A kapcsolatunk működik, a szex nem... (beszélgetős fórum)

Az lehet, de itt más gond is van, ami pszichés.

Tényleg, tud valaki egy jó szexuálpszichológust Csongrád megyében? Hátha egyszer futja majd rá... Neten kerestem már, de csak pestieket találtam.

Szokták mondani: az ellentétek vonzák egymást!!

Egy régebbi kapcsimban az exem sem nagyon akarta a végén...Volt talán fél év szünet.Nem is bántam,és később rájöttem sosem kívántam Őt igazán!!Ezt akkor éreztem csak igazán,amikor utána "jó" lett a szexes életem:))))

Biztos frusztrálja ez is, de azt hiszem alapból súlyos önbizalomhiánnyal küzd.

Viszont ha ennyire nem megy ez az egész...én elgondolkodnék, akár hány év is van mögöttünk. (meg is tettem, igaz más aspektusból, de ez most nem tartozik ide) Én akkor arra jutottam, hogy ha valakit szeretek, akkor el kell fogadnom olyannak amilyen, hisz ha meg akarnám változtatni, akkor már nem is ő lenne, ergo, nem is őt szeretem már. (remélem érthetően fogalmazok :) )

Nálunk is sok mindenen kellett változtatni, nem volt egy sétagalopp, de maximálisan éreztem, hogy Ő is ugyanannyit tesz, mint én, mert akarja a kapcsolatunkat. Azóta újra szerelmes vagyok belé :) Sokat fejlődtünk, de kellett hozzá mindkettőnk..

Ha ennyire eltér egymástól a szexuális étvágyatok és a vérmérsékletetek, azt nem lehet a másik felé egy életen keresztül tolerálni.

Ezen szerintem még egy lélekbúvár doki sem tud segíteni.

Nem, ő nem az a nyomulós fajta. Olyan kis finom, épp, hogy látod rajta, ha akarja.

Bezzeg én! Mondom és mutatom is! Ez az egyik, amiért eltérünk egymástól ezen a téren. :(

A kényszerpályát azért vetettem fel, mert talán észbe kapna a pasi, hogy ez tényleg nagyon fontos, vagy a topic indító nyugodt szívvel kiválhatna ebből..már ha akar :)

Persze hogy nem megy parancsszóra, szerintem a nőknek sem, de én úgy látom ebben a helyzetben, hogy valahogy nyomatékosítani kéne, hogy igenis neki is tenni kéne valamit, nem csak kivárni...

Talán az alapvető gond az volt már az elején, hogy mi alapból nem illünk össze ezen a téren, de nagyon szeretjük egymást. De persze én sem vagyok ártatlan, mivel minden kapcsolathoz két ember kell. Sokszor teszem fel a nagy kérdést magamban:

"Mit is akar valójában a nő?"

És ez nagyon igaz. Mert amikor jót szerelmeskedünk (ritkán), akkor is kérdéseket teszek fel magamban. Mitől lehetett volna jobb? Nem érzem az igazinak. Szinte soha. Durva.

Az előző kapcsolataimban (kettő komolyabb volt ez előtt) sohasem volt ilyen. Jó szex volt mindenféle agyalás nélkül...

9 éve vagyunk együtt és úgy 8 éve én kezdeményezek.....

igen, a kapcsolat legelején még nem volt ilyen. viszont azt jól látod, h én vagyok jobban rajta a dolgon. Ő... Ő olyan, mintha rám bízná a dolgot, kivárna és megbecsülne minden pillanatot, amíg együtt vagyunk. emellett őt is nagyon bántja. természetesen.

Ne haragudj, de az, hogy kényszerpályára állítsa egyáltalán nem jó ötlet, csak még jobban blokkolja a férjet. Nem tudom, hogy mi a megoldás, (ha tudnám nyilván milliókat keresnék vele, mert írnék egy könyvet róla:DD) de ez biztos, hogy nem.

Egyébként a férfiaknak nem megy parancsszóra, sőt:)

Szia TéBé!

Nem próbáltál vele erről beszélni? Valami megoldást kell, hogy találjatok, mert ez neked így nem jó, ez nyilvánvaló.... Egy kapcsolatért mindkét félnek tenni kell, és ha ez azzal jár, hogy többet "kell" szexelni, hát istenem :D

Vagy a párod nem lenne hajlandó???

Illetve nekem az sem tiszta, hogy annyira meg akar felelni, hogy nem tud teljesíteni? Mert ez a havi egy.... főleg, hogy egy pasiról van szó....