A szüleim katasztrofálisak (beszélgetős fórum)

Pontosan!

Ezen sértődött meg elsőre, mert azt írtam, hogy embertelen, mint a szülei.

Úgy néz ki, hogy a fórumindító az a típus, aki soha nem hibás, mindig más tehet mindenről. Nekem ne mondja senki azt, hogy ha el akarok menni dolgozni, akkor bárki befolyíásolni tud olyanokkal, hogy az én tudásomhoz, végzettségemhez egy munka alantas, vagy nem méltó. Soha nem szégyen a munka.

A szüleimre akármilyenek is, soha nem mondanám, hogy parasztok. Ez egy egyszerű hiszti, kifogáskeresés, önsajnáltatás.

Ha igazán zavarná ez a helyzet, már régen elköltözött volna a fenébe, de ez kényelmesebb...

Szerintem meg a "megalázó a pultos munka" csak kifogás! Akkor miért nem keres más munkát?! Arról nem is volt szó!

Igazatok van, lehet menni albérletbe, ha van miből! Akkor majd megtudja, hogy milyen nehéz dolgozni, és mindent kifizetni!

Az, hogy a szüleid vásároltak egy lakást, hogy önálló életet élhess, az nagyon szép tőlük. A lakás az övék, ebben vita nincs. Majd valamikor, ha megállapodsz, ha rendes munkahelyed lesz és össze tudsz spórolni , ha jól emlékszem 3,5 milliót, akkor megvásárolhatod tőlük, nyomott áron természetesen, hiszen ez biztos nem a piaci értéke.

Nem akarnak neked rosszat, nem azért avatkoznak bele az életedbe, csak néha fogadj el tőlük néhány jótanácsot. Ha valamivel nagyon nem értesz egyet, akkor ne balhézz, hanem szép finoman érzékeltesd, hogy te nem igy szeretnéd, hanem úgy gondoltad. A pultos munka nem tetszett nekik:) hát van benne valami, ha már a fiúdnak sem tetszett. Nem tanultál azóta semmit? Sikerült valamilyen szakmát szerezned? Be kell állnod a dolgozó emberek sorába, csak úgy nem élhet egy ember, hogy állandóan otthon van, gondolom ők is ezt szeretnék: látni, hogy a lányuk megállja a helyét az életben. Azért, hogy ott lakhatsz a pasiddal, azért természetesen köszönettel tartozol.

Kösz! :)

Két gyermekes anyuka vagyok... :)

Nem tudom mit hoz a jövő :)

Az, hogy vki vesz a gyerekének egy lakást (illetve bocs magának, max. a gyerek lakik benne) még nem a világ közepe...

Az eset egyébként az én legelső kapcsolatomra is nagyon hasonlít.. így tudom miről beszélek...

Abszolút értelmiségi szülők (tanár + banki dolg.), és folyton megmondták a gyerekeknek, hogy mit hogyan kell csinálni... a párom külföldre menekült szinte "előlük", szerencsére nagyon jó állása lett és összeszedett egy házra valót... mikor már saját magát tartotta el még akkor is beleszóltak, sőt most is beleszólnak az életébe, úgy hogy már 2gyereke is van, és közelebb van a 40hez... borzalom... vannak ilyen szülők sajnos, akiknek soha az életben nem lehet megfelelni...

Teljesen egyetértek a hozzászólásaiddal.

Nekem is van ismerősöm (testvérpár), akik még mindig a szülőkkel élnek. (42-36 évesek).

Fiatalon sem mehettek sehová, sőt a munkából hazafelé menet apuka ment eléjük.

Most ott vannak egymásnak. Se társuk, se gyerekük...

Én úgy gondolom, hogy nincs a szülőnek joga - még ha felnevelte is -, hogy elvegye a fiatalságát, a lehetőséget, hogy családja legyen.

Soha nem tudnám elképzelni, hogy bármi ok miatt "kidobnám" a gyerekemet.

Azért vagyok az anyja, hogy segítsek rajta, ha már hülyeséget csinált. Lehet, hogy a fórumindító lépéseivel nem értettek mindig egyet, de nem az a megoldás, hogy útnak eresztem.

Azzal, hogy vett egy lakást (amit kölcsönadott a gyerekének) úgy látszik nem kerültek közelebb egymáshoz.

Szerintem az a megoldás, ha albérletbe költözik és munkát keres..... Aztán lehet függetlenül élni.