A szüleim katasztrofálisak (beszélgetős fórum)
A legkevesebb, amit egy szülő megtehet, ha már kidobták..
Nem tudom, én így lettem nevelve, a szüleim sosem tapadtak rám, és sosem akarták megmondani a frankót, vagy rám erőltetni amit ők akarnak. Én nem ők vagyok, van saját akaratom és lehet nekem is véleményem.. és mégsem lettem önző, zsarnok, stb... és szerencsére velük is tökéletes a kapcsolatom.
Te, aki a saját gyereked lakását kuplerájnak nevezted egy másik topicban, hadd ne adj nekem tanácsot, rendben? Köszi :)
Ez értelmes tanács? Manapság szerintem elég drága az albérlet, pláne úgy, ha valakinek nincs munkája!
Kije-mije vagy Te a fórumindítónak, hogy páncélos lovagként lecsapsz mindenkire, aki hozzá mer szólni a témához és nem privátban invitálgatja, mint Te ?
Vagy felkért ügyvédjének?
Koccanj már le, had működjön a fórum fórumként !
A tisztelet kölcsönös dolog. Leegyszerűzni, meg leparasztozni a szüleidet nem épp felnőtt viselkedés. De igazad van igen, van, hogy a szülőket nehéz elviselni, uram bocsá' bunkó parasztok. De akkor nem teszem a seggem a lakásukba, hanem mindent megteszek azért, hogy közöm se legyen hozzájuk. Ha pedig mégis eltartatom magam velük (oké, gyakorlatilag a pasi tartja el, de mégis adtak neki egy lakást, ezzel mondjuk alaphangon megspórolja a havi 50 ezres albérletet), akkor befogom a számat és megpróbálok asszertíven hozzájuk állni.
Szimpatikus a hozzáállásod.
Mondjuk manapság ez nem ritkaság... sajnos...
Ez egy értelmes tanács, végre :)
Nem, csak kitagadták... még klasszabb...
De miért az jelentené azt, hogy ad is valamit, ha elfogadja, hogy a szülei annyiba se veszik, hogy nem csupán beállítanak hozzá, mintha 3 éves volna... szülei nem tisztelik, ami pedig alap, bármilyen is az ember.
Miért, az nem önállóság, hogy elmegy otthonról és a pasijával él? Ebben is visszafogták a szülei?
Most szerintem az van, hogy a szülők abba a típusba tartoznak, akik nem tudnak igazán leszakadni a gyerekükről, ezzel ellehetetlenítve azt, hogy a gyerek valaha is önálló legyen. Az egyetlen megoldás, ha albérletbe költözik a lehető legmesszebb a szülőktől és így megtanul önállóan élni, a szülők meg megtanulnak elszakadni a gyereküktől és nem irányítani, ami természetes kéne, hogy legyen egy idő után.
Lehet hogy figyelmetlenül olvastam végig...
Számomra az nem világos, hogy jelenleg miért nem dolgozik a fórumindító?
És még erről eszembe jutott valami, ami kicsit zavar.
" hozzám írt hozzászólásodat kezded úgy: Ez nem igaz.
Írd nyugodtan, hogy hazudok:)Nem kell disztingválnod. És le tudom fordítani így is.
Nem, nem hazudok, hanem nem ismerek minden történetet veled kapcsolatban és feltételezek, elképzelek, belegondolok, stb. És lehet, hogy nem igaz, de ezt nem így szokás közölni. Néhány lehetőség, szinonima az "ez nem igaz" kifejezésre: Rosszul gondolod, félre értettél, nem ez történt, stb.
ha én veszek a gyerekemnek egy lakást, akkor nem azért veszem, hogy állandó ellenőrzésben tartsam, hogy legyen kulcsom a lakáshoz és bármikor beállítsak hozzá...
az én szüleimnek pl. nincs kulcsuk a lakásomhoz, és eszükbe sem jutna úgy hozzám jönni, hogy előtte nem hívnak fel, hogy otthon vagyok-e v. alkalmas-e... de ugyanígy a férjem szülei.
Akkor nyúlhatnék a félretett pénzemhez, elvállalhatnék kulimunkát vagy visszamehetnék a szüleimhez és hálás lennék nekik azért, mert szeretnek és biztosítják a háttérországot. Voltam én is munkanélküli, éltem én is a szüleimmel de ha nem bírtam volna elviselni őket, akkor inkább elmentem volna a Tecsóba eladónak, mint, hogy lebunkózzam őket.
A fórumindítónál nem arról van szó, hogy összedőltek a dolgok. Arról van szó, hogy másfél éve mással tartatja el magát és sír a szája, ha ezért cserébe adnia kell valamit. Azért vagyunk felnőttek, hogy vállaljuk a döntéseink következményeit. Na, ez neki nem sikerül úgy tűnik.
Igazából lényegtelen a történet szempontjából.Én roppant boldog lennék (lettem volna),ha kapok bármit is a szülőktől.Nem szégyen a fenék alá tett lakás.
"Sosem élted még igazán önállóan az életed. "
Mert talán még sosem hagyták neki...
Ugyan nincs a nevén, de mégis azért vették, hogy ő lakjon benne! Akkor kinek vették?
Számomra döbbenet, hogy pár mondatos "ismeretség" alapján így mersz ítélkezni. Nekem lesülne...
Az az érzésem, hogy nem tudod elfogadni a korlátokat, magad viszont nem tudsz megélni.
Sosem élted még igazán önállóan az életed.
A szüleidnek nagyon sok fejfájást okoztál.
Akár kezelhetetlennek is lehetne mondani.
És ha megszűnne a munkahelyed? Van olyan, hogy összedőlnek a dolgok.
Lehet. Én nem tudom csak találgatok. Én szülő vagyok, bár fiam van, de soha eszembe nem jutna kidobni. Persze elmondom neki ami nem tetszik. vagy egyetért vagy nem. De odáig sosem jutunk el, hogy elmondjam mindenféle trógernek és kidobjam az otthonából. Ahhoz nem is tudom mit kellene tenni. Mármint tudom, de ő nem olyan, így még gondolatban sem sértem meg azzal, hogy ilyeneket feltételezzek róla.
Én is inkább ezt érzem! Lehet, hogy a szülők, mint kívülállók jobban látták az akkori párkapcsolat jövőjét is! És nem a szeretet helyett adták a lakást! Én legalábbis így gondolom, de tényleg csak akkor lehetne pontosabb választ adni, ha a szülőket is meghallgatnánk!
De mit csináltál, hogy ezt mondják rád?
És mit tettél ekkor? Összepakoltál és elcuccoltál a barátodhoz? És akkor évekig nem is beszéltetek? Soha nem érdeklődtek mi van veled, hogy boldogulsz?
Mi van? Nem, 27 évesen nincs lakásom, de van munkám és magam fizetem az albérletem. Nem függök a szüleimtől, sőt még csak nem is pasi tart el. Nem szégyen a szülőkkel lakni sem, de akkor el kell fogadni, hogy az ő szabályaik szerint élünk. Nem szégyen apád által vett lakásban lakni sem, de a lakás attól még nem a tied. A szégyen az, ha otthon ülsz a gép előtt, ahelyett, hogy elvállalnál egy munkát, amiből fizetheted az életed.
További ajánlott fórumok: