A párom fia miatt megy tönkre a házasságunk (beszélgetés)

Köszönöm a gyors és segítő tanácsokat

A gyerek most lesz 11,de még csecsemő volt amikor az anyja kirakta a páromat az utcára és mi meg csak rá kb 4-5 évre találkoztunk.Én még csak képben sem voltam.Az én szüleim is elváltak de amikor mind a ketten le ültek velem beszélni akkor erről és láttam a szüleimet akkor boldogan,de külön külön fel sem merült bennem semmi.Most hogy már ez lesz a 2.napja hogy nem beszélünk a párommal és látom a gyerek elégedett arcát kész vagyok.Apámnak is van új családja és én is ilyen idős voltam amikor gyerekei lettek de egyiknek sem kívántam a halálát mint most ő.Tavaly karácsony elött derült ki,hogy Ő ha felnö legyilkolja majd a hugait és engem is....és még sorolhatnám.Pedig a szüleivel már egy jó párszor leültek és beszéltek erről,hogy ők akkor sem lesznek újra együtt ha mi szét megyünk,úgy hogy tényleg nem értem.Tegnap például egész délelött 5 percenként csörgött a telefonja,hogy ő haza akar menni.És nem tudta(vagy nem akarta meg mondani az apjának hogy miért.

ne haragudj de sztem ez nem igaz.

nekem elváltak a szüleim, kicsit sem volt szép válás, DE soha nem hibáztattam AnyuApu új társát, sőt, Apuéknál van két pici gyerek, és nagyon szeretem Őket.

Nagyon sajnálok minden gyermeket, kortól függetlenül, akiknek elválnak a szülei.

Tőle várják el mindketten, hogy béküljön meg az új helyzettel, esetenként fogadja is el mindkét szülője új társát, féltestvéreket, stb.

Képzeljétek el, micsoda teher ez egy kisembernek, lehetetlen sérülés nélkül kijönni belőle.

Azt csak képzelik a szülők, s engem nagyon is felháborít,mikor kijelentik: olyan szépen válunk - váltunk el, a gyerek ebből semmit nem érez, semmit nem vesz észre, hisz mindketten továbbra is törődünk vele, foglalkozunk vele.

Hogy a csudába ne érezné, hogy nem jön haza apa vagy anya, üres az ágya, esetenként más személyek foglalják el a helyét....

Nem szabad a gyermeket okolni amiatt, hogy az új kapcsolatnál homok kerül a gépezetbe!

Nem ő a hibás, bármennyire is ez a legkézenfekvőbb magyarázat.

Ő csak szenvedő alanya a szülők felelőtlen döntéseinek és tetteinek!

A gyermek ilyen esetekben áldozat, s nem bűnös.

Ha szeretitek egymást,akkor együtt maradni!

Nem tudom hány éves a fiú,de gondolj bele,minden válást,a gyerekek szenvednek meg! Pár év múlva szégyellni fogja magát ez miatt!És...gondolj bele...Mit tennél,ha a férjed haza állítana egy bögyös cicababával,és azt mondaná:Drágám,én ezek után,ugyan úgy foglak szeretni,de mától kezdve,Ő is velünk él,őt is szeretem....:)

Sziasztok!

Szeretnék egy kis segítséget kérni,vagy legalább is valami ötletet abban,hogy hogyan vészelhetnénk át azt az időt amig a párom fia itt van nálunk.Már lassan 5 éve vagyunk házasok.Mikor megismertem a párom minden szép és jó volt a fia is elfogadott,csak amikor megszületett az első közös lányunk akkor kezdtek eldurvulni a dolgok.Olyanokat vágott a fejemhez,hogy milyen jó volna ha én nem volnék,ha a huga az anyjától és az apjától lenne és nem tőlem.Most pár hónapja megszületett a második babánk,és azóta a hugával még csak szóba sem áll.Amikor itt van nálunk akkor örökös vita van köztem és a párom között amit a mai napig tudtam kezelni,de egyre jobban érzem azt hogy már nem megy.ebben szeretnék egy tanácsot kérni,hogy mi volna a jobb elválni vagy együtt maradni?