.
Ezért hallgat egy csomó nő, és nem kér segítséget, mert még a saját nőtársai is így állnak hozzá.
Örüljön, aki nem kapott még egy centivel arrébb tett pohárért pofont.
végig olvastam,de inkább nem mondok semmit,mert amit mondanék,nagyon csúnya lenne,
A nemi erőszakról is hasonlóan gondolkodsz? Azt is kiprovokálják a nők?
Egy férfi sarkon fordul, és otthagyja a nőt, ha hülye. Amelyik megveri, az nem férfi.
Pedig hidd el!
Ilyen is van.
De nem kell elhinni.
Fura,hogy a kamut mindenki benyalja,a saját bőrön tapasztalt dolgokat meg állandóan megkérdőjelezik.
Hát...én kiléptem miután egy verés miatt műtöttek.
Bármilyen kérdésre szívesen válaszolok és ha valaki úgy gondolja, hogy esetleg segíteni tudok, nyugodtan keressen.
Hogy kicsit árnyaljam a dolgokat. Az én válásom most van folyamatban 30 év és három gyermek után. A férjem első perctől kezdve féltékeny volt, pedig nekem senki mással nem volt kapcsolatom rajta kívül. Eleinte azt hittem tudok neki bizonyítani idővel, később elkezdtem magamban keresni a hibát, talán tényleg kihívóan viselkedek, vagy öltözködök, de sokan megerősítettek abban, hogy nem így van. Közben teltek az évek, folyamatosan ellenőrizte a telefonomat, iwiw, facebook fiókomat. Egyik alkalommal egy gyerekkori barát privát üzenetben köszöntött a születésnapomon és egy szívecskés smile volt a szöveg végén.Hát talán még ma is hallgatnám, hogy azért küldte, mert közünk van egymáshoz, holott 30 éve nem láttam az illetőt. Vagy esti kép, beszélgetünk a szobában a gyerekekkel körülvéve, csippan a telefon, a barátnőm küldött át egy fotót a ruháról amit a lányomnak varrt éppen. Igaz 21.30-kor történt a dolog, de azonnal jött a támadás, hogy pasizok, mert más ilyenkor nem üzengethet. Hiába mutattam volna, azt mondta az kamu, már biztos kitöröltem. Ha dolgozni mentem is, lehet nem is ott voltam, a főnök biztos falazna nekem. Az utcán már nem mertem férfira nézni, mert kitört a balhé. Aztán az első igen komoly betegség során, amikor napokig feküdtem élet-halál között elkezdődött bennem valami. Református vagyok, elkezdtem Isten felé fordulni, kezdtem rájönni, hogy itt már az életemről van szó, erőt kell nyernem és változtatnom kell. Akkor mondtam először, hogy váljunk el. Talán megijedt, ígért fűt-fát, sírva könyörgött, hogy ő megváltozik, mert rájött, hogy mit veszíthet. Megsajnáltam, gondoltam hátha így lesz, elképzeltem milyen csodás család lehetnénk. Ideig-óráig úgy tűnt normalizálódni fog a helyzet, de minden kezdődött elölről. Idén nyáron vettem észre magamon, hogy egyedül ülök az autóban, szemből jön egy másik, rápillantok, férfi az illető, a gyomrom rögtön görcsbe rándul, lesütöm a szemem szégyenkezve. Számtalan esetet tudnék felsorolni, de a végső lökést a gyerekek előtt zajló mindennapos veszekedések adták, és az, hogy már a saját gyerekével üvöltött, mert mellém állt és azt merte mondani, hogy bízhatna bennem jobban is. De beszélhetnék életveszélyes fenyegetésekről is, bár, meg ütött soha, de a szabadságomban korlátozott. Én is hibás vagyok persze. Egyrészt, hogy eddig tűrtem, másrészt, a veszekedések elől próbáltam menekülni, hogy óvjam a gyerekeimet a hangos szótól, mert mi sem tudtunk megbeszélni intelligensen dolgokat soha, nem az én hibámból. Őt nem érdekelte egy pillanatig sem, hogy én mit érzek, mindig a saját sérelmeit ordította, közben ecsetelte a gyerekeknek,hogy lesz majd másik apátok meg ilyesmi. de talán a legnagyobb hiba az volt, hogy próbáltam kifelé a szép családot mutatni, sikerült is nagyjából, senkinek nem beszéltem a nyomorúságomról, senkitől nem kértem segítséget. És mindenkit arra biztatok aki hasonló helyzetben van, hogy kérjen segítséget mielőbb és lépjen le amilyen gyorsan tud, mert igen bölcs mondás az a kutyából nem lesz szalonna.
Egyetértünk.
Milyen megoldást javasolsz #6-ban felvázolt esetben?
Mindennek oka van,valami kiváltja az agresszivitást!
Amaunetnek teljesen igazat adok.Beszèlgetès,közös programok ez okè,de az ember már túl van ezeken,sajnos nem biztos,hogy sokat segit.Az ember nem tud kibújni a bőrèből max ideig óràig.A gyereknek,vagy gyerekeknek sem jó ezt látni.Akkor inkább a válás,èn ezt gondolom.
Azt el tudom kezelni,hogy mint a megcsalásnál,az első után az ember melyen magába néz,és mindent megtesz,hogy jóvá tegye amit okozott.
Tanul belőle,szégyelli magat,es minden erejevel azon van,hogy soha tobbe ne forduljon elo.
De sajnos sztem ez egy nagyon kis százalék.
Természetesen nem intelligencia vagy iskolázottság-függő a dolog. És valóban tanulható felnőtt korban is.
Legtöbben sajnos, már csak akkor gondolnak erre, ha már megtörtént a baj (tettlegesség).
Iskolában gondolom papolnak az egyenlőségről és az egymás iránti tiszteletről, de ha otthon mást lát, akkor annak semmi értelme.
A képzettség nem függ össze az intelligenciával. Ismerek én olyan férfit az utcámban hogy iskolázott, mégis nagyon bunkó módon kommunikál azokkal akik még szóba állnak vele.
Az önvédelmen kívül nemigen latok más alapot a testi erőszakra egy családban.
Nincs olyan,hogy kiprovokálja.
Uralkodjon magán az ebéd,ha bem tud,akkor meg ne éljen kapcsolatban,házasságban
Félreértettél, nem írtam olyat hogy joga van hozzá. Én személy szerint mélyen elítélem, és azt is, aki csak tudatosan provokálja a másikat. Akár nő, akár férfi.
Nem arról van szó hogy érdemel-e valaki verést vagy nem. Nincs ember, aki egy másik fölé helyezheti magát. Az volt a kérdés, mi válthatja ki valakiből hogy üssön. Az emberi természetet ismerve elmondhatjuk, hogy ha egyik ember tudja mi a másik érzékeny pontja és azzal hosszú időn át provokálja, bosszantja, meglehet hogy ha szép szó nem segít hogy azt hagyja abba, az illető megunja a beszédet és üt. Nem lát más megoldást hogy leállítsa a másikat. Van aki képes intelligensen kezelni egy konfliktushelyzetet, van aki nem. Ez intelligencia kérdése, aminek a szintjét nem mi választjuk magunknak.
Szerencsére mi békésen váltunk el. Menet közben derült ki előre nem látható probléma, amit nem tudtunk megoldani. Mindketten beláttuk, hogy nem tud változtatni, és vége lett. Kár hogy ez sokaknál nem működik.
Nem egyszerű,de még lehet tanulni kezelni.
És ez marhára nem függ össze az intelligenciával,mert hány esetről hallottunk már,hogy vezető beosztásban lévő,magasan képzett emberek is verekedték,gyilkolásztak otthon...
Szóval ez nem megy egyik napról a másikra,de még lehet tanulni az embernek a dühét hatékonyan kezelni,máshogy levezetni.
Szerintem nem kéne a személyeskedésig elmenni.
Ebben a fórumban épp az a lényeg, hogy általánosságokban kell beszélnünk.
És ne menjünk el olyan szélsőséges esetekig sem, mint a #26-ban említett. Nem tudjuk mi történt.
További ajánlott fórumok: