A szerelem egyik fokmérője, hogy akarunk-e közös gyereket? (beszélgetős fórum)

Az első eset nem szerelemből született, viszont az anyuka döntött úgy, hogy felneveli. Él benne az anyai ösztön.

A második esetben egyszerűen különböző okokból tönkrement kapcsolatokról van szó. Mi köze a témához? Itt az a kérdés, hogy gyerek nélkül is igazi-e egy szerelem, márminthogy szabad akaratából noncs valakinek gyereke a szerelmétől, és nem is akar semmilyen körülmények között.

Sajnálom, hogy nem lehet gyermeked.

De ez a tény azért árnyalja a képet az eredeti vitatémát nézve.

Egyetértek. Rosszul voltam mindig is attól, hogy találkozgattam valakivel és már nagyon rövid idő után pedzegette, hogy legyen gyerekünk. Azért ne már, az ilyennek egy tenyészkanca kellett, nem egy társ. Egy hónap alatt nem is tud nagyjából sem megismerni.

Ha nagyon szeretne gyereket valaki, rendben, lehet tisztázni az elején, hogy a másik akar-e később esetleg vagy sem, lehet-e gyereke és ilyenek.

Én nem akarok gyereket semmiképpen. De valahogy ez némelyik hapsiból azt váltotta ki, hogy meg akarjon győzni az ellenkezőjéről.

És azt sem szeretem, amikor valaki ebbe a döntésembe próbál beleszólni. Senkinek nincs köze hozzá, ahhoz sem, hogy miért nem akarok.

A szerelem az két ember között egyszerűen csak van, és ha a céljuk is hasonló gyermekvállalás terén, akkor az szerencse.

Épp ez az, sokaknak van közös gyerekük, aztán a szerelem meg mégse volt akkora és lépnek.

Ezért talán a fórumcím fordítottja lesz az igaz. Nem fokmérője a szerelemnek, ha 2 ember akar közös gyereket (illetve amikor ezt akarják, még nagy valószínűséggel szerelmesek), hanem a szerelem próbája a gyerek olyan értelemben, hogy ha gyerek után is együtt maradnak és szerelmesek is, akkor tényleg nagyon szerelmesek. De ha ilyen szerelmesek, az is lehet, hogy gyerek nélkül is azok lennének, szóval tök mindegy végül, hogy lett-e gyerek vagy sem. Mert az érzelem anélkül is megvan, meg gyerek mellett is megmaradna, csak ôk ùgy döntöttek, hogy nem vállalnak gyereket.

ha nincs eü probléma, a gyerekvállalás döntés és nem érzések kérdése!

ha teherbe akarok esni, akkor cekclek, ha meg teherbe estem, de nem akarom a gyereket, akkor abortuszra megyek

tudod, ha valaki menni akar, akkor megy, nem számít, hogy házasok-e, nem számít, hogy van-e közös gyerek...

van olyan ismerősöm, aki nemi erőszakból született, az anyukája imádja, sosem látta benne az őt bántalmazó férfit, és elhiheted, hogy 17 évesen érettségi előtt nem akart anya lenne, de gyilkos még annál kevésbé. ebben az esetben milyen szerelmet erősített az ismerősöm megszületése?

és mit bizonyít az, hogy sok sok házasság ér véget úgy, hogy apuka vagy anyuka úgy lép le, hogy hátra se néz, főleg nem a gyerekére!!!

Hát nem tudom, hogy ez a nőnek a döntésén múlik-e, ez inkább szerintem vágy, vagy ösztön.

Nem értek egyet azzal, hogy az, hogy valaki akar-e gyereket, az nem függ az aktuális kapcsolattól. De ahogy így olvasom, amit írtál leginkább attól függ, hogy érez-e késztetést magában a nő. Én csak a saját példámból tudok kiindulni, a férjem előtt volt kettő hosszabb kapcsolatom, és mindkettőnél éreztem azt, hogy akár gyereket is szülnék ebbe a kapcsolatba, de valahogy mindig ott volt egy kicsi kérdőjel a fejemben, hogy itt van már az ideje? Biztosan szeretem eléggé az illetőt? Mivel nem volt a válasz, így nem is lett gyerekem, pedig mindig is akartam gyereket. Aztán a férjemnél olyan erősen villogott az igen lámpa, hogy egyértelmű volt, hogy legyen gyerekünk, és viszonylag hamar lett is, majd még egy, majd még egy, és nem kellett rajta vitázni. Majd aztán tudtuk, hogy elég. :)

Szerelmesek vagyunk, de nincs bennünk gyerek utáni vágy. Egyedül sem volt, és mióta együtt vagyunk sincs. Nem is lesz. Az, hogy valaki akar-e bármikor gyereket vagy nem, nem azon múlik, hogy az aktuális kapcsolat milyen. Hanem, hogy a nő maga mikor dönt úgy, hogy gyereket akar. Ha eldönti ugyan mindegy, hogy egyedül van-e, rossz körülmények között, vagy csak tudja, hogy a pasi csalja/alkesz vagy bármi más. Ha kell, akkor mindenhogy kell, ha nem, akkor meg lehet az élete párjával is, akkor sem akar.

Szerencsés, ha ideálisak a körülmények.