A gyerekek egyedül maradhatnak otthon? (beszélgetős fórum)

Nehéz kérdés; nem irigylem azokat, akiknek kiskorúik vannak.

3-tól 12 éves koromig az anyai nagyszüleim neveltek. Amikor be akartak rakni a napközibe fellázadtam, s hazaköltöztem. Iskola után hazamentem, kiszellőztettem, végigsepertem az egész házat, rendet raktam; ha kellett, elmentem tejet, vajat, kenyeret, párizsit venni; fűtési szezoban kezeltem a kokszos kazánt, amire apám nagyon jól megtanított. Kb. 3-ra készen lettem a házimunkával. Utána megírtam a házifeladatokat, bepakoltam másnapra a táskámat és enyém volt a nap további része. (Otthon nem kellett tanulnom, mert az órákon figyeltem a nagyon jó tanáraimra.)

Amíg a fiaim kicsik voltak, a tőlünk 400 méternyire élő anyukámék segítettek felügyelni őket, ha szükséges volt. Sokszor volt szükséges, mert a nagyobbik fiam sokat betegeskedett. 14 éves korára rá mertem bízni otthon a 7 éves öccsét. MA MÁR NEM MERNÉM. Akkor, boldog tudatlanságomban fel se fogtam, mennyi veszély leselkedhet otthon is rájuk. (Persze, magamból indultam ki: 12 évesen a tüzelés során - a kazánfűtés is egy szakma! - nem gyújtottam fel a házat ...) Utólag visszagondolva összeteszem kezemet-lábamat, hogy mekkora szerencsénk volt, hogy a fiúkat nem érte semmi baj.

Én sajnos nem emlékszem, hogy mikor maradtunk teljesen egyedül otthon egy kisebb rövidebb időre, de szerintem olyan 12 évesen már nem volt velem gond, bár mondjuk, akkor már a bátyám 17 éves volt.

Én szerintem egy 12 éves már van (kellene), hogy azon a szinten legyen, hogy el tudja látni magát. Ez alatti életkor alatt még szerintem necces. Bár igaz, amit a cikkíró írt, hogy minden gyerek más.

De jó olvasni ilyesmit, mert bár az én csöppem mindjárt 6 hónapos lesz, jó dolog már most elgondolkozni ilyesmin, hisz az idő annyira gyorsan eltelik. De ez is tényleg jó tipp, hogy először csak egy rövid időre egyedül hagyni, majd hosszabbra.

Persze, amikor a szüleim elmentek nyaralni, akkor mi a nagymamára voltunk bízva, de hát annakidején a mamának velünk semmi dolga nem volt, mert én egész nap a kertben szaladgáltam, vagy a homokozóban játszottam. Egyszerűen csak enni kellett nekem adni :D

A mai generáció már nagyon más. Érdekelne, hogy a jelenlegi 12 éves gyerekekkel rendelkező szülők miként vélekednek.

Mi is voltunk otthon egyedul, amikor anyaek dolgoztak, de az 25 evvel ezelott volt.

A lanyom 8 eves kora ota van egyedul suli utan. Van, hogy egy orat van, hogy 3-at, iskolaszunetben neha egesz nap. (Nem Magyarorszagon elunk)

Van telefonja, tud hivni, ha valami van. Illetve taxival 15 perc alatt otthon vagyunk. Nincs nagyszulo, aki segitsen, a szamlakat pedig nem tudom befizetni abbol, ha itthon ulok vele.

O nem balhes gyerek, nem csinal hulyesegeket.

Én a bátyámmal "kulcsos" gyerekek voltunk.Közel és távolban nagyszülők nem voltak.Jó testvérek voltunk és vagyunk.A lakás a miénk volt,anyukám másnapra megfőzött.Én nagyon hamar megtanultam ételt melegiteni,mosogatni.Apukám délben itthol ebédelt.

A mai szülők nincsennek könnyű helyzetben,ha nagyszülők nem tudnak besegiteni.Nincs annyi szabadság.Marad az,hogy az édesanya jó esetben otthol van a kisebbik gyerekkel vagy felváltva veszik ki a szabit,ha mázlijuk van a munkahellyel.A többi időt az iskolás gyerekek sportnapköziben,táborban töltik.A többiek ugyan úgy kulcsos gyerekek,mint mi voltunk.

Érdekel ez a téma.

Szívesen olvasom. Remélem, lesz még sok hozzászólás!

A nosztalgiázókat is szívesen olvasom, de nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a mai kisgyerekes szülők hogyan oldják meg a gyerekek felügyeletét, mikortól merik őket egyedül otthon hagyni. Különös tekintettel a mostani nyári szünetre.

Komoly téma, tetszik a cikk.

Gyerekeket kivitték magukkal a mezőre.

Estem le szilvafáról, henteregtünk búzában, kukoricásban eltévedtünk, összes rokon sötétedésig keresett. Bátyám kukoricaszemet dugott az orrába, megdagadt benne. Rozsdás vasak, törött üvegek között kincsekre vadásztunk, fejjel lefelé vizeshordóba buktam... millió

emlékem van.

Alsó tagozatos korunktól felnőtt nélkül voltunk, ha anyu dolgozott délelőtt, egyedül keltünk, reggeliztünk, iskolába mentünk.

"A nagymamák, az anyák feladata volt, hogy otthon maradjanak gyerekekkel, míg az apák dolgoztak és megkeresték a pénzt a család fenntartására."

Ez azért összetettebb. Lehet, hogy az ötvenes évek Amerikájában így volt, de itthon az ötvenes években 6 hét volt a szülési szabadság. Nagyanyám fél évet tudott valahogyan "kibulizni" magának, utána pedig fogadott egy idős apácát pótnagyinak.

A régi idők parasztasszonyairól pedig sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy "csak" a gyerekekkel foglalkoztak. Dolgoztak látástól mikulásig, legfeljebb a mai értelemben vett fizetést nem kaptak érte. A gyerekek messze nem kaptak annyi figyelmet, mint ma.

Olyan családmodellel hasonlítjuk össze a jelenlegit, amely soha nem volt széles társadalmi körben elérhető.

Régen,30 évvel ezelőtt minket a bátyámmal még a nyaralóba is elengedtek, felszerelkezve főtt étellel. Hamar önállóak lettünk. Péntektől hétfőig pedig ott voltak anyuék is

Nekem 14.5 éves ikerlányaim vannak.Simán otthon merem őket hagyni már jó ideje akár egész napra is, úgy, hogy közben gondoskodnak még a kutyáról is.

9 éves volt a fiam, amikor a férjem meghalt. Munkám miatt sokszor el kellett mennem késő este is, és anyukámat nem akartam zavarni, hogy elvigyük hozzá vagy Ő jöjjön el hozzánk. A legszükebb családon kivül nincs senkink, mindenki egyke. Különben csendes jó gyerek volt, számitógéppel TV-vel macskákkal remekül el volt.

Ahogy olvaslak benneteket, csodával határos módon minden probléma nélkül túléltük,megúsztuk ezt az időszakot is.

Szünidőben a nagymamával vagy velem a m. helyemen volt.

Szerintem gyerekfüggő egy nem hebrencs, magát elfoglalni tudó gyerek azért ideig óráig maradhat egyedül..

Jól ősszefoglaltad, ebben minden benne van, amit tudni kell. De vajon ezek tudatában mennyire képesek a szülők felelősen dönteni. Ismerik-e eléggé a gyerekeiket. Tisztában van-e a szülő azzal mit vállalnak. Híve vagyok annak, hogy el kell engedni a gyerekek kezét, hiszen ez az élet rendje. Meglepő, de a gyerekek ebben a helyzetben sokkal érettebben képesek viselkedni, mint azt a szülő hiszi.

Mi is magunk voltunk gyerekkorunkban (60 évvel ez előtt) mert a szüleink arattak, vagy mást dolgoztak. Év közben is délután. Bátyám 5 évvel volt idősebb. Soha nem volt semmi baj.

A gyerekeim sem voltak nyáron napközisek, mert nem akartak. Délben átszaladtak a nagyihoz ebédelni és létszámellenőrzésre. Játszottak a hasonló helyzetben lévő szomszéd gyerekekkel. Problémáikat maguk oldották meg, így is tanulva a nagybetűs életet.

Unokáim is sokat vannak egyedül, baj nélkül. Rájuk a "telefon vigyáz" Ha éhesek találnak ennivalót.