A legnagyobb, vagy a legkicsinyisebb tett! A szerelem nevében!!! (beszélgetős fórum)
ott én is, de azért egy kutyát és a tengerimalackámat és jó sok könyvet vinnék :)
Voltam, szinte mindig az vagyok,többnyire. A legkicsinyesebb tettem a szerelemben is önzetlen volt. Volt egy nagy szerelmem,aki megcsalt folyamatosan,amit éreztem, de bizonyítani nem tudtam sehogy, egy darabig. Majd amikor kiderültek,hogy milyen pofátlan módon ,hányszor és kikkel tette elutaztam külföldre se szó se beszéd hónapokra. Persze előtte megkértem,hogy vallja be a szemétségeit,amikre bizonyítékok voltak,de nem tette. Kértem,hogy ha így áll a kapcsolatunkhoz,akkor mondja meg és hagyjon el, élje a világát, de nem tette,nem akart elhagyni.Én megtettem úgy ahogy,mert hiába szerettem én őt úgy ahogy kell és tettem meg érte nagyon sok mindent mégsem voltam elég. Hagytam élni és ezért elmentem én. Egy hétre rá a saját anyám látta meg egy másik nővel.
Én az önzetlenség alatt valóban azt értem, hogy egy szemernyi hátsó szándék, vágy nincsen a mögött, hogy adunk, csak a meggyőződés, hogy most jót tettünk és az öröm bárminemű reakciótól függetlenül. Engem nagyon sokáig zavart, hogy, ha adtam úgy éreztem várok is valamit és eljött a pillanat, amikor nagy dolgot adtam valakinek és semmit sem vártam vissza, semmit. Jó érzés volt, főleg azért volt jó, mert megtudtam, hogy képes vagyok ilyesmire. Sokáig nehéz volt megbarátkoznom a gondolattal, hogy jó ember vagyok és nehezemre esett az, hogy tisztában legyek a viselkedésem jelentőségével és magammal, hogy teljes mértékben vállalni tudjam magam és ki tudjak állni magamért. Én mindig egyedül voltam, mások szívesen támaszkodnak rám, engem viszont nem visz rá a lélek, hogy másra támaszkodjak, túl önállóan viselem a terheim, de így egy lakatlan szigeten egyedül is ellenék...
Önzetlenség? Sokszor tesszük, és valóban önzetlenségnek is érezzük akkor, abban a pillanatban. Én mindig sokat adtam (nem saját vélemény) akár kapcsolatban, akár azon kívül (hivatásom is ilyen). Soha nem vártam, nem is kaptam ellenszolgáltatást. Ez nem így volt jól működő kapcsolatomban, ott rengeteg szeretetet kaptam (más hiba volt, amiért ennek vége lett).
Szerintem sosem...minden szentnek maga felé hajlik a keze...
Megbocsátottam neki, hogy az exéhez visszajárt, mert bebizonyította, hogy szánalomból tette. Ez egy magasztos tett volt. Kicsinyes még nem voltam, úgy érzem, de annak is biztos eljön az ideje...:-)
most hogy gondolkozok ezen, az jutott eszembe hogy például Velem gyakran előfordul, hogy úgy érzem meg kell oldanom másnak az életét. ha valaki bajban van akkor mindig (vagy sokszor) saját problémámként kezelem és próbálok így tanácsot adni neki. sajnos ezt sokan okoskodásnak veszik, ezért az ilyen fajta önzetlen tanácsadói szerepemről kezdek leszokni. most meg azt kapom, hogy nem is érdekel a másik baja. hát szép lehetek, de okos nem :)
szóval ezek után önző leszek, és ha nincs kedvem akkor nem teszem
ha nem tetszik elmondom
akinek nem tetszik, el lehet menni
nem kötelező velem lenni és barátkozni
Nekem is nagyon kellett gondolkoznom az önzetlen cselekedeten, de aztán eszembe jutott.
Drágámnak volt egy térdműtéte pont 1 éve. Pasiból van, ott kellett lenni vele, fogni a kezét, hisztizett, mint egy rossz gyerek. Kihozták frissen műtve, bágyadt volt, elküldött, hogy menjek haza, pihenjem ki magam, és másnap reggel menjek vissza érte.
Mondtam hogy okés, engem is kikészített a dolog, senki sem szereti nézni a másik szenvedését. Éjjel 1környékén csörgött a telefonom, hogy azonnal menjek be, mert hogy a szobájában levő bácsi nagyon vérzik, a mi vércsoportunk megegyezik (mind3unké), de Őt nem engedik vért adni. Én köztudottan tűellenes vagyok, úgy h mondtam, h természetesen nem megyek. Mondta, hogy akkor ő ad. Hát azt nem engedhettem. Úgy hogy 2re be kellett mennem, megvizsgáltak, hogy na igen olyan a vérem, és oda is adtak istentelen mennyiségű véremet a palinak. Végülis megmentettük az életét. Aztán reggelre lett vér, és rendbe jött. Talán nem teljesen vág ide, de amilyen önző vagyok, csak ez jutott eszembe:(
kitartottam az ex mellett, mikor nem volt munkája, én nappal tanultam, éjjel dolgoztam
épitkeztünk, kocsi
vártam rá mikor hetekig külföldön dolgozott
eredmény?
mikor meglett minden... ő elfáradt ,és már nem akart velem lenni. mivel ő örökölte a házat, amire épitkeztünk igy minden maradt nála
én meg álltam az utcán a bőröndökkel...
önzetlen?
segitettem a beteg barátnőmnek... anyagilag is, kölcsön.
azóta sem láttam, sem őt se a pénzt....
szereztem pár embernek munkát...csak úgy beszélgettünk, elejtette hogy keresgél. pár napon belül küldtem nekik elérhetőséget. össze is jött nekik
megköszönték?...
ma már kicsit meggondolom kinek és mit adok.
ha ilyen alapon nézzük a dolgokat, akkor semmit nem önzetlenül teszünk. Még szeretni se önzetlenül szeretünk, hisz szeretetért, szeretetet várunk viszonzásként. Így aztán minden tettünkben ott a saját egónk.
Volt és akkor rájöttem, hogy ember vagyok, igazi ember, mert mindig rettegtem attól, hogy nem tudok úgy adni, hogy ne várnék bármit cserébe és eljött a pillanat, megtörtént és akkor valami felszabadult bennem. Persze tettem már piciben ilyet azelőtt is, de olyat, ami nehezemre esett, amit megéreztem... és megtettem önzetlenül. Én nagyon önző vagyok és hatalmas az egom, de megtettem és tudtam, hogy jó úton járok.
Neked volt? Volt teljesen önzetlen cselekedeted?
Gondolkoznom kell - és ez már eleve rossz! Sajnos Nekem elég nagy az egom. Mert ha belegondolok akkor az a megbocsájtás sem annyira önzetlen, hiszen Magam miatt tettem, mert vele akartam/akarok maradni.
Furcsa, hogy a csalódások mennyivel mélyebb nyomot hagynak, mint a magasztos élmények... Nem gondoljátok? Volt valaki már igazán önzetlen? Úgy teljesen, ha belülre néz....
8 hónapig voltam a felesleges harmadik egy kapcsolatban. Már évek óta ismertük egy mást a hímnemű egyeddel, ő volt az első szerelem, csak szét kellett válnunk, szülői kényszer miatt. Pár évre rá, újra összegabalyodtunk, én féltettem a szabadságomat, tudtam, hogy úgy sincs maradásom mellette, így konkrétan nem mondtuk ki, h járunk. Besokallt, lett egy hivatalos barátnője. Összetörtem ettől teljesen. Egy hónapra rá felkeresett engem is. Leadta, hogy szakítottak. Vagy, ha nem ezt mondta, akkor azt, hogy mosolyszünet van, a lényeg mindig az volt, h nem jó köztük a viszony....Bedőltem neki. Többször is említettem neki, hogy az a szerencséje, hogy tudom, ha elmondom a bnőjének h velem csalja, akkor én jövök ki rosszul belőle. Ám egy este, kipakolt az utcára, csak mert nem akartam vele lefeküdni.... Akkor este jöttem rá, hogy ő soha a büdös életben nem fogja otthagyni az másik lányt, csak kényelmes volt neki 8 hónapig két nővel...
Mi volt a kicsinyes tett? Kipakoltam a barátnőjének, hogy 8hónapig ott voltam neki én is......... persze én voltam a k...a. A csaj persze nem hitt nekem. Pedig a beszélgetéseket is átküldtem neki....a srác haverjai is tudtak rólunk.... de természetes, hogy nem az én oldalamra fognak állni. És ez így is van jól. Az smsei is megvoltak egy darabig a telefonomban. Annak ellenére, hogy a lány beígérte, hogy megnézi azokat is, és elbeszélget velem..... 2éve kerül. :)
Azóta áldom azt az estét. Felnyílt a szemem, végre találtam egy olyan férfit, aki megbecsül. :)
Az természetes, hogy szex nem volt...
Igazából már nem az fáj hogy ez történt hanem hogy Én nyomozgattam ki a dolgot mert egyszerűen éreztem hogy valami nem stimmel. Az bánt, hogy becsapott, többször is és felmerül Bennem a kérdés ha nem jövök rá akkor vajon ez meddig ment volna így?? Ugyanis ez egy hosszabb folyamat volt. Azt azért, érdemes hozzátenni hogy az Ő elmondása szerint szexuális kapcsolat nem volt, csak többször találkoztak, beültek kávézóba, elmentek sétálni stb. De tényleg, a sok hazugság után nem tudom mit gondoljak??? Már nem piszkálom tovább a dolgot, mert azt hiszem jobb az Nekem de a bizalom az nagyon erősen megingott. Én nem érzem Magam egy eldobható nőnek, mindig próbálom Őt boldoggá tenni és értelmesnek is érzem Magam annyira hogy ha megbeszéljük hogy mi az ami hiányzik neki, akkor képes vagyok rajta változtatni. Csúnyának sem érzem Magam, szóval tulajdonképpen nem értem. Nehéz ügy...
Sokan kihasználják, hogy megbocsájtás adta lehetőséget, nem számolva a végleges következménnyel.
A legkicsinyesebb tettem az volt, hogy miután kiderült, kivel lettem megcsalva (valóban ócska az ill.), elmondtam az Exemnek olyanokat, amiket nem tudott róla. Nem hitte. Több éve tapasztalhatja, teszi is.
Vagy bocsássad meg... vagy ne de a középút halál...És neki is bánni kéne, de úgy vélem ez életkortól és tapasztalattól is függ
Miért hánytorgatom fel néha? Mert nagyon csúnya volt az egész ahogyan ez napvilágra került és azóta sem 100% a bizalmam, szerintem már nem is lesz és néha nem tudom visszafogni Magam. Ez tényleg nagyon ritkán fordult elő, de volt rá sajnos példa :((
Miért csalt meg??? Azt mondja az újdonság varázsa ragadta magával, hízelgő volt neki hogy egy nő kikezd vele. Nagyon régóta együtt vagyunk és jól esett neki a máshonnan érkező új élmény...
Hányszor hánytorgattad fel? És miért? És miért csalt meg?
Megbocsájtani a megcsalást! Az volt a legnagyobb tett... legkicsinyesebb pedig; ezt felhánytorgatni a megbocsájtás után is :(
rózsák háborúja? hajaaaajjj...most is tart. meg a hidegháború is.
Mi volt az a legmagasztosabb tett, amit a szerelmetekért tettetek, esetleg mi volt az a legkicsinyesebb tett, amit, ha szégyelltek is, de az érzések hatására mégis megtettétek egy másik ember ellen.
Volt-e rózsák háborúja?
További ajánlott fórumok: